Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-169

1*0 íbD. országos ütés 19ÍÍ május 31-én, szerdán. íme igy áll ezzel az ellenvetéssel szemben is az igazság. Mondottam volt, hogy én a lelkészképzés kérdését tekintem az egész kérdés gerinezének... Rosenberg Gyula: Ugy van, csak ez a baj! Bakonyi Samu: . . . mert hiszen ezzel bizonyitom azt, hogy nem egyoldalú felekezeti szempontból, hanem a magyar nemzeti egység és a magyar nemzeti kultnra szemüvegén át Ítélem meg ezt az ügyet is. Gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam ezen vitában elhangzott beszédében ugy nyilatkozott, hogy a lelkészképzést nem lehet izolálni. Gondolom, ez alatt ő sem érthetett egyebet, mint a mit én most értek, hogy a világi műveltség egyéb követelményeinek megszerzésétől nem lehet izolálni. Hát hogyan állunk ebben a kérdésben ? A magyar zsidóságnak zömét mindig az vezette, hogy kultúrájának ügyét modernül, magyarul képzett, haladó, felvilágosodott gondolkozású lelkészeknek kezébe tegye le. Itt van ez az intézet, a melynek országos és világraszóló hatását voltam bátor az imént jellemezni. Ebben az intézetben van egy öt évfolyamból álló alsó kurzus, a mely a gimnáziális tantervnek felel meg. Ezen öt esztendő folyamán héber tárgyakra, a teológiai tárgyakra is behatóan készít elő az iskola. Ennek felette áll azután a tulajdonkénem teológiai kurzus, a felsőbb tanfolyam, a mely már tisztán a rabbiképzés ezéljait szolgálja.. Érettségi vizsgát tesznek azok, a kik elvégezték az öt alsó tanfolyamot. Kötelezve vannak arra, hogy a budapesti egyetemen maguknak doktori fokot szerezzenek. És oly jelesek kerülnek ki ebből a főiskolából, a mint voltam bátor rámutatni, a kik a maguk tudományos ]x>zicziójánál fogva nemcsak a magyar zsidóságnak, de az egész magyar nemzeti kultúrának szereznek becsületet a világ művelt felfogása szerint És mik állanak ezzel szemben a másik árnyalatnál? Lehetetlen szégyenpir nélkül e dolgokat felemlíteni. Nem mondhatom én sem egyebeknek, mint elmaradt zugiskoláknak ama a jesibáknak nevezett iskoláknak legnagyobb részét, a hol az -orthodox árnyalat a maga rabbijainak zömét kiképezi. Vannak egyes czentralizált helyeken is ilyen jesiba iskolák, de vannak úgyszólván a legkisebb községben is mindenütt, a hol a rabbi valamiképen a vallási téren tekintélyre tudott szert tenni az ő legszűkebb környezete előtt. És mit tanulnak ezekben az iskolákban? Nem folyik ott egyéb, mint a talmudnak tudományos rendszer nélkül való egyoldalú memorizálása, a leggyengébb zsenge gyermekévektől kezdve a serdülő korig. Fizikailag elsatnyulnak azok a szegény gyermekek százával és ezrivel, és azokat sem tudják azután elhelyezni, a kik elnyerik esetleg a hatórát három rabbitól és megnyerik a magasabb qualifikácziót, a rabbiqualifikácziót, a nép vezére számára való qualifikácziót, szégyenletes alacsony mértékkel, a mely négy jwlgári iskolának az elvégzéséhez van kötve. És ezért százszámra nem tudván helyet kapni, ezek a kellő műveltséggel nem biró emberek terhére válnak nemcsak hitsorsosaiknak, de a nemzet egyetemének; koldulva, csapatostul bejárják az országot, növelve azt az ellenszenvet a felekezet irányában, a melyre pedig az nem szolgált rá, azon becsületes törekvésével és nemzeti irányzatával, a melyről, azt hiszem, elég tanúbizonyságot tettek ebben a hazában. (Helyeslések a jobboldalon.) Ez, t. képviselőház, igy tovább nem maradhat. Teljes lehetetlenség, hogy a kormányzat ós a törvényhozás ezt eltűrje. Mi, t. képviselőház, ugy látjuk a dolgot, hogy ehhez végre erős kézzel hozzá kell nyúlni. (Helyeslés a baloldalon.) A legminimálisabb képzettség, a melyet meg kell követelni egy lelkésztől, az, hogy az érettségit letegye, vagy hogy ellentétbe ne jöjjek azzal, a mit az előbbi fejtegetéseim folyamán elmondottam, a középiskolát elvégezze. Azután a felekezet a maga szervezetének különleges kívánságai szerint, a meddig ezek a viszonyok fennállanak, a mig az egységes szabályozás elérhető nem lesz, [ám kösse különböző teológiai természetű feltételekhez a rabbifimkezióra való bocsátást, ele a magyar állam, a mely az egész nemzeti egységes kultúra érdekét van hivatva rendezni, szemet nem hunyhat ezen állapotok előtt és kötelessége saját czéljainak és fejlődésének érdekében, hogy ezen a siralmas és szánalmas állajaoton végre valahára változtatást eszközöljön. T. képviselőház! Az 1895 : XLII. t.-czikk 3. §-a elrendeli, hogy Magyarországon csak olyanok nyerhessenek elöljárói és lelkészi állást, a kik képzettségüket itt nyerik el. Ennél a kérdésnél tolul azután legsiralmasabban elő az a helyzet, a mit az idézett elő, hogy a reczej)czióról szóló törvény mind e mai napig végrehajtva nincsen. Jelent ugyan meg a törvény meghozatalát és kihirdetését követő rövid idő múlva egy ministeri rendelet, a mely a törvény végrehajtásáról szól. De ha ezt meg méltóztatik nézni, abban a végrehajtásra vonatkozó semmiféle intézkedés tulajdonkéj>en nem foglaltatik. Mint hogy ha az a reczepeziós törvény tulajdonképen nem lett volna egyéb, mint az egyházpolitikai alkotásoknak egy nagyon kellemetlen ballasztja, a mely

r ott van betüszerint a Corpus Jurisban, de az életbe nem mehet át, mert például épen ez az egyik leglényegesebb követelménye a törvénynek nincs végrehajtva. Fájdalommal kell minden hazafias gondolkozású és kulturális érzéssel biró magyar zsidónak megállapítani, hogy a Gralicziából beözönlő hitsorsosok által kegyelt csodarabbik ma is graszszálnak az északi vármegyékben, a melyeknek lakossága kultúra tekintetében és magyar nem-