Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.
Ülésnapok - 1910-143
143. országos ülés 1911 április 28-án, pénteken. 75 mezőgazdasági kérdéseket felvehessenek kutatásaik keretébe és hozzájárulhassanak az olyan kérdések megoldásához, a melyekhez a tisztán mezőgazdasági szaktudás nem elégséges. Ennek a kérdésnek már régi története van. Körülbelül két évtizede, hogy a magyar gazdatársadalom folyton sürgeti az egyetembe való beillesztését egy vagy két akadémiánknak, sőt a 90-es évek óta ezt a gazdakongresszus is kezdte sürgetni. 1907-ben a minister ur küldött is ki szakférfiakat a kérdés tanulmányozására és az utolsó koalieziós kormány már nagyon közel állott a kérdés megvalósításához. Nagyon kérem a földmi velésügyi minister urat, — nem az ő resszortjába tartozik ugyan egészen — méltóztassék ezt a kérdést azok közé felvenni, a melyekről gondoskodni és pedig a lehető legrövidebb idő alatt gondoskodni annyit jelent, mint a magyar földmivelésügy egyik pillérét megépíteni. T. ház ! En nem akarok szíves figyelmükkel hosszasan visszaélni, tehát méltóztassanak megengedni, hogy beszédem anyagát restringálva még csak egynémely olyan kérdésre térjek ki, a melyek tárgyalását fontosnak tartom azért, mert attól tartok, hogy ezekben a kérdésekben a késedelem veszélyt jelenthet. Az egyik kérdés egészen más tárgy ugyan, de nézetem szerint a jelen költségvetés keretében okvetlenül megvitatandó és én módot akarok nyújtani a földmivelésügyi minister urnak arra, hogy a ház előtt nyilatkozzék és az országot az ezen kérdésben való állásfoglalásáról tájékoztassa. A költségvetés rendkívüli kiadásainak 16. czime alatt a borértékesítés czéljaira van felvéve egy 300.000 koronás tétel, a melyre vonatkozólag a földmivelésügyi minister ur az indokolásban kijelenti, hogy erre a czélra kívánja fordítani azt a 2 millió koronás tételt is, a melyet a beruházási törvény a pinczeszövetkezetek felállítására állapított meg és ugyancsak kilátásba helyezi, hogy ez az akczió a jövőben is körülbelül 500.000 korona évi összeggel fogja a költségvetést terhelni. A mint méltóztatnak látni, itt egy nagyszabású akczió készül, a mely nagy anyagi áldozatokkal fog járni, a melynek czélja a borforgalom emelése és az, hogy ezáltal bortermelésünket és borkultúránkat abba a helyzetbe hozzuk, hogy a borfogyasztás emelésével a boroknak megfelelő árban való értékesítése is elérhető legyen. A minister' ur részletes tervet adott annak idején az egyes testületek elé, a melyek ezt a tervet megvitatták. A terv azonban, ugy hallottam, az utolsó időben némi módosítást szenvedett. A dolog lényege annak idején az volt, hogy állami szubvenczióval nagyobb intézmény felállítása terveztetett, a mely az ország különféle vidékein 7—10 közraktárat állított volna fel a bortermelők borainak befogadása végett. Ez az intézmény azután a bort akár bizományba, akár saját számlájára kezelni, és a külföldre exportálni lett volna köteles. Gr. Serényi Béla földmivelésügyi minister: Nemcsak a külföldre! PajZS Gyula: Tehát forgalomba hozni oly módon, hogy az utolsó évben, vagyis 7—8 év múlva hat milüó korona forgalmat kellett volna kimutatni azon esetre, ha a szubvenczió egész összegéhez jogot formált. Ugy látszik, hogy a minister ur ezt a tervet némileg megváltoztatta. A dolog lényege mégis csak az, hogy nagy intézmény létesítése készül, meglehetős nagy összegekkel. Mi gazdák a legszívesebben járulunk hozzá, a inig azt látjuk, hogy e nagy összegek észszerűen, helyesen és ugy használtatnak fel, hogy megfelelő előnyt, nyújtsanak a bortermelésnek. Addig, a míg csak egy szélesen megtervezett intézményről van szó, különféle nézetei lehetnek az embernek az intézmény helyességéről. Egy tény : hogy kétségtelenül hozzájárulna borértékesítésünk emeléséhez. Es a mennyiben hiány tapasztaltatnék, még mindig van mód és idő arra, hogy e hiányokat később kiküszöböljük. Azonban a minister ur ezt az intézményt olykép tervezi, hogy kizárólag hegyi borok forgalombahozatalával foglalkozzék. (Zaj.) Tervezett a minister ur még egy szerinte nagyon sokat igérő intézményt, a melytől azonban én keveset várok, sőt épen az ellenkező eredményt várom, és ez az, hogy a közraktárak bizonyos védjegy alatt vigyék ki külföldre a borokat. Itt olyan dologról van szó, a melyre igen nagy összegeket fogunk elkölteni. S ha ez abban a formában valósul meg, a mint jeleztem, akkor a kívánt hatást nem fogjuk elérni, sőt bortermelésünknek nagy kárt okozunk. A hegyiborkulturáról mindannyian tudjuk, hogy az válságos helyzetben van ; sőt a helyzet sokkal sötétebb, mint a hogy Bernáth Béla t. képviselőtársam itt lefestette. Mert azt hiszem, hogy az olcsó és jó homoki borok annyira el fogják hódítani közönségünket, hogy még sokkal csekélyebb lesz hegyi borunk kelendősége, mint jelenleg. En csak helyeselhetem a kormány bármely olyan lépését, a mely a hegyi szőlészet válsága bekövetkeztének elhárítását czélozza, de másrészről ezen orvoslásnak nem szabad olyannak lenni, a mely a homoki szőlészet érdekeit hátráltatja, annak fejlődését megköti, jövőjét elvágja, szóval az államhatalom részéről történendő intézkedéseknek nem szabad olyanoknak lenni, hogy általuk mesterségesen akarjuk megteremteni a hegyi szőlők versenyképességét a homoki szőlőkkel szemben. Ha csakugyan állami védjegyről van szó, akkor kérdem a t. minister urat, hogy méltóztatik elképzelni ezen védjegynek a külföldön való alkalmazását ? A mikor az a külföldi vevő kétféle bort fog forgalomban látni, egyfelől állami védjegygyei ellátott hegyi bort és másfelől nem állami védjegy alatt exportált homoki bort; az elsőt igazi bornak, a másodikat hamisitott bornak fogja tekinteni, Ha a t. minister ur lemond erről a védjegyről, akkor nincs mit mondanom. Gr. Serényi Béla földmivelésügyi minister: Még nem mondtam le! 10*
