Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-169

169. országos ülés 1911 május 31-én, szerdán. 117 mindennemű káros hatásáról szól. Erre vonatkozólag a kultuszministerium már több rendeletet adott ki, melyek, ha lelkiismeretesen betartatnak, a serdülő ifjúság kellő felvilágosítását és óvását eredményezhetik, és igy ezen üdvös mozgalomnak nagy szolgálatot tehetnek. Nagyon kívánatos volna, ha e kormányzati akczió, melynek vezetője és lelke, tudomásom szerint, eddig is és most is Náray-Szabó Sándor kultuszministeri államtitkár ur, a jövőben nagyobb, de igazán sokkal nagyobb pénzalappal rendelkezhessék, mint ez idő szerint, és nagyon kérem az igen t. vallás- és közoktatásügyi minister urat, hogy már az 1912. évi költségvetésében az emiitett czélra az »alkoholellenes mozgalom költségeiről szóló tételt sokkal jobban dotálni méltóztassék. Még egy hasonló kérést vagyok bátor a t. minister úrhoz intézni. Van egy hatalmas, milliónyi tagból álló nemzetközi szervezete az alkoholellenes mozgalomnak. Ez az u. n. Grood Templar-rend, melynek már Magyarországon is vannak fiókjai. Ezek a goodtemplar-ek az alkoholelleni hareznak legbátrabb, legelszántabb, de a legnagyobb sikereknek is örvendő bajnokai. De mint minden háborúhoz, az alkoholizmus elleni hadjárathoz is gróf Montecuccoli ismert és sokszor idézett mondása szerint három dolog szükséges: pénz, pénz és harmadszor is pénz. Pedig a magyarországi goodtomplar-eknek is szűk az erszényük és nagyon is rászorulnak külső támogatásra. Magam nem vagyok goodtcmplar, nem tudom vájjon egyáltalában szándékoznak-e a kormányhoz fordulni, de feltéve hogy ezt valamikor tennék, nagyon kérném az igen t. minister urat, mint a ki már felkarolta ezt az üdvös ügyet, hogy ezen igazán közhasznú testülettől, hatalmas, erős segítségét meg ne tagadja. A szőnyegen lévő költségvetést, mint a mely többek közt ezen annyira szivemen fekvő üdvös mozgalmat is támogatásában részesiti, szívesen elfogadom. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Elnök : Ki következik ? Zlinszky István jegyző: Bakonyi Samu! Bakonyi Samu: T. képviselőház ! Tagadhatatlan az, hogy a kultusztárczának most folyó tárgyalása, mely hetek óta hatalmas áradatban hömpölyög, oly anyagot is sodor a felszínre, melyről én nem tudom ma megmondani, hogy vájjon annak a kipárolgása éltető vagy mérgező hatással lesz-e a mi túlontúl széttagolt társadalmunkra. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Bakonyi Samu: T. képviselőház! En a vitának ezen állásában, a mennyire legalább tőlem telik, oda akarnék hatni, hogy a mi mérgező ebben a felszínre került anyagban van, az lehetőleg elimináltassék vitáink keretéből. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Legalább annyiban akarok ehhez hozzájárulni, hogy olyan kérdéseket kívánok szóvátenni, melyek meggyőződésem szerint a magyar kultúrának sokkal fontosabb kérdései, mint azok, melyekre czélóznom kellett. De ezen vélekedésem daczára nem állhatom meg, hogy egy tegnapelőtt elhangzott beszédnek egész felfogására, egész tendencziájára néhány megjegyzést ne tegyek. Ertem ezalatt Rakovszky István kéjiviselőtársamnak felszólalását, (Halljuk! Halljuk!) ki, mikor egy másik képviselőtársunk beszédét azon hibák miatt, melyek szerinte, abban foglaltatnak, kemény kritika tárgyává teszi, önmaga, legalább is oly mértékben, ugyanabba a hibába esik bele. (Ügy van! a szélsobaloläalon.) Rakovszky István t. képviselőtársamnak beszéde át volt itatva az izzó szenvedély tüzétől, és mikor maga puskaporos levegőről beszél, azt hiszem ugyan, hogy ezt a veszélyt belátással kicsinyelni nem lehet, mégis az én meggyőződésem szerint, hála Istennek, és a magyar nemzet sorsát intéző gondviselésnek, Rakovszky t. képviselőtársam, megengedem, a maga állásjjontjának egészen megfelelőleg, ezeket a veszélyeket igenis túlbecsülte. Az idők jeléről beszél t. képviselőtársain. Én nem hiszem, hogy Magyarországon oly idők következtek volna el, melyeknek az ő felfogása lehetne az irányító szelleme. 0 beszól azon irányzatokról, melyek szerinte destruktív hatással volnának a magyar társadalom egységének megszilárdulására, beszél pedig a kritikának oly túlzásaival, melyeket az én meggyőződésem, a parlamenti tárgyalások hangjáról és mértékéről alkotott ítéletem szerint olyanokkal szemben, kik az ö szertelen támadásai ellenében magukat itt a házban meg nem védhetik, semmi esetre sem helyeselhetek. A kritika ezen túlzásaiban azután, mikor a felekezeti szellemnek a ház tárgyalásaiba való berontása ellen védekezik, odáig megy eléggé nem kárhoztatható módon, hogy egy képviselőtársunknak, kivel polemizál, a vallását hegyezi ki különösen, sőt ezen képviselőtársunk »faji konstellácziójáról« beszél. Én nem hiszem, hogy korunknak, a mi időnknek jelei közé volna sorozható ez a felfogás, hogy itt ebben, a képviselőházban a képviselőház tagjaiból, vallásfelekezeti állásuk szerint csinálhatunk külön kategóriákat, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert akármelyikünk itt az egész magyar társadalmat és kultúrát érdeklő kérdéseket tesz szóvá, nem beszélhet itt, mint zsidó, éj)oly kevéssé, mint nem beszélhet mint katholikus vallású, mert mindnyájan a nemzet képviselői vagyunk.. Rakovszky István: Eelekezetnólküliek! Bakonyi Samu: . . , kik a magunk felekezeti érdekeit csak a közérdek szempontjához való vonatkozásban tehetjük szóvá. Az egymással szembe kerülő világnézetek harczát tette megint szóvá, kárhoztató hangon és bizonyos iránynyal szemben, t. képviselőtársam. A világnézetek ezen harcza természetesen a mi közéletünkben sem uj jelenség, ós azokkal az