Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-168

lói 1Ő8. országos ülés 1911 május 30-án, kedden. nájának szomorú csődjét mutatja be, miért ne lehessen objektíve és minden politikai és pártállástól mentesen elfogulatlanul előadni azokat a tantételeket, a melyek a XIX. századon keresztül egy nagy történeti mozgalomnak, a munkásosztály mozgalmának tudományos és politikai teóriáit alapítják meg. Én a világért sem akarom, nemcsak pártállásomnál fogva, de tudományos meggyőződésem folytán sem akarhatom, hogy a középiskolákban bármely irányban propagandát csináljanak, de ismételten hangsúlyozom, hogy minél több pozitív tényt, tudást, adnak a fiatalembernek, a kinek az .érettségi diploma az életet megnyitja, annál több módot adnak, hogy a változó világfelfogások variácziói közepette magának tiszta és világos képet tudjon alkotni. Ha megfosztjuk ezektől a lehetőségektől, sokkal inkább ki vagyunk téve annak, hogy ezen irányú szélsőségbe essék, mintha megkapja már a gimnáziumban azot a tudományos és elfogulatlan szempontokat, melyek őt abban kell hogy vezessék. Nem kritikát óhajtok ezen eseményekről, sem azt nem kívánom, hogy a középiskolai oktatás egyik vagy másik irányban propagandát csináljon, de feltétlenül szükségesnek tartom a tények tanítását, mert a tények ismerete nélkül az illető egy útvesztőbe kerül, melyben örökre benmarad. (Igaz ! Ugy va.n !) Ha a legújabb kor történelmének fontosságára mutattam rá, ugy rá kell mutatnom a statisztikaiismeretek fontosságára is, melyek a társadalmi tudományoknak pozitív anyagát képezik. Ezen a téren a középiskola jelenleg a politikai földrajz alakjában tényleg tesz is kísérleteket, de nézetem szerint ezek teljesen száraz, leíró részletek csak, melyek nem adnak képet az egyes nemzetek termeléséről, termelési lehetőségeiről, szóval azon tényezőkről, melyek alapján társadalomtudományi ismereteket el lehet sajátítani. (Helyeslés.) Egy harmadik tényező — és e felett az első pillanatra a t. házban talán mosolyogni fognak, hogy olyan nagy fontosságot tulajdonítok neki Magyarországon — az iskolai kirándulások kérdése, a melyek egészen intézményszerüleg szervezendők. T. ház ! Egy olyan országban, mint hazánk, melynek viszonyai annyira különbözők, melyben a Felvidéktől az Alföldig, a Dunántúltól Erdélyig a, legkülönbözőbb etnikai, etnográfiai és gazdasági viszonyok vannak, társadalomtudományt csak ugy lehet tanítani, ha annak a fiatal embernek szeme elé állítjuk azokat a viszonyokat és tényezőket, melyek tényleg az országban megvannak. (Általános helyeslés.) T. ház ! Én magam budapesti vagyok és a legnagyobb mértékben helytelenítem azokat a támadásokat, melyek az utóbbi időben Budapest székesfővárosa ellen némely oldalról elhangzottak, de azt magamnak objektíve konczedálnom kell és egy objektív vitában senki sem fogja ezt félreérteni, hogy a budapesti gyermek, a ki Budapesten végzi a középiskoláit, a ki csak a nagyvárost látja, a ki Budapesten egy egészen sajátság:s fejlődést lát — mert nálunk nagyvárosi fejlődés csak Budapesten van —, annak a törvényeit, annak a mindennapi látványait látja, a ki Budapestről alkot magának fogalmat az országról, az nem tud helyes fogalmat alkotni és ha e tekintetben további következtetésekbe megy bele, ezek a következtetések kiindulópontjuknál fogva hibásak lesznek. (Helyeslés.) A budapesti fejlődés, t. ház, nálunk sui generis fejlődés, mert nálunk csak egy nagyváros van. Más országokban a nagyvárosoknak egy egész szériája áll egymás mellett és kifejlődik egy nagyvárosi és városi gondolkozás, egy nagyvárosi és városi gondolatmenet, a mely szemben áll más érdekekkel a társadalomban, de a mely mégis egy nagy, meglevő fejlődésre tud támaszkodni. Budapest ellenben egyedül áll és vele szemben az ország összes viszonyai lényegesen mások. De lényegesen mások a Dunántúl viszonyai, mint Erdélyé és lényegesen más azoknak megítélése, kik hazánk kérdéseit a Kárpátok alatt tanulmányozzák a Szepességben, mint azoké, kik Alsó-Fehér megjrében vagy Somogyban hasonló kérdésekkel foglalkoznak. Nem lehet ezt a végletekig vinni, de bizonyos, hogy a középiskolának nagy ereje volna abban, ha keresztülvinné azt, hogy a fiukat csoportonként legalább a négy felső osztályban legalább a négy-öt legexponáltabb és legkülönbözőbb vidékre elvinnék, de nem azért, hogy ott majálisokat rendezzenek, hogy ott este sör mellett a tanárok és tanulók közti kedélyes egyetértést ápolják, hanem azért, hogy ott megfelelő szakemberek vezetése alatt tényleg megismerkedjenek az illető területek kérdéseivel. (Helyeslés.) Szerény nézetem szerint ezt nem lehet inczidentaliter megoldani, hanem részletes programmot kellene csinálni, mely az ország különböző vidékein a tankerületi főigazgatók felügyelete alatt más és más lenne, és a melyet ha keresztülvisznek, nézetem szerint a legnagyobb mértékben kereszti)' tudja vinni azokat a szempontokat, a melyeket a minister ur a társadalomtudományi ismeretek bevitelével keresztül akar vinni, (ügy van ! jobbfelől.) Még egy szempontra akarom felhívni az igen t. ház figyelmét, azokra az eUenvetésekre, a melyek a legújabb kornak, épen a társadalomtudományoknak tanítását azért helytelenítik, mert azt hiszik, hogy ez a nemzetellenes törekvéseknek, a nemzetellenes áramlatoknak fog tápot adni. Szerény, de feltétlen meggyőződésem az, hogy épen ellenkezőleg a nemzeti eszméket, a nemzeti irányt a középiskolában csak a XIX. század történelme által lehet igazán megtanítani nem frázisok alakjában, hanem a fejlődés ismeretének alapján. Méltóztassék a történelmi fejlődést ebből a szempontból bírálni. A legújabb kor története a nemzeti differencziálódás mellett tesz kétségtelen és feltétlenül bizonyító tanú ságtételt. (Helyeslés.) Az egész történelmen keresztül látjuk a fejlődést, a mely a nemzetköziségből a mindig erősebben kifejlődő nemzeti egységek felé megy.