Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.
Ülésnapok - 1910-169
Í22 169. országos ülés Í9ii május Hi-én, szerdán. melés és értékesítés szervezeteinek különb öző működését, hasonlítsa össze megint ezeket a Nyugatnak nálunknál előbbremenő fejlődésével, hasonlítsa össze a Keletnek hozzánk képest elmaradtabb szervezeteivel; tanulja meg a hallgató a gazdasági élet minden irányadó törvényeit, ismerje meg a ma uralkodó rendszernek és az ezzel szemben kívánt átalakulásnak hátrányait és előnyeit. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Csakis ilyen mélyreható tanulmányok után fogja megérteni a tanuló a társadalmi jelenségek összefüggését, csak igy fog rájönni arra, hogy ott, a hol ma csak elszigetelt megnyilatkozásait látja a különböző erőknek, hogy azok között ugy a fizikai életben, mint a társadalmi életnek szervezetében összefüggő törvényszerűség uralkodik. Es t. képviselőház, a felsőbb oktatási képzettségnek magasabb értelemben vett ezen alapműveltségbeli megszerzésével még a külön élethivatásoknak feladatait is sokkal nagyobb mértékben, biztosabban és hasznosabban láthatja el azután a magát erre kiképző egyetemi hallgató, és élesebb lesz az ő látása. A vizsgálódást a legszélsőbb határokig fogja kitágítani és a kutatást a legalaposabban fogja mélyíteni, a közgondolkozást j>edig hitem szerint olyan erővel fogja az ilyen felsőbb oktatás erejét felismerő reform átalakítani, hogy az emelkedett szellemmel fog eltelni s a ma tagadhatatlanul létező szocziális ellentétek igazságtalanságainak megszüntetésére akkor fog igazán humánus érzéssel és segitő kézzel sietni tudni. Ez az én meggyőződésem szerint a jövő Magyarország nagy nemzeti egységének egyik alapvető feltétele volna (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) és egyúttal meggyőződésem szerint ez nemcsak olyan teoretikus pium desiderium, ez a reális élet követelménye is és ebbe vág bele bizonyos mértékben az a felfogás, a melynek igen találó argumentumokkal adott itten kifejezést t. barátom Bosnyák Géza nem ugyan e tá,rczának, hanem a földmivelésügyi tárcza költségvetésének tárgyalása során tartott beszédében, a melyben az egyetemi és felső oktatás körébe bevonni kívánja a mezőgazdasági képzés ügyét is. 0 ismertette — igen helyesen — azokat a kölcsönhatásokat, a melyek kifejlődésétől a legüdvösebb eredményt várja ugy a mezőgazdaság terén működő tagjaira a magyar társadalomnak, mint viszont a teoretikus tudományokkal foglalkozó hallgatóira is az egyetemnek. Áttérve most már az uj egyetemek székhelyének kérdésére, (Halljuk! Halljuk !) igen méltánylom a t. minister ur felfogását, hogy e kérdés eldöntésénél őt nem az fogja vezetni, hogy melyik város hozza a legtöbb anyagi áldozatot. Ezt azonban a t. minister ur bizonyára nem ugy értette, hogy ezzel bármiféle vonatkozásban kicsinyelni vagy elitélni akarja a versengést, a mely e nagy nemzeti czél elérése érdekében a különböző, meggyőződésem szerint, erre egyaránt hivatott városok közt kifejlődött. (Ugy van!) Béla Henrik: Nagyon üdvös! Bakonyi Samu: Ez oly jelenség, a mely épen azt mutatja, hogy a magyar társadalom legszélesebb rétegei, és elsősorban azok, a melyek leginkább vannak erre hivatva, a magyar városok át vannak hatva egész lelkükben a nemzet nagy kulturális szükségletének gondolatától. (Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.)Igaz, hogy nem ennek kell a vezető szempontnak lenni, de fel kell ismernünk ebben is azt az értéket, a mely abból áll, hogy hol lesz legkönnyebb az államra nézve az uj egyetem felállítása? A mikor ezt hangsúlyozom, a legelsőnek én sem az anyagi hozzájárulásnak a mórtékét tekintem, hanem legelső vezető szempontul igenis a kulturális előzményeket teszem vizsgálat tárgyává. Tüdős János: A multat! Bakonyi Samu : Kulturális előzmények alatt természetesen a multat értem. Mondom, vizsgálat tárgyává teszem az előzményeket, a melyek mutatkoznak azoknál a városoknál, a melyek az egyetem felállítására aspirálnak. Jól esik nekem, hogy ebben a tekintetben a nemes versenyre kelő városok közt a legelső helyre a kulturális előzmények szempontjából az én szülővárosomat tehetem, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a melynek egyik érdemetlen képviselője vagyok. A ki ismeri Magyarország művelődési történetét, nem fogja kétségbevonni állításomat, hogy a debreczeni ősrégi kollégium története egyúttal egy nagy darab magyar kulturhistória. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Itt van az egyetlen felsőiskola Magyarországon, a mely több, mint 350 év óta szakadatlan fennállásában szolgálja a magyar felsőoktatás és művelődés ügyét. (Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Es még egy nagy szempont lép itt előtérbe, a melynek hangoztatásánál örömmel konstatálom, hogy e tekintetben köztem és a kultuszminister ur felfogása közt semmiféle különbség nincs és ez arra vonatkozik, hogy a t. minister ur, ha jól emlékszem, kijelentette, hogy nem felekezeti, hanem állami egyetemet kivan felállítani. (Helyeslés.) Ez a felfogás, a mely az én meggyőződésem szerint nem destruktív szempont, hanem építő, a magyar államot uj ezeréves létre csakugyan megszilárditó szempont, hogy t. i. nem a felekezeti különbséget kell keresni a kultúra ily kérdéseinek kielégítésénél, a milyen egy uj egyetem felállítása, teljes mértékben találkozik a t. minister ur felfogásával, a ki különben beszédének egyéb részében nagy sajnálatomra szintén igeii kemény harczra kelt azokkal az irányzatokkal, a melyek pedig a szembenálló életfelfogások és világnézetek szempontjából a fejlődés harczában szintén nagyobb mértékben becsülendők meg, és részrehajlatlanabbul lennének megítélendők, mint az
