Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-169

138 169. országos ülés 19íi május 3í-én, szerdán. Az 1908 :XL

VIII- t.-czikk tárgyalása folyamán Wekerle Sándor ministerelnök ez irányban megkérdeztetvén, a ház előtt kifejezetten megmondotta, hogy »a mi a Margitsziget felhasználását illeti, a szigetre vonatkozó szerződéseket és megállapodásokat, tehát a sporttelepre vonatkozó megállajjodásokat is változatlanul ugy veszszük át, a mint most fennállanak, ugy, hogy e tekintetben semminemű változás nem történik. A jövő kezelésére nézve nézetünk az, és ugy akarjuk az elveket lefektetni, hogy a sziget alsó része tartassák fenn sporttelepnek«. T. ház! Sporttelepről lévén szó, bizonyos szabályok és alakulatok fenhatósága alatt áll a telep; igy különösen egyes szövetségek az atlétikai szövetség, a football-szövétség fenhatósága alatt, a melyek úgyszólván fegyelmi jogot gyakorolnak és előírják, hogy mily módon tartandó fenn a pálya. Többek közt előírják, hogy zárt területen kell lennie, hogy a publikum ellenőrzés nélkül be ne hatolhasson. Nem akarok most apró-cseprő, hogy ugy fejezzem ki magamat, vexaturákról megemlékezni ; csak két lényeges dolgot emelek ki, a melyek élénk fényt vetnek a közmunkatanács vezetőségének, hogy ugy mondjam, érzéketlenségére, a melylyel e kérdések iránt viseltetik. A magyar atlétikai klub egy szép napon arra ébredt, hogy előzetes megkérdezése nélkül a telej) kerítése lebontatott, a kajmkat eltávolították, és e helyett egy körülbelül 50 cm. magas élő sövényt ültettek el. Ennek egyszerű konzekvenoziája volt az, hogy eltiltották a klubot a football-szövetség részéről a mérkőzések rendezésétől és igy elesik a klub a számításba vett jövedelemtől, — de természetesen elesik maga a közmunkatanács is az egyes mérkőzések után fizetendő pályabérektől, ügy tudom, a másik szövetség is azon az utón van most, hogy hasonló határozatot hozzon. Ezek az intézkedések tehát létérdekében támadják meg az egyesületet, a melynek e néhány ezer korona az évi burlgetjéből hiányozván, okvetlenül kell, hogy csődbe jusson. Midőn a közmunkatanács ez iránt felhivatott, több ízben fordult az egyesület hozzá, ha jól tudom ebben a tárgyban hatszor — mindannyiszor a válasz egy sorban az volt, hogy »a beadvány figyelembe vehető nem volt«. A másik, a mi hasonló dolog, hogy a magyar atlétikai klub ott nagyob tcnnisz-pályaterületet bir. Ezeket az egyik végén a szerződése értelmében kiadhatja bérbe. Igy történt az idén is. A közmunkatanács ugyan az őszszel felkérte az egyesületet, hogy négy tenniszpályát ideiglenes használatra engedjen át, mert valami építkezést kíván ott létesíteni, azzal, hogy április hóban visszadja. Az egyesület tehát kiadta bérbe .a • tenniszpályákat május elsejére. Természetesen — minthogy nálunk már ilyen szomorú visszonyok vannak — a pályák nemcsak május 1-ére át nem adathattak, hanem jelenleg is olyan állapotban vannak, hogy emeletmagasságban van rájuk felhordva a törmelék és a mederből kiszedett homokos kavics, a melyből még ráadásul a szél állandóan fújja a piszkot és port nemcsak a sporttelepre, hanem az egész szigetre. Jellemzésül erre vonatkozólag csak azt adom elő, hogy midőn most az ujabb átalakítások történtek, a klub bejelentéssel fordult a közmunkák tanácsához, hogy engedélyezné a másik oldalon levő sivár tenniszpályák körül, melyek egy tizenkét méteres gödörben feküsznek, néhány alacsonyabb fának ültetését, hogy egy kis képe legyen a területnek. Erre a közmunkatanács egyik osztályvezetője, Bakos ő méltósága kijött és azt mondta, hogy ezt nem engedélyezik, mert a fák túlságosan éles vonalat csinálnak és ez rontja az összhatást. (Derültség bálfelöl.) T. ház! Én nem kívánok ennek a kijelentésnek kritizálásába bocsátkozni, csak leszegezem azt a tényt, hogy egy héttel rá, közvetlen a tenniszpályáknál felhúztak egy ormótlan épületet, melyről kiderült, hogy gépház, a mely állandóan fogja ontani a füstöt a fiatalság tüdejébe. Mert a Magyar Atlétikai Club nemcsak az egyesületi tagok számára áll nyitva, hanem mint egyesület hiven teljesítette eddig kulturmisszióját, és a közéjúskolák ifjúságának állandóan rendelkezésére bocsátja a területét, hogy ott játék-délutánokat rendezzenek. Napról-napra ott láthatjuk a Ferencz Józsefintézet és egyéb iskolák fiatalságát. Szóval odajutottunk, hogy a közmunkatanácsnak ezen igazán — egyéb szót nem akarok most használni — czélszerűtlen intézkedései folytán lehetetlenné teszik vagy legalább veszélyessé teszik ezek számára is a területet az egészség szempontjából. (Zaj és mozgás iälféloL) Ezekben a kérdésekben is a klub ismételten fordult nagyobb memorandumokkal a közmunkatanácshoz, de minden alkalommal a legridegebb visszautasításban volt része. Hogy csak nagyjában jellemezzem, a megoldási propozicziója az egyesületnek az volt, hogy — eltekintve attól az egész viszonytól, melyben az egyesület József főherczeg ur ő fenségével volt, mely igazán egy nemes alapokra fektetett szép érzelmi dolog volt, mivel a fenséges ur kellő érzékkel birván ezen dolgok iránt, nem kívánta az egyesületet létérdekében megtámadni — az általa nyújtott előnyöktől eltekintve csináljunk egy ujabb megállapodást, mely szerint a közmunkatanács megkapja a befektetett tőkének évi amortizáczionális összegét és azontúl a befektetett értékek után 6 % kamatot tisztán, készpénzben. Erre ismét az volt a válasz, miután a beadvány természetesen több bürokratikus retortán keresztülment, hogy az figyelembevehető nem volt. A közmunkatanács tehát, mely állami hivatal és a közt van hivatva szolgálni, nem tartja méltányosnak egy kulturegyesületnek azon kérelmét, hogy pusztán csak