Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-168

168. országos ülés 19il május 30-án, kedden. 1Ó3 bizonyos törvényeket tanítanánk és ezeket a természettudományi módszer segítségével levezetnék, a mai napig keresztülvihető lett volna. Nagyon fontos azonban, bogy a társadalomtudományi ismereteknek három irányban próbáljunk anyagot adni. S e részben elsősorban a t. minister ur figyelmét volnék bátor felhívni arra az óriási fogyatékosságra, a mely történelmi oktatásunk, elsősorban pedig a legújabb kor történelmének oktatása körül a középiskolákban tapasztalható. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) A tanterv ebben a tekintetben ugy rendelkezik, hogy a franczia forradalombeli és a napóleoni korszakot még tanítják a középiskolákban, de ugy hiszem, a t. háznak számos tagja tapasztalatból meg fogja erősíteni azt, hogy az anyag rossz beosztása következtében az év végén erre már nincs idő, ugy a mint épen tegnap egyik képviselőtársunk elbeszélte, hogy most történt meg, hogy egy leérettségizett fiatal ember Napóleont előbb a XVII., azután a XV. században kereste. (Élénk derültség.) Ez képtelenségnek hangzik az első pillanatban, de ha méltóztatik ismerni a gyermekeknek azt az óriási megterheltségét, a mely nem is ad módot arra, hogy a szűk tananyagon kívül mással is foglalkozzanak, akkor ez a dolog nem fog olyan abszurdnak látszani, mint az első pillanatban. Kétségtelen azonban, — és ugy vélem, hogy ezt már nem lehet az illetők rovására irni — hogy a míg az a leérettségizett gyermek pontosan tudja, hogy a római jogéletben a comitia curiatán a Janiculusról kék zászló lengett, a mig pontosan tudja, hogy a York- és Lancester-ház változatos apa- és gyermekgyilkosságaiban ki milyen szerepet játszott és a mig a legnagyobb pontossággal tanulja meg a római agrár-mozgalmak és az újkori vallásháborúk minden csekély részletének előadását: addig azokról a tényekről, a melyek épen a mai társadalmat létrehozták, a XIX. század nagy, alapvető mozgalmairól nincs tudomása. (Elénk helyeslés.) S a mig pontosan tudja előadni, hogy Mitridates és Tigranes hogyan egyesitették Armániát és a pontuszi birodalmat egy keleti birodalommá, addig nem tudja, hogy ki volt Cavour s hogy történt meg annak az egységes Olaszországnak megalakulása, a melyről a mindennapi vonatkozásban annyit és annyit kell hallania. (Igaz ! Ugy van !) Előadatnak és a legpontosabban taníttatnak a római régiségtannak részletei és a gyermeknek egészen pontosan kell ismernie, hogy egy római asztal, egy római szék, egy római átrium milyen volt; de hogy a modern gyárak átalakulása, hogy az az ipari forradalom, a mely átalakította a termelést, a mely uj osztályokat produkált, a mely uj osztályok révén uj fejlődés indult meg, hogyan ment végbe, erről a középiskolában egyáltalában nem esik szó, vagy pedig csak rövid összefoglalásban, a melyben a gyermek tíz-tizenöt nevet kap egy mondatban, a mely egy mondat ily módon rá nézve teljesen értéktelen. (Általános helyeslés.) Ezzel szemben már most igen jól tudom, hogy mi lehet az ellenvetés, az az ellenvetés, a mely ugy hangzik, hogy a XIX. század történelme még a jelenkor politikai eseményeivel összefüggésben van, hogy azon mozgalmak története és tanítása, a melyről szó van, nagyon közelről érintik a jelent, és a fiatalember alkosson magának később e dolgokról véleményt. Nézetem szerint ez az ellenvetés két szempontból téves. Legkevesebben jutnak ugyanis abba a helyzetbe, hogy később véleményt alkothassanak maguknak ezekről a dolgokról. A jogászok ugyan kötelezve vannak arra, hogy két féléven át tanuljanak történelmet, de választhatják a a Hohenstaufenok korszakát ép ugy, mint a görög történelem egyes részeit és tekintetbe véve, hogy a leczkerend összeállításánál elsősorban a szaktudományokra helyezik a fősúlyt, a jogászok közül legkevesebben vannak, a kik ezen az alapokon haladnak tovább a történelmi tudományban. A bölcsészeknél talán megvan ez a lehetőség, de már az orvostanhallgatóknál (Zaj. Elnök csenget. Halljuk ! Halljuk !) és főleg a technikai tudományokat tanulóknál még a lehetőség sincs arra, hogy ezekről a dolgokról, eseményekről, tényekről tudományosan fogalmat szerezzenek. De még sokkal rosszabbul áll ez a dolog azokra nézve, a kik kikerülve a középiskolából, azonnal kenyérkereső pályára lépnek. Módjuk sincs, hogy tudományos elmélkedést folytassanak, és azoknak ilyenformán a gimnázium óriási terhét adja az oly dolgoknak, a melyeknek a modern életben semmi hasznát sem veszik, de nem ad szempontot, támpontot sem azokra nézve, a mikkel folytonosan kell találkozniok. * A másik ellenvetés volna, hogy hiszen e mozgalmak, a polgári társadalom kialakulása, a XIX. század történetében mind nagyobb szerepet játszó munkásmozgalmak annyira politikai kérdések, hogy ezeket a középiskolába bevinni nem szabad. Szerény nézetem szerint ez abszolúte nem áll meg. Mert hogyha tanítják Rousseaut és Voltairet, azok szempontjából beszélek, a kiknek ez az ellenvetésük, mert nekem ez nem álláspontom, mert nézetem szerint az objektív tudás minden tekintetben előmozdítja azt, hogy valaki önmaga tudjon világnézetet megállapítani. De ha fel is teszem, hogy némelyek félnek a forradalmi tanítástól, akkor ha Rousseaut és Voltairet tanítják, a kik az egész modern extrém radikalizmus, a természetjogi anarchia és nihiüzmus tantételeit foglalják magukba, a mely tételek a szocziáldemokratáknál sokkal messzebb mennek, — mondom, ha Rousseaut és Voltairet a mai tantervben tanitják, akkor feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a XIX. század történelméből a gyermekeknek adjanek képet, adjanak képet a nagy társadalmi mozgalmakról is, a melyek a századokon keresztül kifejlődve, történelmi egymásutánban történtek. Nem látnék abban semmit és nem félnék egyáltalában attól, hogy ép ugy, a mint Rousseau tantételét elemezzük, a melynek experimentuma a franczia forradalom után a teljes egyenlőség doktri-