Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-169

140 169. országos ülés 1911 május 31-én, szerdán. tárgyát képezte, hogy t. i. az ottani megállapítás szerint a főisjián a közigazgatási bizottságban a törvények rendelkezésével ellenkező módon mondott ki egy határozatot. Ebben az ügyben kívánt Hunyad vármegye törvényhatósága felírni a képviselőházhoz. Az erre vonatkozó törvényes állajwt az, hogy az 1886 : XXI. t.-ez. 2. §-ának e) bekezdése ezt mondja (olvassa) : »ezeken felül a törvényhatóságok egyéb közérdekű, sőt országos érdekű ügyekkel is foglalkozhatnak, azokat megvitathatják, azokra nézve megállapodásaikat kifejezhetik, egymással és a kormánynyal közölhetik és kérvény alakjában a törvényhozás bármelyik házához közvetlenül felterjeszthetik. így állapítja meg a törvényhatóságok kérvényezési jogát az 1886 : XX. t.-cz. Most segítségül hívom nemcsak a közvetlenül szavahihető oldalról kapott távirati értesítést, hanem segítségül veszem a »Magyar JNÍemzet«-ben e közgyűlésre vonatkozólag megjelent közleményt, a mely, azt hiszem, semmi esetre sem mondható a kormánynyal és a főispánnal szemben ellenségesnek, vagy tendencziózusnak. Előre bocsátom azonban még azt, — és ezt külön kívánom hangsúlyozni és kiemelni — hogy ez az egész akczió, vagy viszály, harcz, a mely a főispán és Iíunyadmegye törvényhatóságának ugy látom legalább is nagy része között kifejlődött, nem politikai pártharcz, mert abban a táborban, a mely a főispánnal szemben az alispán álláspontja mellé állott, a legkülönbözőbb pártárnyalatú férfiak vannak együtt. Ott van tudtommal a munkapárt díszelnöke, abban a táborban vannak a volt alkotmánypárti urak, pl. Ajtay Aladár volt képviselőtársunk, ugyanebben a táborban vannak a függetlenségiek, sőt a nemzetiségiek is. így tehát arról, mintha egy j)ártpolitikai hajsza lenne a főispán ellen, e tényállás mellett természetesen szó sem lehet. Ez megkönnyíti a helyzetemet, mert ezzel a ténymegállapítással, azt hiszem, a pro- priori elejét vettem annak, hogy bárki ellenzéki pártfelfogást imputáljon felszólalásomnak. Ajtay Aladár és társai beadtak egy indítványt, a melyben azt mondják, határozza el a törvényhatóság, hogy felírnak a képviselőházhoz a főispánnak szerintük törvénytelen eljárása tárgyában. A főispán ur nem tett kifogást az ellen, hogy ez az indítvány előterjesztessék, sőt — a mint a »Magyar Nemzet« közléséből is megállapítható,— megengedte,hogy ezen indítvány felett pro et contra valami 8—10 megyebizottsági tag felszólaljon, sőt tudomásom van arról is, hogy a szavazás előtt a névszerinti szavazást kérő ivet is átvette és az ellen sem tett kifogást. Ennek daczára, a midőn a szavazás elrendelésére került volna a sor, a főispán ur egy deklaracziót tett, a melyben arra az álláspontra helyezkedik, hogy felelőssége tudatában van, és hogy a főispáni állás közjogi méltóság, a mely az országgyűlésnek felelősséggel nem tartozik, (Mozgás a szélsobaloläalon.) tehát olyan indítványt, a mely végre nem hajtható, szavazás alá nem bocsáthat. E nyilatkozatával azon tárgy felett, a mely indítványnak a beterjesztését a főispán ur megengedhetőnek tartotta, a mely felett a vitát lefolytatni engedte és a melyre nézve a névszerinti szavazást kérő ivet is átvette, a határozathozatalt megakadályozta és meghiusitotta. Már most, t. képviselőház, higgadtan és tárgyilagosan nézve a dolgot, két lehetőség van. Vagy áll az, a mi az én egyéni felfogásom, hogy az általam idézett törvónyezikk 2. §-ának rendelkezése szerint a törvényhatóságnak joga van közérdekű dolgokban a képviselőházhoz kérvényt felterjeszteni. Köztudomású dolog, hogy a főispán felelősségre vonásának kérdése egyáltalában szabályozva nincsen. Ha tehát van egy közérdekű kérdés, a hol a lehetőség és a szükség előfordulhat, törvényes intézkedés hiányában, hogy a törvényhatóság kérvényezési jogából kifolyólag ezt a kérdést az illető törvényhatóság a képviselőházhoz beadott kérvényben terjeszsze elő, ugy mindenesetre ez egyike ezeknek az eseteknek. Abban az esetben tehát, a mennyiben joga volt a törvényhatóságnak — a minthogy szerintem feltétlenül joga van — kérvény formájában ezt az ügyet a törvényhozás elé vinni, a főispán ur súlyosan megsértette a törvényt és a főispán ur megakadályozta azt, hogy a törvényhatóság kérvényezési jogával élhessen. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloläalon.) Vagy tegyük fel a második esetet. Azt, hogy van, — én nem ismerem — van valahol egy paragrafus a törvényünkben eldugva, a mely tiltja, hogy a törvényhatóság a főispán fenkölt és legmagasabb személyével kérvényezós alakjában egyáltalán foglalkozzék, hogy a főispán magas személyéről egyáltalában kérvény formájában a törvényhozás előtt nyilatkozhassak. (Derültség a szélsobaloläalon.) Mondom, ha van egy ilyen törvény, a mely ezt tiltja, akkor a főispán azáltal követett el törvénytelenséget, hogy ezen indítványt egyáltalában tárgyalni engedte, hogy ezen indítványhoz a hozzászólást megengedte. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloläalon.) Bármelyik eset álljon fenn, mindkét esetben a főispán ur törvénytelenül járt el. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloläalon.) Ezt azt hiszem, itt mint tényt megállapíthatjuk, a melylyel szemben én felteszem minden elfogulatlanul gondolkozó férfi előtt azt a kérdést, hogy akkor, a mikor egy megyében már ugy is teljesen fel van kavarva a nyugalom, a midőn a megyei pártok legvégső elkeseredéssel állnak szemben egymással, hogy maradhat-e megtorolatlanul a főispánnak egy ilyen törvényellenes eljárása? (Helyeslés a szélsobaloläalon. Zaj.) En a magam részéről ebből további konzekvencziákat levonni nem akarok, mert, a mint