Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-169

118 169. országos ülés 1911 május 31-én, szerdán. idézetekkel szemben, a melyeket Rakovszky t. képviselőtársam hoz fel a maga álláspontjának, elitélő kritikájának erősítésére, én tudnék egészen más idézeteket felhozni, olyan férfiutói, olyan nagyságától a magyar nemzetnek, kit legnagyobb ellenfele nevezett el legnagyobb magyarnak, kiről Rakovszky t. képviselőtársam életfelfogásához az akkori idők mértéke szerint nagyon közelálló jelesei a nemzetnek szintén azt mondották, hogy irányzata destruktiv s lerombolja a magyar alkotmánynak ősi alapjait. A »Hitel«-ben gróf Széchenyi István ily módon nyilatkozott: »A XI. és XIV. század törvénjei elégtelenek és hibásak voltak a XVII. század szükségeire, s igy a XVII. századiak elégtelenek és hibásak a XIX. századéira, ugy mint minden bizonynyal mai napokban — habár a bölcsesség serlegét legutolsó cseppig kiüritnők is — nem fogunk hazánk javára s díszére mindent oly józanon elintézhetni, hogy azon utóink koron- s fokonkint határtalanul ne javíthatnának még, mert a lehető legnagyobb tökéletesülés csak jövendő s boldogabb nemzetségek sajátja! És épen azért, mert hazánk s alkotmányunk a legszomorúbb helyeztetések közt s a legsarkalatosb változások által se bomlott meg, sőt mai időkben százszorta boldogabb, mint a régi zavarban és sötétségben volt, — épen azért a legnagyobb újítások által, ha józanok, ma se fog megrendülni, hanem mind erősebbre s tartósra fejtekezni.« A felekezeti viszálykodásnak képét hogyan rajzolta meg gróf Széchényi István a maga korának szempontjából, a »Világ« czimű másik nagy alapvető munkájában? Ezt ajánlom én nagyon Rakovszky István t. képviselőtársamnak bölcs figyelmébe, ha csakugyan ő is hozzá akarna járulni a felekezeti békének helyreállításához, a melyet szerinte az a képviselőtársam bontott volt meg, a kinek felfogását olyan szertelen bírálat tárgyává tette. Rakovszky István: Jaj de fájhatott! Bakonyi Samu: Nekem nem, legyen róla meggyőződve t. képviselőtársam, sőt ha engem illetett volna azokkal a támadásokkal, még azok sem fájnának. Tudok én magamnak orvosságot szerezni még az ő nagyrabecsült támadásaival szemben; volt alkalma tapasztalni. Széchényi a »Világ« ezimű munkájában a következőket írja (olvassa): »A külön hitvallás pedig e felekezeti elhasonlásokat még egyes ágaikon is felosztja. Annyi bizonynyal, de tán több keserű versengés van pápista s református, mint gallus és angol közt. Sok derék magyar helység, melynek lakosai oly egyenesen s karcsún nőttek fel, mint egy fiatal fenyőliget, s képvonás, állás s mozgásban oly rokon egyenlők, még azok sem alkotnak aránylag kis körükben egy szivet, egy testet; s a kereszt — a türelem s felebaráti szeretet dicső jele — sokszor egy a menyországbél kirekesztő vázzá alacsonyittatik le, s a kakas, a lelki ébredtség példázója, ellenséges bizodalmatlanság czégérévé disztelenittetik. Alig van társaság, egyesület, intézet, mely a hitvallási irigykedés ördögétől ment, már kezdetekor ne rejtené keblében a halál okát. Csak romja látszik itt-ott sokszor oly tiszta szándékból fakadt honi intézetek alapjainak. Legyen kihagyva csak egy felekezet, legyen a tárgy nem születés s hitvallás, hanem tudomány s észbeli tehetség szerint szerkesztetve, s a siker, ugy ítélem, már lehetetlen! A honszeretet csekély súlya, a szép, nagy s dicsőnek oly kevés kebelben forrón érzett hatalma nem olvaszthatják egy szép nemzeti összhanggá mindazon nyomorult önség-, haszonlesés-, szüklélek-, félénkség-, hiuságsúgta előítéletek dísztelen kongásait, melyek az egybehangzás, egyezség, egyetértés, erő s erény minden varázsait kettétörik és szinte valahai létének sejditését is túlhangozzák.« Nohát, ha Rakovszky István t. képviselőtársamnak a maga érthető érzékenységében a kellő határokon túlmenő védelme ilyen állapotoknak ismétlődésében látná az idők jelét, akkor én hiszem, hogy a magyar nemzeti egység gondolata által — talán szabad mondanom — pártkülönbség nélkül áthatott minden tagja ennek a háznak szembeszállana ezzel a törekvéssel. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Puskajjoros levegőről beszélt t. képviselőtársam. Bocsánatot kérek, én azt hiszem, hogy Magyarországon ez idő szerint — hála Istennek — felekezeti szempontokból puskaporos levegőről beszélni még korántsem lehet. Itt a házban igenis merülnek fel jelenségek, a melyek közé t. képviselőtársamnak a felekezeti szellemtől igenis súlyosan áthatott támadását is soroznom kell, merülnek fel olyan jelenségek, a melyek akarva, nem akarva a levegőt puskaporossá tehetik, de kunt az országban a nemzet és különösen a nép egymást megértő széles és mély rétegeiben — meg vagyok róla győződve — nincs puskapor felhalmozva, és hiába sietne e házból bárki, hogy azt kanóczával felrobbantsa, ez valami társadalmi katasztrófát nem idézne elő. Előkelő példáját szolgáltatta annak, hogy az én felfogásomban van az igazság, Rakovszky István t. képviselőtársammal szemben, a magyar józan néplélek egy olyan illetékes képviselője részéről tett az a nyilatkozat, a melyet a tegnapi napon Szabó István t. képviselőtársam részéről volt szerencsénk hallani. Én nem folytatom tovább ezen szempontoknak a bonczolását, hanem Szabó István t. képviselőtársam felfogását teszem egészen magamévá, mert nem Rakovszky István t. képviselő ur képviseli ebben a kérdésben a magyar népnek elfogulatlan józan gondolkodását, hanem sokkal nagyobb és teljes mértékben Szabó István t. kéjíviselőtársam. Mindezekhez még csak egy kérdést akarok hozzáfűzni, és pedig azt, hogyha még szélső álláspontokon védelmezzük is a magunk felfo-