Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.
Ülésnapok - 1910-169
169. országos ülés 1911 május 31-én, szerdán. 139 6°/o-ot fizessen a befektetett tőke után, hanem igazán uzsorakamatot szed tőle. T. ház! Az egész müveit világ minden nagy városában maga az állam, a köz tart tart fenn számos pályát és versenypályákat. Nem akarok párhuzamot vonni, mert távol áll tőlem, hogy viszonyainkat Angliáéhoz hasonlítsam. De jellemzésül ideállítom, hogy magában Londonban 246 footballpálya van, a mit a város tart fenn a polgárok számára teljesen díjtalanul, és ezenfelül megszámlálhatatlan sokaságát a teimiszpályáknak, criket-, hockey- és egyéb pályáknak, továbbá pl. a Hyde-parkban a Serpentin-river körül rendőrök őrzik az emberek ruháit, mert szabad a fürdés mindenkinek annyira, hogy rendőröket állítanak oda az érdekükben. Mindenütt mindent megtesznek e kulturszükségletért, és a székesfőváros vezetőségének egész tisztelettel kell adóznunk azért a törekvésért, hogy a maga részéről, a mit tehet és a mit pénzügyi viszonyai megengednek, mindent megtesz az egyesületeknek. Szabadon és díjtalanul engedi át a pályákat az egyes kulturális egyesületeknek anélkül, hogy bármiféle bérfizetést követelne. Teljesen szabad rendelkezésük alá bocsátja, csak épen a közmunkatanácsnak, mint állami intézménynek kell így viselkednie, épen ezzel az egyesülettel szemben, a Magyar Atlétikai Clubbal, mely annak az intelligens középosztálynak a gyermekeit lenne hivatva testileg kissé nevelni, mely legjobban van rászorulva az ilyen tevékenységre. Az idő előrehaladottságára való tekintettel nem kívánom szives figyelmüket ebben a kérdésben továbbra is igénybe venni, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbalóldalon.) lesz alkalmam a kultuszvita során a testi nevelés kérdésénél ezt részletesen kifejteni, de tekintettel arra, hogy a közmunkatanácsnak ezen indokolatlanul merev magatartásával szemben az Atlétikai Klub kénytelen lenne az egyedül nyitva álló bírói úthoz fordulni, már pedig nálunk Magyarországon méltóztatnak tudni, hogy ez mennyi időbe kerül, inig ott valamikor igazságot kapnánk, s addig ezt az egyesületet egyenesen a csődbe kergetnénk, méltóztassanak megengedni, hogy ilyen sürgős viszonyok mellett röviden előtérjeszszem intcrpellácziómat, mely a következőképen szól: (Halljuk! Olvassa.) Interpelláczió a ministerelnök úrhoz. 1. Van-e tudomása a ministerelnök urnak arról, hogy a fővárosi közmunkák tanácsának vezetése nem a korszellem követelményeinek megfelelőleg, hanem maradi módon a közönség érdekeinek rovására történik? 2. Van-e tudomása a ministerelnök urnak arról, hogy a fővárosi közmunkák tanácsa a Margitszigeten levő közczélu egyesületek, s igy különösen a magyar atlétikai klub szerzett jogait nem respektálja, helytelen és jogellenes intézkedéseivel ezen közhasznú egyesület létfeltételeit támadta meg és jogos igényeinek teljesítése elől mereven elzárkózik? 3. Szándékozik-e a ministerelnök ur odahatni, hogy a konkrét sérelmek az állam méltóságának és egy helyes kultúrpolitika követelményeinek megfelelőleg a birói ut mellőzésével orvosoltassanak ? A magam részéről abban a meggyőződésben, hogy a t. ministerelnök ur jóindulattal fogja kezelni ezt a kérdést és maga is át van hatva ennek a kérdésnek fontosságától, remélem, hogy nem fog késlekedni, és rövidesen módot talál, hogy ebben a dologban az egyesületnek azt a rendezést nyújtja, mely neki megfelel ós ez a békés, de méltányos rendezés. (Helyeslés a széísöbahldalon.) Elnök: Az interpelláczió kiadatik a ministerelnök urnak. Ki következik? Szinyei-Merse Félix jegyző: Gróf Batthyány Tivadar! Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőház! Alig hogy Marostorda vármegyében az izgalmak lecsillapultak, megindult Erdély egy másik vármegyéjében, Hunyadmegyében egy akczió, a mely máris oly izgalomba hozta azt a vármegyét, hogy komolyan kell attól félni és tartani, hogy ugy e vármegyének törvényhatósági termében, mint a vármegye területén sajnálatos események fognak előállani. Az események egyik momentuma néhány nappal ezelőtt képezte interpelláczió tárgyát. A kérdéseknek egész komplekszusával, azzal az egész hajszaszerü eljárással, a mely ott megindittatott, most foglalkozni nem akarok. A főispán urnak inicziativájára, egy ministeri bizottság küldetett ki, a mely az ottani alispán ellen fegyelmi vizsgálatot rendelt el, és azt egyúttal hivatalának vezetése alul felmentette. Ez a kormányzati akczió mindenesetre nem fog igy megállani, hanem a maga további folyományaiban, a mennyiben a t. kormány bölcs előrelátással, mérséklettel és tárgyilagossággal a további fejleményeknek útját nem állja, előreláthatólag félő, hogy igen komoly következményekkel fog járni, oly következményekkel, a melyek mindenesetre a magyar államnak és közigazgatásnak a külföldön és Európaszerte való hírnevének öregbítésére szolgálni nem fognak, különböző részleteivel most foglalkozni nem akarok, hanem interpelláczióm tárgyává teszem ezen hunyadmegyei állapotokat csak azért, hogy egy konkrét esetre nézve tárjam fel a helyzetet és tegyek kérdést a t. ministerelnök úrhoz, mint belügy minister hez. A tényállás a következő : Hunyad vármegye tegnaji közgyűlést tartott, a melyen d. u. fél 4 órakor folytatva tárgyalásait, Ajtay Aladár és társai indítványt terjesztettek elő, hogy a vármegye törvényhatósága írjon fel a képviselőházhoz abban az ügyben, a mely a minap Barcsay Andor t- barátom interpellácziójának 18*