Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-171

171, országos ülés 1911 június 2-án, pénteken. 173 terjesztessék elő az autonómia. Mert a princzipíumban legyünk együtt. Azt hiszem, a t. túloldalnak sem lesz az ellen kifogása, lia ezt a parlament elfogadható alakba öntött határozati javaslattal a maga részéről sürgős ügynek deklarálja és mint ilyent a t. minister ur szíves figyelmébe ajánlja. Ha ez az eset nem volna, ha ebben nem ilyen czirktimspektuszos álláspontra helyezkedett volna, akkor talán másként is konkludálhattam volna, mert én regardirozni akartam és akarom a minister ur részéről hozzánk intézett azt a felhívást, hogy a kultusztárczát tekintsük párton kivül álló kérdésnek és igyekezzünk a nemzeti nevelés és vallás kérdéseiben nem a pártszempontokat, hanem a nagy nemzeti összevonó érdekeket együttesen képviselni és védelmezni. Én szívesen hajlandó lettem volna a t. minister ur ezen felhívására legalább magam részéről válaszolni, mert én ezt igenis szerencsés dolognak tartanám és tartottam volna mindig, ha a kultusz és például az igazságügyi és földmivelési kérdés — már többször emiitettem — kivonatnának a pártkeretek alól. mert ezek tulajdonképen nem exponált pártpolitikai tárczák és ilyenformán nagyon lehetővé teszik azoknak pártkülönbség nélkül való kezelését. A dologra térve, be kell számolnom arról, hogy én Ígéretet tettem a t. képviselőháznak az iránt, hogy a szabadkőművességnek, a magyar szabadkőművesség egy részének meggyőződésein szerint állam- ós hazaellenes törekvései tekintetében adatokkal szolgáljak a t. képviselőháznak. (Halljuk! balfelöl.) A felett igen sokat vitatkoztak már tudósok és igen sok tudós vitatkozott, hogy vájjon lehetne-e hitet theológia nélkül és vallást felekezetek nélkül csinálni. Miután azonban az emberek között az egyetértés a földön nem lehetséges és Proudhon maga rájött arra, hogy ez az egyetértés csak a menyországban létezik és azért félt tőle Proudhon, hogy a menyországba jusson, mert ott az emberek mind egyetértenének, ergo le kell mondanunk az utópistáknak, szabadgondolkozóknak, monistáknak, voltaire-istáknak, raczionalistáknak stb.-nek mindenféle theoriáiról, a melyekről bebizonyosodott, hogy nem alkalmasak arra, hogy a vallást magát az államéletben, a társadalomban pótolhatnák. Nem terjeszkedem ki arra, hogy a most nagyon divatos monizmus, a mely tulajdonképen Darwin és Wallace tantételeinek applikálásából él, hogy az a monizmus maga, a mely a természetimádásnak törvényei alapján épül fel, egy külön felekezetet állit fel, mert van monista isten, van monista. erkölcs, van monista nevelés, van monista vallás; nem foglalkozom vele, bár irodalmilag nagyon érdekes ós értékes dolog, csak meg kell jegyeznem, hogy ez a most divattá vált s különösen a szabadkőmíves-páholyokban követett monista valláserkölcs már egy próbán nagyon csúf kudarczott vallott, a mennyiben 1904-ben, mikor szeptember havában, Rómában tartották a nagy monista kongresszust, a melyen megállapitandók voltak a monizmusnak tótelei, hitágázatai és programmja, megtörtént, hogy a nagy tömegben összegyűlt hívek között többségre került a radikális irány, kífügyülték az ott megjelent Häckelt és a másik Jsorbonnei tanárt, Fernando Brissont nem hagyták szóhoz jutni és kihirdették a monista radikalizmusnak azt a nagy tantételót, a melynél fogva a természet istenitése semmi, mert az igazi vallás az, hogy nem kell hatalom, nem kell törvény, nem kell erkölcs s nem kell parlament. Már most ennek a kérdésnek ezek a tradicziói elég alkalmasak arra, hogy beható eszmecsere tárgyai legyenek litteráris téren, de minket itt nagyon kevéssé érdekelnek és nagyon sok időt venne igénybe, ha ón nagyon behatóan akarnék ezekkel az elméletekkel foglalkozni, Annyit azonban legyen szabad megemlítenem, hogy nemcsak a régmúlt történelem adatai szerint, de a szemünk előtt lefolyó jelen kornak történelme szerint is szinte kétségtelenül ötlik szemünkbe, hogy a vallásos alapon felépült és fentartott államok azok, melyek vezető államok és alig tudunk államot, a mely megtagadván a vallást, boldogulni tudott volna. Nem szólok Kínáról, mely erkölcsi alapon áll, az egyetlen világbirodalom, a mely nem vallási, de erkölcsi alapon áll s egyúttal bizonyítja, hogy az erkölcs maga a tulajdonképi államfentartó tényező; nem szólok Japánról, a mely az ő vallásosságának elég bizonyítékát adta, de előttünk fekszik Angliának, a nagy német birodalomnak, Oroszországnak, sőt Törökországnak sorsa, a mely utóbbiról bátran megállapíthatom, hogy a mig a vallásnak nagyhatalma alatt állott, addig hatalom volt s azóta kezdődött csak a dekompoziczió, a mióta a vallás kezdett dekomponálódni. Fel szokták hozni Amerikát, mint a szabad valláselméleteknek nem tudom micsoda hazáját. Benedek János: Ugy van! Polónyi Géza: Ugy van? Tanulja meg t. képviselőtársam; nem azt mondom, hogy nem tudja, csak tanulja meg jól az Eszakamerikai Egyesült-Államoknak egyenként a történelmét és az alkotmányát és majd meg fogja látni... Sághy Gyula: Hogy tartja meg a vasárnapját ! Polónyi Géza: . .. hogy milyen szigorú vallási és felekezeti törvények vannak ott, sőt Amerikában találom a legintoleránsabb felekezeti államokat; pl. ott van Maryland alkotmánya, a hol ki van mondva, hogy állami tisztviselő nem lehet, csak jjrotestáns vagy zsidó. (Derültség a bálközépen.) Ott a katholikusok vannak proskribálva. De fog találni az én t. barátom, és ha nem talál, én szívesen szolgálok vele, más példákat is, a melyek azt mutatják, hogy azok a nagy államok, a melyek léteznek, mindenhol,