Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-169

189. országos ülés 1511 május M-en, szerdán. m> Egyenlő mértéket alkalmaz az állam a felekezeti oktatásnál. Szükségesnek tartom hozzátenni, hogy nem vagyok ellensége a felekezeti oktatásnak, de azt gondolom, hogy másképen kellene mérni azoknak a felekezeteknek, a melyek az állammal és a magyar nemzettel párhuzamosan haladnak és azonos ezélokat követnek (Igaz! Ugy van! a középen.) és más mértékkel azoknak, a kik egyenesen ellenségeket nevelnek a magyar államnak. Az iskolák nagy része nem magyar nyelvű, egy másik része egyenesen ellenséges ^zellemű a magyarság törekvésével szemben. És a magyar állam hozzájárul ahhoz, hogy ezek az iskolák a nemzetnek ellenségeket nevelhessenek. Rátérek a tanfelügyelöségekre, a melyek teljesen elmaradott állapotban vannak. Teljes az elégedetlenség a tanfelügyelőségek körében, mert egy egész világ változott meg körülöttük, csak maga a tanfelügyelőség maradt meg elmaradt állapotában. Már pedig a fizetés kiegészítésére vonatkozó törvény üdvös hatását csak ugy lehet biztosítani és az ellenséges felekezeteket csak ugy lehet rászorítani arra, hogy a magyar államhoz hűségben maradjanak, ha kellő ellenőrzés alatt tartjuk őket; erre pedig ez idő szerint tanfelügyelőink képtelenek, mert csekély a személyzetük, s az sem mehet ki a járásba, hanem aktákat intéz bent a hivatalban. A tanfelügyelőségek erkölcsi és anyagi szinvonalat emelni kell és fel kell szerelni őket kellő erővel, hogy nagy és fontos missziójuknak megfelelhessenek. Legyen szabad egy gondolatot fölvetni. Nem tudom, nem lehetne-e a nagyközönséget, az intelligens magyar társadalmat bevonni a tanfelügyelőség hatáskörébe olyformán, mint a hogy például a gazdasági tudósítói intézmény van szervezve a földmivelésügyi ministeriumban. (Ellenmondások balfelöl.) Időrőlidőre intelligens emberek ellátogatnának az iskolába és tudósítással látnák el a kultuszminister urat azokról a viszonyokról, a melyeket a nemzetiségi iskolákban találtak. (Zaj bálfelől.) Én csak á módszert jelöltem meg, a minister ur lesz hivatva elbírálni, mennyiben valósítható meg ez az Ötlet. Annyi bizonyos, hogy a tanfelügyelőségek jelen szervezetükben meg nem maradhatnak, hanem nagy mértékben kell szaporítani személyzetüket, hogy hivatásuknak megfelelhessenek. (Helyeslés.) Áttérek a népoktatásnak egy másik mezejére, nevezetesen az iskolába nem jutó gyermekek nagy számának feltüntetésére. Ezt a jelenséget különösebben a magyar tanyai gyermekeknél sajnálom és azokon a nemzeti vidékeken, a hol jóindulatú nép lakik, a melyet a nemzetiségi agitáczió még nem aknázott alá! A t. minister ur azt mondotta beszédében, hogy ez idő szerint 288.000 gyermek nem jár iskolába; ezzel szemben az ország közállapotairól megjelent legutolsó kormányjelentésben 427.000 be nem iskolázott gyermekről van szó. Azt gondolom, a két szám közt a differeneziát az adja meg, hogy igen sok olyan iskolakerülő gyermek van, a ki bűnös hanyagságból nem jár iskolába. Tehát körülbelül az a szám, a melyet a minister ur említett, mutatja azt, hogy az iskolaköteles gyermekeknek minő hányada nem jut el iskolába, azért, mert nincs iskola. Ezen feltétlenül segíteni kell, bárha ez igen nagy anyagi kérdése az államnak. De ha ez a csatatér, a melyre rá kell vetnünk magunkat; ha a kultúrától várhatjuk a mi jövőnk teljesülését és az időknek teljességét, akkor csakugyan helyes nyomon jár az előadó ur, a mikor beszédében a katonai kiadásokat összeköttetésbe hozta a kulturális kiadásokkal. Az előadó ur azt mondotta beszédében, hogy nem nagy aránytalanság van a kettő közt, mert hiszen 113 milliót költünk katonai kiadásokra és száz milliót a kultusztárcza czéljaira. A két kiadást valóban arányba kell hozni egymással, de hogy ezt az arányt az előadú ur hogyan hozza létre, azt nagyon szeretném tudni. Mert összehasonlítva a két költségvetést, azt találjuk, hogy az aránytalanság sokkal nagyobb, sőt, hogy a két kiadást egymással úgyszólván össze sem lehet vetni. Azt gondolom, az előadó ur nem vette számításba a vámbevételeket és a honvédség kiadásait, s valószínűleg még kevésbbé vette számításba azokat a kiadásokat, a melyek az uj katonai javaslatokból fognak az országra háramolni. Pedig ezt a két költségvetést csakugyan arányba kell hozni, mert nekünk a kultúra fegyvereivel kell megszereznünk azokat a költségeket is, a melyeket a katonaság czéljaira fordítunk. (Helyeslés.) Áttérek a középiskolára. Ebben azonban igen megkönnyitette feladatomat a minister ur, mert ő igen sok okot jelölt meg, a melyeknek tulajdonítható az a csekélynek mondható eredmény, a mit a középiskolai oktatás felmutat. Zsúfoltság, a tanárképzés bizonyos hiányai, a kvalinkáczionális törvény avultsága; mindezt megjelölte a minister ur és megmondotta azt is, hogy bizonyos tódulás van a közéjriskolák felé, a mely tulajdonképen nem odavaló anyagot visz oda. r En azt gondolom, t. ház, hogy minden bajnak forrása az iskolák zsúfoltsága. Ez teszi lehetetlenné a tanár számára az anyag • kellő feldolgozását. (Ugy van! a közéjyen.) Ez okozza, hogy a gyermek, a ki csupa tudnivágyás, csupa kérdés, csupa érdeklődés minden iránt, a mit lát és hall: az iskolában elveszíti az ő tudásszomjának üdeséget, és mint blazírt, mint unott, mint könyv- és betükerülő ember jön ki az iskolából. A mit a gyermek alaposan megtanul, azt megszereti, abban elmerül, abban az ő tudásszomja nem csökken, nem apad, hanem fejlődik. Ezt elérni csak olyan iskolákban lehetséges, a hol 30—40 gyermek numerus claususát be lehet