Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-169

169. országos ülés 1911 május 31-én, szerdán. 123 a lefolyt vitában a ház egyik-másik oldaláról történt. T. képviselőház! Debreczen a magyar kálvinistaságnak ősi székhelye, mégis itt a felekezeti szempontok a felsőbb oktatás körében sohasem élesedtek és domborodtak ki. Simonyi Semadam Sándor: Senki sem bántotta őket!' (Zaj balfelöl.) Elnök: Csendet kérek! Bakonyi Samu: Majd megmondom, csak egy kis türelmet kérek Simonyi t. képviselőtársamtól. Ne kövesse a türelmetlenségben az ő vezérét ilyen mértékben. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A debreczeni főiskola, noha elhelyezésénél fogva bizonyos protestáns domináló jelleg tőle el nem vonható, az igazgatás tekintetében nem volt felekezeti jellegű, annak az igazgatását századokon át a kommunitás, a város intézte. A város jegyzőkönyveiben mindenütt igy találjuk megjelölve: nostra scola, scola oppidi, a város iskolája. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Bakonyi Samu: Egészen addig, mig 1753ban Mária Terézia alatt a szejjesi kamara, melynek pénzügyi tekintetben Debreczen városa alá volt rendelve, megtiltotta a városnak az iskola fentartását, a tulajdonképeni fentartója a debreczeni kollégiumnak a város volt, Debreczen városának a kommunitása. Érdekes azután, hogy ezen tilalom folytán micsoda jelenségek merültek fel a müveit Eurójiának nemzetei körében. Angliában annyira inegbecs ülték a debreczeni főiskola fennállásának fontosságát, hogy a canterbury-i érsek Harwing Tamás állt egy nagy gyűjtésnek az élére, hogy mikor igy a városnak megtiltatott az iskola fentartása, eszközök teremtessenek mégis arra, hogy az egész emberi kultúrának ez a becses tűzhelye meg ne szűnjék, hogy arról tovább is világítson az egyetemes nagy emberi műveltség és mint mi hálával ismerhetjük el, egyúttal a magyar nemzeti műveltségnek is világa és melege. Ennek a gyűjtésnek az akkori mérték szerint rengeteg összeg volt az eredménye, mert az több mint 1200 fontot eredményezett. Igy becsülték meg már akkor a debreczeni kollégiumot nemcsak Magyarországon, hanem a művelt nemzetek egy olyan zászlóvivője részéről is, mint Anglia. Hogy Debreczenbcn az egyetemi fejlődés felé való törekvés nem uj keletű, és hogy élt már a régi századokban is, annak egy igen érdekes példáját mutatja az a tény, hogy már 1588-ban, tehát alig 30 esztendővel a kollégium felállítása után a wittenbergi egyetemnek törvényeit tette magáévá és annak önkormányzata szerint rendezkedett be. Hogy a felekezeti vonatkozásokra egy pillanatra visszatérjek, attól fogva, hogy a Mária Terézia rendeletének szigora enyhült, egészen az 1791 : XXVI. t.-cz. meghozataláig, illetőleg az ennek folytán összehívott budai zsinat rendelkezéséig a vezetés úgyszólván megszakítás és minden zavaró inczidens nélkül a város kezében volt, ugy, hogy az iskola rektorait is maga a városi hatóság választotta. Ez meggyőződesem szerint nem jelentéktelen kihatással volt arra, hogy a debreczeni kollégium a magyar tudománynak oly ékességeit, a nemzeti kultúrának nagynevű tanárok egész sorozatát szolgáltatta, a kik közül legyen szabad csak egynéhánynak közismert nevét felemlíteni; Maróthy György, Szilágyi Sámuel, Hatvány István, a legjelesebb természettudós abban az időben, továbbá Sinay Miklós, mely kettőnek együttműködésére esik a magyar felsőoktatás életében egész páratlanul álló az a jelenség, hogy akkor 4062 hallgatója volt a debreczeni főiskolának, azután Csernák László, kinek hire az ország határait messze túlszárnyalta ugy, hogy a hollandiai egyetemre hivták meg; Veszprémy István, hires orvostudor. A tanítványok közül Csehszombathy József, ki az akkori időkben, a múlt század elején a természettudományi nevelésnek óriási hatását anynyira felismerte, hogy a kémia első magyar tanszékét alapította meg a debreczeni főiskolában. Vagy szóljak Diószeghi Sámuelről, a inagyar botanika ez úttörő héroszáról, Buday Ezsaiásról, a magyar történelem nagynevű művelőjéről, Sárváry Pálról ós hány másról, akikről említést tehetnék. Hogy micsoda egyetemes, nagy kulturális, modern érzék fejlődött ki a debreczeni főiskola körében, azt egy művészettörténeti adalékkal vagyok bátor iUusztrálni. A múlt századnak egészen eleje felé Karács Ferencz nevű sexennis diák indítványára, — megérdemlik, hogy neveik belekerüljenek a képviselőház naplójába — és Erőss Gábor és Pethes Dávid vezetése alatt megalakult a rézmetsző diákok társasága, a mely fennállott évtizedeken át, szolgáltatva a magyar műizlés számára igen hasznos értékeket. A diákok ezen rézmetsző társaságának működése adta meg a legelső magyar nyelvű térképet. A magyar nemzet erejének a nemzetiségekre való kulturális hatása szempontjából rá kell mutatnom arra, hogy 1813-tól fogva, a mikor a helytartótanács megengedte a görög-keleti ifjaknak a debreczeni iskola látogatását, egészen 1848-ig tömegesen látogatták az idegen nemzetiségek, különösen a románajkú ifjak a debreczeni kollégiumot, hol bizony minden egyében kivül mást, mint hazafias magyar nemzeti szellemet nem tanulhattak, és örömmel kell kijelentenem, hogy ezen hagyományok ma is élnek, mert a debreczeni kollégiumon ma is jelentékeny számmal vannak idegen nemzetiségű, román és szász ifjak, a mint azt az ugyanazon anyanyelvet beszélő t. kéj>viselőtársaiin csak megerősíthetik. A debreczeni kollégiumban ezen jelenségeknek az összehatása alatt fejlődött ki aztán századokon át oly egységes diákélet, a milyent 16*