Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-144

90 iU. országos ülés 19ll Elnök : Épen rá akartam térni. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Mihályi Péter jegyző (olvassa): törvényjavaslat az 1901. évi XXIV. t.-czikk hatályon kívül helyezéséről. 1. §. Az összeférhetetlenségről szóló 1901. évi XXIV. t.-czikk hatályon kívül helyeztetik. 2. §. Jelen törvény a kihirdetés napján életbe lép. Budapest, 1911. évi április 27-én. Beadja Szmreesányi György«. Elnök : A házszabályok értelmében javaslom a t. háznak, hogy a most felolvasott indítvány indokolása május 10-ikén, szerdán délelőtt 12 órára tűzessék ki. (Helyeslés.) Méltóztatnak hozzájárulni ? (Igen !) Ezt tehát határozatképen kimondom. Az indítvány pedig indokolásával együtt ki fog nyomatni és a képviselő urak között szét fog osztatni. (Helyeslés.) Kérem az interpellácziós könyvet felolvasni. Miháli Péter jegyző: Tisztelettel jelentem a háznak, hogy az interpellácziós könyvben két ujabb bejegyzés van. Polónyi Géza interpellácziója — Friedmann Béla, Markulin Mátyás és 11 más pénzügyi tisztviselőnek Horvátország területéről állítólag a választásokon való politikai állásfoglalásuk okából történt áthelyeztetésük tárgyában — a ministerelnök és pénzügyministerhez. Huszár Károly (sárvári) — az osztálysorsjáték körül előforduló visszaélések tárgyában a pénzügyministerhez. Elnök: Javaslam a t. háznak, hogy.az interpellácziók előterjesztésére félkettőkor térjünk át. Következik napirend szerint a földmivelésügyi tárcza költségvetése (írom. 210) tárgyalásának folytatása. Szólásra következik ? Beszkid Antal jegyző: Miháli Tivadar! Miháli Tivadar: T. ház ! A tegnapi napon a vita során Jákói Géza t. képviselőtársam foglalkozott a tárgyalás alatt lévő földmivelésügyi tárcza kérdésével. Több részletre kell válaszolnom, a melyek némelyikével nem tudok egyetérteni és igy megengedi a t. ház, hogy ezekre nézve elmondjam nézeteimet. Nem értek egyet előttem felszólalt t. képviselőtársam azon felfogásával, hogy az erdészeti hatóságok és egyáltalában . . . (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Miháli Tivadar:... az állami tisztviselőknek fizetései javitandók lennének. Ö annyira megy ebben a buzgóságában, hogy e czélra külön adónemeket is elfogadna. Magyarország úgyszólván hivatalnoki állam és azt hiszem, bogy a hivatalnokok javára ez a parlament és az eddigi kormányok is mindazt megtették, a mit megtehettek, ellenben a nép alsó rétegei javára nem tettek meg amryit, a mennyit megtenniök kellett volna. És ha van valami, a mi a kormány kijelentéseiben megnyugtató, az az, hogy az államháztartás tekintetében tulaj donképen nyugvóponthoz értünk április 29-én, szombaton. és a kiadásokat egyelőre és ezidőszerint emelni nem is lehet. Hiszen ha visszatekintünk a lefolyt évtizedre és összehasonlítjuk az egyes évek államháztartási költségeit, akkor azt látjuk, hogy alig egy évtized alatt az államháztartás kiadásai körülbelül 68— 70%-kal emelkedtek. A szabadelvű kormány idejében, az alkotmányos válság kitörése előtti időszakban az állami budget 240 millióval; később a koaücziós kormányzat ideje alatt pedig további 500 millióval emeltetett, tehát az azelőtti ezer milliónyi kiadás 1672 vagyis közel 1700 millióra emelkedett, a nélkül azonban, hogy a kormányok gondoskodtak volna arról, hogy ugyanezen arányban növeljék az ország jövedelmeit és részemről egyenesen kétségbe vonom, hogy a produktív erők tekintetében ugyanazon arányban javult volna az ország helyzete, a melyben az ország kiadásai emelkedtek. Előttem felszólalt t. képviselőtársam azon fe'fogásával sem érthetek egyet, hogy a vadászati törvény végrehajtása tárgyában a földmivelésügyi kormányzat tegyen intézkedéseket és hogy a vadászati törvény még szigorúbb és felfogásom szerint reakcionárius értelemben módosittassék. Ez ellen határozottan tiltakozom. Ha arról van szó, hogy a vadászati törvény revizió alá vétessék, akkor nézetem szerint azt nem a vadász urak szempontjából, hanem épen ellenkezőleg, az alsóbb néprétegek, illetőleg a földmivelő néposztályok megóvása szempontjából kell megváltoztatni. Midőn t. képviselőtársam az orvvadászatról beszélt, akkor, azt hiszem, csak a sportot üző nagy urak érdekeit akarta előmozditani. (Mozgás a jobboldalon.) Mi, a kik a perifériákon tartózkodunk, tudjuk, hogy a legtöbb esetben hogyan minősitik az orvvadászatot. Ha augusztus l-jétől szemptember végéig terjedő időben a perifériákon járunk, a hol erdőségek vannak, éjjelenként számos csillogó őrtüzet vehetünk észre. Az a szegény földmivelő paraszt ugyanis, a ki egész nap fárad és dolgozik, éjjel a vadak pusztításai ellen kénytelen őrizni termését. Mert a vadak ma Magyarországon ugy az állatokban, mint a növényzetben óriási károkat okoznak a szegény népnek, (Ugy van ! a a nemzetiségiek padjain.) és én nem tudok rá esetet, hogy azok a sportot üző urak e károkat valaha megtérítették volna, de arra igen is tudok esetet, hogy annak a szegény embernek régi rendszerű fegyverét, a melylyel állatait a vadak ellen megvédelmezte, elkobozták azon a czimen, hogy orvvadász. (Ugy van! Ugy van! a közép hátsó padjain. Élénk ellenmondások.) Fráter Lóránt: Nem igaz egy szó sem ! (Elnök csenget.) Miháli Tivadar: Minthogy itt most olyan közbeszólás hangzott el, hogy ebből egy szó sem igaz. egy igen klasszikus példára és tanura fogok hivatkozni és pedig Bartha Miklósnak a Kazárföldön czimű munkájára, és megengedik t. képviselőtársaim, hogy abból egy passzust olvassak fel, a mely konstatálja e tényeket, és azt hiszem,