Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-170

152 Í7Ö: országos ülés Í9Í1 ji 'kiáltások a jobboldalán: Nincs parőchiája! Élénk derültség és. taps.) A kongnia kérdésénél beszélni akarok először arról, a mi van, másod­szor pedig arról, -a „mi minden papnak minden­napi kivánsága. . ;"' Van egy kohgruánk, 1600 korona; tulaj­donképen elég is, hiszen a papság nem arra • való, hogy földi javakban dúslakodjunk. De diogy • csinálták ezt a kongruát? 1895-ben össze­írták, a jövedelmeket és a kiadásokat, a kiadá­sokat elvonták a jövedelemből, megállapították a minimumot és azt< kiegészítették 800 forintra. Mindenki tudja, hogy ] 895 óta mostanáig a (kiadások bizony nagyon emelkedtek, a jövedelem pedig ugyanaz maradt. Kiszabtak 4—500 ko­ronái káplántartásra, ezért kell a plébánosnak .teljes ellátást szolgáltatnia a káplán részére, teljes élelmezést, még hozzá uri élelmezést, fűtést, mosást, világítást, szóval: teljes ellátást, . Lótartásra, ha szüksége van, kap 400 koronát, pedig -ez még a kocsisnak is kevés. A jövedelem összeiratott 1895-ben, a törvény törvénynyé lett .1908-ban. Tehát méltóztassék elképzelni ezeket az anomáliáitat. Egy plébánosnak, a kinek .káplánt is, lovat is kell tartania, van 1200 forintja, a kisebbnek van 800 forintja. Ezen okvetlenül segíteni kell. (Zaj. Elnök csenget.) A trónbeszédben is történik említés erről, de ott van mindig az a szigorú ember, a »ha«, .ha t. i. a pénzügyminister ur és az ország pénzügyei megengedik. Én segítségére sietek a kultuszminister urnak és hivatkozni fogok, nem tudom, sajnos, szórói-szóra, gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam egyik beszédére, a ki azt mondta: a katholikus egyház nem szorul az állam segítségére, a katholikus egyháznak van elég javadalma, a katholikus egyház saját ügyeit maga rendezi. T. képviselőház! A katholikus egyháznak tényleg vannak nagy javadalmai. Napjainkban minduntalan kisért a szekularizáczió kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Szekularizálnak nemcsak a szabadgondolkozók, de az oly tiszteletreméltó egyesület is, mint a tiszáninneni, vagy — nem tudom — tiszántúli református konvent. Itt eszembe jut szent Márton toursi püspök, a ki­nek életrajzában olvassuk, hogy a midőn egyszer székvárosának falaihoz ért és egy egészen mez­telen koldussal találkozott, minthogy nem volt pénze, szétszakította jüispöki palástját és ezt odanyújtotta a szegény embernek. (Mozgás.) Ha szent Márton korában valaki gondolt volna szekularizáczióra, akkor a szegény emberek meg­lincselték volna a szekularizálókat, mert szent Mártonban birták legjobb atyjukat és ápolójukat. Be a magyar püspöki kar is annak idején nem áldozta-e fel egész vagyonát, nem olvasz­totta-e pénzzé az egyház műkincseit, és nem !csinált-,e a harangokból ágyukat, a mikor a haza veszélyben volt? Azt kell itt csinálni, a miről -beszélt. Giessvvein Sándor t. képviselőtársam. -Egy egészséges öntözést kell végezni, hogy onnan, anius 1-én, csütörtökön. ahol sok van, levezessék a fölösleget arra a földre, a hol föltótlen a szárazság, (ügy van!) így oldjuk meg ezt a kérdést, igy elveszszük a féltékenység okát. A többi vallásfelekezetekre nézve ott van az 1848 : XX. t.-cz. (Ugy van!) A kinek nincs, annak adjon az állam. A katho­likus egyház rendezze az ügyeit saját erejéből, mert hála Istennek, van miből, csak fokozni kell a jövedelmeket, és nem lehet ugy gazdál­kodni, mint akkor, a mikor jobbágyság volt, mely megdolgozta az egyházi földeket. Specziális kérelmem van a kultuszminister úrhoz. (Halljuk!) Szó volt tegnap arról, azt hiszem Béla Henrik t. képviselőtársain emiitette, hogy a tanfelügyelői " kart újra kell szervezni. Azt tartom, hogy tényleg újra kell szervezni, de mindenekelőtt ki kell vonni abból a lehetet­len helyzetből, (Zaj. Elnök csenget.) a melyben most van. Nincs intézmény a világon, a hol azt, a ki az ellenőrzésre van hivatva, kisebb fizetés­ben részesül, (Zaj. Elnök csenget.) mint az, a ki fölött rendelkezik. Pedig a tanfelügyelői kar igy van. A tanfelügyelő a VIII. fizetési osz­tályban van, míg azok a tanárok, a kik fölött ellenőrzést gyakorol, a képzőintézeti tanárok vagy igazgatók bejutnak egészen a VI. fizetési osztályba. Még sokkal rosszabb a helyzete a segéd­tanfelügyelőknek, a kik a tankerület vezetésével vannak megbízva, még a polgári iskolai taná­roknak is nagyobb a fizetése, mint az ilyen segédtanfelügyelőknek. Ha tehát a tanfelügye­let rendezésére kerül a sor, elsősorban itt kell segíteni. Befejezem, t. ház, közeledik pünkösd szent ünnepe, nekem nincs hőbb vágyam, csak az az egy: Szálljon le a szentlélek a magyar politi­kusokra, ha kell tüzes nyelvek alakjában, vilá­gosítsa fel elméjüket és melegítse fel a rideg szivet, a mely nem tucl már ugy szeretni, a mint azelőtt szeretett a magyar, (Halljuk!) hogy mindig szem előtt tartva egy czélunkat, drága magyar hazánk boldogságát, ha veszek­szünk is, ha küzdünk is, szellemi harczban me­rüljön ki erőnk, de ne menjen a politika terére, ne hozzon gyűlöletet az emberek szivébe, sze­resse egymást a magyar, hogy védekezhessék a szomszédjaival szemben, hogy nagygyá, dicsővé tehesse hazáját. A költségvetést elfogadom. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon. A szó­nokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést tíz perezre felfüggesztem. (Szünet után. Az elnöki széket Návay Lajos foglalja el.) Elnök: T. ház! Az ülést újból megnyitom. Mielőtt folytatnók a tanácskozást, van szerencsém jelenteni, hogy Szász Károly kép­viselő ur személyes kérdésben kivan felszólalni. (Halljuk! Halljuk!)

Next

/
Oldalképek
Tartalom