Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-144

1H. országos ülés 1911 hogy e forrás annyira tekintélyes a t. urak előtt, hogy ez előtt a szentenczia előtt meg kell hajolni, íme, t. képviselőház, Bartha Miklós kitűnő művében, a melyet úgyszólván mindenkinek el kellene olvasnia, és pedig élvezettel és örömmel, mert nemcsak a politikus, de a humánus ember is szól belőle, már pedig az igazság konstatálását, bárhonnan jön, el kell ismernünk, mondom, Bartha Miklós e művében mit mond ezekre nézve ? >>Mikor kezdődik az őrzés ?« Látta ugyanis ott az őrtüzeket, és a mikor megmagyarázták neki, hogy mi czélból vannak, arra kérdi, hogy mikor kezdik. (Olvassa) : »Tavaszkor,... ha szárba indul a vetés, ha el van ültetve a burgonya, és tart őszig, a termés betakarításáig. — Szörnyűség ! Minden éjjel ?« »Minden éjjel. Odaköltözik földecskéje végére a gazda, a másikhoz a felesége, a harmadikhoz a gyermekei. így védelmezik vagyonkájukat a szarvasoktól és a disznóktól. Aludni nem mernek, mert egy félórai álom végpusztulást hozhat.« s>Már most kérdezzétek, miért nem dolgozik ez a nép ? Az erdő nem ad neki munkát, mert kétszázezer hold erdő csak arra való, hogy benne szuverén szarvas és főmagasságú disznó tenyészszék. A fenségek és főmagasságok pedig nem érik be territoriális jogaikkal, hanem idegen területeket is kizsákmányolnak. Miként dolgozzék nappal, a ki éjszaka nem alszik. Alig tudtam magamhoz térni, hogy felháborított ez a látvány. Mikor magamhoz tértem, eszembe jutott Taine hires műve, a nagy forradalmat megelőzött időről és szerettem volna az uradalmi erdőüzemet azzal kezdeni meg, hogy egy gőz guillotine állittassék azon beamterek számára, a kik ezt az állapotot fentartják, és azon hatóságok számára, a melyek ezt megtürik.« T. ház ! Azt hiszem, hogy e tényeknek ily módon való konstatálása előtt meg kell hajolni mindnyájunknak és méltányosan és igazságosan kell ítélkeznünk akkor, a mikor az alsó néprétegekről van szó. Mert akárhogy fogjuk fel a dolgot, igaz az a román közmondás, hogy mégis a nép a talapzata az országnak és a nép érdekének megvédése szempontjából, t. ház, igazságosaknak és méltányosaknak kell lennünk, mert ha tekintetbe vesszük az áldozatokat, a melyekkel a nép az ország fentartásához hozzájárul, mégis el kell ismernünk, hogy az a milliónyi néptenger több áldozatot hoz aránylag, mint az a pár ezerholdas család. T. képviselőház! Nem akarok ez alkalommal szocziális vitába bocsátkozni. Konstatálnunk és ehsmernünk kell azonban, hogy bizony a nép sorsával eddigelé kellően nem foglalkoztunk. Pap Géza előadó : Az egész költségvetés azzal foglalkozik. Miháli Tivadar: Azt hiszem, az előttem szólt t. képviselőtársam megjegyzéseihez szólva, jogosítva voltam ezekre reflektálni. Most rátérek beszédem tulaj donképeni tárgyára, a miért felszólalásra jelentkeztem. április 29-én, szombaton. 91 Kezdem én is azon általánosan elismert tényen, hogy mezőgazdasági állam vagyunk. Istenem, be sokszor hangsúlyozták az alkotmány helyreállitása óta a parlamentben, hogy mezőgazdasági állam vagyunk. De nagyon kevesen vesznek maguknak fáradságot arra, hogy igyekezzenek tisztába jönni azzal, hogy mit jelent az, hogy mezőgazdasági állam.« E tekintetben ma is nagyon zavarosak a fogalmak, mert mikor itt a házban mezőgazdasági kérdésekről beszélünk, akkor látjuk, hogy némely politikusok azt mondják, hogy ez agrárius érdekből történik, s igy nem fogják fel szerintem a kérdést helyesen akkor, a mikor ugy fogják fel, hogy a helyes földmivelésügyi politika és illetőleg az állami mezőgazdasági kérdések megoldása csak a mezőgazdasággal foglalkozó osztályok érdekében volna. Nem, t. ház, a mezőgazdasági kérdéseknek okszerű és czélszerű módon való megoldása érdekében áll az összes néposztályoknak, érdekében áll az iparosoknak, kereskedőknek, a munkásoknak és a fogyasztó közönségnek is, mert hiszen végtére mégis mindennek alapja az a föld, az adja meg a mindennapi kenyerünket, s ha mi ezen a téren nem fejleszthetjük ki kellőkép a jövedelmeket, akkor csinálhatunk akármit az ország jövő fejlődése szempontjából, létesíthetünk intézményeket, minden nem ér semmit. Ma a megélhetési kérdés megoldása van napirenden és a mezőgazdasági kérdés megoldása nem egyéb, mint a megélhetési kérdésnek megoldása. T. ház ! Midőn a koalicziós kormány az ipar fejlesztése czéljából nagy tőkebefektetéseket eszközölt, akkor is volt szerencsém ez ügyben felszólalni és pedig abban az értelemben, hogy konstatáltam, hogy Magyarországon bármilyen istápolásban részesüljön is az ipar, eredményt elérni addig nem fogunk, mig a mezőgazdasági kérdéseket kellőleg meg nem oldjuk, mert ahhoz, hogy egészséges és kellő nívón álló ipar fejlődhessék egy országban, mindenekelőtt fogyasztókra van szükség, már pedig a fogyasztó publikumot mégis az a milliónyi nép képezi. Az akkori közlekedésügyi minister államtitkárja, aki az egész ügyet vezette, azt válaszolta nekem, hogy megfordítva áll a dolog : először fejleszszük az ipart, hozzunk be munkásokat, hozzunk be embereket, hogy legyen sok munkaerő ebben az országban, hogy fogyassza azt, amit a gazdaközönség termel, mert akkor a gazdának is jobb dolga lesz s akkor — a régi slágerrel élt — nem fog az ország saját zsírjába belefúlni. Az ő felfogása érvényesült, de az igazság az én részemen van, mert azóta eltelt egy esztendő s azt látjuk, hogy bizony nem fulladunk bele saját zsirunkba, mert az argentiniai hus. Szerbia és Románia segítsége nélkül bizony ezeken a drága megélhetési viszonyokon nem lehetett volna segíteni. Ez nagyon fontos kérdés és csodálkozom, hogy az országban ugy tudományos, mint politikai szempontból miért nem foglalkoznak vele komolyabban és hogy történhetik az, hogy egy valójában gazdag országban, —• mert el lehet mondani 10+