Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-171

174 171. országos ülés 1911 június 2-án, pénteken. a vallásoság és főleg a valláserkölcsi törvények alatt állanak és csak igy boldogultak. Nekünk, t, képviselőház, nincs szükségünk arra, hogy akár a történelemhez, akár a bölcselethez forduljunk akkor, a mikor mi, mint politikusok, törvényhozók, a törvényhozás termében, a vallás- és közoktatásügyi tárcza kérdésénél a magunk számára irányító eszméket akarunk megállapítani. Nekünk, t. képviselőház, itt van az élő törvényünk. Ez az élő törvény bizonyítja, hogy Magyarországon a vallásszabadság van proklamálva, de nem a vallástalanság szabadsága. Benedek János: Az egy! Polónyi Géza: Az nem egy! (Élénk derültség.) Szmrecsányi György: Mindjárt tanulni fogsz! (Derültség.) Fráter Lóránt: Mindjárt tanulsz, János! Polónyi Géza: A felekezetiség ellen hallottunk itt tegnap szavakat. Ezek egy kis korrekczióra szorulnak. Magyarországon a felekezetiséget nem szabad proskribálni, mert a felekezetiség alapján áll a közoktatásügy és a vallásszabadságról rendelkező törvény. A mit kifogásolni lehet és kifogásolni kell, az a felekezetiségek esetleges túltengése, a melyet mindenkinél és mindenkivel szemben egyformán kell ostorozni. De hogy a vallástalanság nem egy a felekezetnélküliséggel, erre nézve engedje meg t. képviselőtársam, hogy Schillerre hivatkozzam. Benedek János: Ezt én nem mondtam! Polónyi Géza: Hanem? (Élénk derültség a jobb- és a baloldalon.) A magyar államnak a vallásszabadságról szóló törvénye a világ legszebb és legliberálisabb törvénye. Igenis megengedi pro foro interno, a mint máskép meg sem engedhetné, a felekezotnélküliséget. De a miről szó van, t. képviselőház, ez az, hogy a vallástalanságot, különösen annak jrablica exertitióját a magyar törvényhozás nemcsak meg nem engedte, de meg sem engedhette, hiszen a vallásszabadságnak nyomban vége van ott, a hol a vallástalanságuak nyilvános módon való gyakorlását megengedik, mert annak, • a kinek vaJ lása nincs, a publica exertitiója nem állhat egyébből, mint más, pozitív vallásoknak a gyalázásából. (Igaz! TJgy van! a balközépen.) Ez csak tiszta dolog, t. képviselőház, és ennek a számára a nyilvános gyakorlatot azért nem engedi meg a törvény, (Folytonos zaj) . , . Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselőház ! Polónyi Géza: . . . mert ez a vallás szabad gyakorlatának a garancziáját nélkülözné. Hogy t. képviselőtársam rövidebben megértse fejtegetéseimet, Schillerre utalok, a ki azt mondotta az ő felekezetnélküli álláspontjának indokolására: Welche Religion ich bekenne ? Keine von allén, die Du mir nennst. Und warum keine? Aus fieligion. Tehát Schiller azt mondta, hogy ő nem tartozik egy felekezethez sem, de nem tartozik azért, mert vallásos; vallásosságának okából nem tartozik egy felekezethez sem. A felekezetnélküliség tehát sohasem volt egyértelmű a vallástalansággal. (Zaj.) A szabadgondolkozás meg van adva mindenkinek, azt el sem lehet venni pro foro interno. Azonban, ha megengedjük azt, hogy Magyarország legyen az egyetlen állam, a hol a velenczei »Chiesa dei liberi pensatori« czim alatt alakult felekezetnélküliek felekezetének temploma a szabad kőmű vesség páholyában legyen felállítva . . . Tüdős János: Az nem áll! Szmrecsányi György: Mi nem áll? Tüdős János: Hogy ott van a temploma a felekezetnélkülieknek. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Itt nem lehet párbeszédet folytatni. Polónyi Géza: Nem tudom, melyik lesz az autentikusabb. Nem tudom, tagja-e t. barátom valamelyik páholynak. (Zaj. Elnök csenget.) De hiszen azért beszélek, hogy ezt bebizonyítsam. (Halljuk.) Csak méltóztassék kissé sort várni. A miről én beszéltem és beszélek, az nem egy felekezet ellen szóló harcz. Az a harcz, a melyet én folytatok, érint egy felekezetet, de csak azok személyében, a kikről sző van, a kik saját vallásukat megtagadják, hogy hivei lehessenek egy vallástalansági propagandának és ennek a propagandának örve és ürügye alatt megtagadják a hazát. (TJgy van! bed felől.) Csinálnak felekezetek elleni harezot, heczezet és izgatást, (TJgy van! balfelöl.) bevallottan azon czélból, hogy a szekularizáczió révén vagyonhoz jussanak. (Mérik derültség.) Hogy mindjárt a dolog lényegébe fogjak, méltóztassanak megengedni, hogy rátérjek a bizonyításra, a mely alkalommal kénytelen vagyok t. képviselőtársaimat arra kérni, hogy méltóztassanak emlékükbe idézni a múltkori beszédemben elmondottakat. Ennek a beszédnek klindrJási pontja t. i. az volt, hogy Magyarországon kétféle szabadkőművesség van, a hazafias szabadkőművesség, a mely történelmi tradicziók révén egyúttal az úgynevezett karitatív szabadkőművesség, a mely a humanizmus törvényeinek nemes gyakorlásával teljesít testvéries kötelességet, a másik pedig az a másik árnyalat, a mely az úgynevezett franczia szabadkőművességnek befolyása alatt áll, ezen franczia szabadkőművesség által elfogadott elveknek hódol és ezeknek alapján szervezkedik. Hogy ennek a franczia irányzatú magyar szabadkőművességnek az irányait és különösen vallás-, egyház-, állam-, hazaellenes törekvéseit a t. képviselőház teljes egészéhen lássa, arra vállalkozom ma, hogy ezt bemutassam. (Sálijuk! Sálijuk!) Mert, a mennyire osztozom abban, hogy igyekezzünk egymásközt, tőlünk telhetőleg a felekezetiességnek minden árnyékát és lehetőségét kiküszöbölni, annyira hibáztatom