Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.
Ülésnapok - 1910-171
172 171. országos ülés 1911 domborítása mellett egy igen fontos kérdésben nem adta meg a megnyugtató felvilágosítást, a mely nélkül egy közoktatásügyi ministert sem volnék hajlandó támogatni és ez a katholikus autonómia kérdése. (Halljuk! a balközépen.) A t. minister ur bizonyára tájékoztatva van a felől, mily horderejű kérdés az autonómia és a napirenden levő felekezeti béke és türelmesség szempontjából mennyire szükséges, hogy a magyar katholikusok laikus részének beleszólása legyen az egyház és iskola ügyeibe, mert ez lesz igazi garancziája a Magyarországon élő felekezetek közötti békének és türelmességnek, és e nagy kérdésben, a mely mondjuk 1872-t véve csak alapul, a mikor már kongresszusozott a katholikus autonómia, (Mozgás a balközépen.) ezen idő óta nem éltünk meg egyebet, mint azt, hogy egyik kongresszus a másik után lett elaltatva, és hogy ezek abszolúte semmi gyakorlati eredményt nem mutattak fel. Most pedig a t. minister ur azt mondja, hogy majd elő fogja terjeszteni az autonómiára vonatkozó javaslatot, ha a viszonyok azt majd megengedik. Ne vegye rossz néven a minister ur, ez egy olyan propoziczió, melynek jelzőjét most nem akarom használni, hisz a magyar ember engem megért, s a melyet én politikai megnyugtatásul el nem fogadok. A t. minister ur nagyon lekötelezne engem, ha megezáfolna. Én ugyanis abban a meggyőződésben vagyok, hogy a minister ur tetőtől talpig époly őszinte hive a katholikus autonómiának, mint vagyok magam. Meg vagyok győződve arról is, hogy a t. minister ur kész elaborátumot talált a saját ministeriumában, (ügy van! balfelöl.) melyet igen könnyen alakithat át esetleges észrevételeinek figyelembevétele mellett. A t. minister ur tájékozva van az iránt, hogy a magyar katholikus közvélemény az apostoli király legfelsőbb kegyúri jogának teljes épségben és tiszteletben tartása mellett kivánja az autonómiát. A t. minister ur megmondta programmjában, hogy ő nem üres és tartalom nélkül való autonómiát, hanem olyant akar, melynek tartalma, rendeltetése és hivatása van. Ha tehát így van a dolog, miután kedélybeli, politikai meggyőződés szempontjából a t. minister úrral teljesen d'äccord vagyunk, felmerül a kérdés, hogy miért van akkor klauzula: ha a viszonyok megengedik? Ugyebár, szabad nekem azt a feltevést koezkáztatnom, hogy nem a t. minister úrban, és nem is a kormányban keressem az akadályt. Felmerült ez az akadály, valahányszor komolyan az autonómiáról szó volt, (ügy van! bálfelöl.) felmerült a magas klérusnak féltékenykedő és gátló magatartásában, gáncsot vetettek mindig, valahány, szór komolylyá vált a dolog. Ámde én vagyok bátor azon meggyőződésemnek kifejezést adni, hogy én ugyan nagyrabecsülöm és tisztelem a szent atyának minden jogát, de azt hiszem, hogy a katholikus autonómiának mint szervezeti június 2-án, pénteken, kérdésnek megítéléséhez, miután ez nem lelkiekhez tartozó dolog, hanem Magyarország katholikusai egyenjogúsításának és a felekezetek közötti viszonosság szabályozásának kérdése, ebben a kérdésben Rómából akadályoknak felmerülniük nem szabad, mert közjogunk szerint nem is lehet és ha mégis volna, arról nekünk tudomást kellene szereznünk. De nem is hiszem, hogy volna olyan akadály. Azonban annál inkább felteszem és hiszem, hogy a jriispöki kar részéről forog fenn akadály. (Félkiáltások balfelöl: Ott sincs !) Szmrecsányi György: Hol? Ott nem volt. Polónyi Géza: Hát akkor hol van? Valahol csak kell lennie annak az akadálynak. Hol vannak azok a viszonyok, melyek lehetetlenné teszik, hogy holnap előterjeszthessék? Épen azért beszélek, hogy a t. minister ur legyen oly kegyes akár most, akár a legközelebbi időben minket tájékoztatni a felől, hogy hol vannak ezek az akadályok? Itt van gróf Esterházy Mihály képviselőtársunknak egy benyújtott határozati javaslata, mely három hónapi határidőhöz kötötten kivánja ennek az autonómiának az előterjesztését. Szmrecsányi György: Molnár Jánosnak is van! Polónyi Géza: Nagyon természetesnek tartom azt, ha egy kormány, legyen az akárminő kormány, egy iíyen prekluziv terminushoz kötött ellenzéki indítványhoz hozzá nem járul. Ezt én igen természetesnek tartom, és egyetlenegy kormányt sem képzelek, mely a maga számára ilyen fizetési meghagyásforma határozatot kiállítani engedne. De bocsánatot kérek, az ellen talán a minister urnak sem lenne kifogása, ha határozati javaslat a három hónap helyett ugy stilizáltatnék, hogy a költségvetési vita befejezése után. . . . Tüdős János: Ez a Molnáréban van. Polónyi Géza: ügy, mint a Molnáré. Hiszen azért beszélek, kedves barátom, hogy csatlakozzék az én t. képviselőtársam ahhoz az állásponthoz, hogy megszavazható legyen egy határozati javaslat. Én mélyen sajnálnám, ha t. barátaimmal ,ebben a kérdésben ellentétesen kellene szavazni. Én azt hiszem, hogy Esterházy barátom is hozzá fog járulni ehhez a felfogáshoz, mert nem az a fő, hogy ebben a határozati javaslatban benne legyen . . . Gr. Batthyány Pál: De nem az Esterházyé. Az a Molnáré. Összecserélte. Tüdős János: Esterházyé három hónap múlva, Molnáré azonnal kivánja. Polónyi Géza: Ugy mondtam. Fráter Lóránt: Jól mondtad! (Derültség.) Polónyi Géza: Teljesen ugy van, a mint én mondtam. Miután arra abszolúte semmi ok nincs, hogy három hónapi határidőhöz kötötten mondjuk ki, abban talán mindnyájan egyetértünk, hogy a minister ur által választható kifejezés szerint »mentül előbb« vagy »azonnal«
