Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.
Ülésnapok - 1910-143
76 14-3. országos ülés 1911 április 28-án, pénteken. Pajzs Gyula: Épen azért, mert nem méltóztatott lemondani, vagyok bátor a minister urat biztatni, hogy mondjon le erről, mert méltóztassék elhinni, hogy ez a csekélynek látszó dolog képes lesz Magyarország borkivitelét, a mely most ugyan nem nagy, de valamikor meg fog alkottatni, lehetetlenné tenni, mert ez a védjegy megakadályozza a borkivitel fejlesztését általában. Méltóztassanak még egyet figyelembe venni. Az az export, a melyet a minister ur által létesítendő intézményektől várhatunk, összesen 80— 100.000 hektolitert tenne ki az ő számitása szerint, és igy még mindig marad idehaza 2—3 millió hektoliter hegyi bor. Bármilyen kedvezménynyel látjuk el azt az exportálandó 80—100.000 hektoliter bort, akármilyen diszes bodegákat tervez is a minister ur külföldön, ez sohasem fogja befolyásolni az itthon maradt 2—3 millió hektoliter hegyi bor értékesitését, annak az ára mindig az itteni homoki bor után fog igazodni, a melynek külföldre vitelét lehetetlenné teszik. Múzsa Gyula: Be kell hozni a kötelező borivást a hadseregnél! (Derültség.) Pajzs Gyula: Távol áll tőlem, hogy örömmel ne üdvözölnék minden rendszabályt, a mely a hegyi szőlészet válságának elkerülésére nézetem szerint is feltétlenül szükséges. Azonban vannak erre más módok és nem az ennek a módja, a melyet a t. minister ur tervez. Vannak kedvezmények, a melyeket a hegyi szőlőknek meg keU adni, a nélkül hogy azok a homoki szőlőkulturát károsítanák. Ilyenek az adókedvezmények és sok minden más kedvezmény, a melyek nem kárositják a borkultúra másik ágát. Méltóztassék ezekre gondolni. De vannak azonkívül általános intézkedések, a melyekkel a hegyi és a homoki boroknak kelendőségét, fogyasztását emelnünk lehet és kell, a melyeket, ha foganatosítunk, épen ugy hasznára lesznek azok a hegyi, mint a homoki boroknak. Ilyenek a közraktárak, a pinczeszövetkezetek, de különösen a belföldi borfogyasztás emelése. Ha a t. minister ur olyan behatóan foglalkozik a borértékesítés kérdésével, mint a hogy ez a kérdés csakugyan meg is érdemli azt. Hiszen ott vannak a városi borpinczék, a melyeknek főképen az lenne hivatásuk, hogy közönségünket a tiszta, jól kezelt olcsóbb borok fogyasztásához szoktassa. Hogy milyen óriási tér nyílik még itt borfogyasztásunk emelésére, ezt csak akkor tudjuk meg, ha összehasonlítjuk, hogy Francziaországban és Olaszországban mennyi borfogyasztás jut minden egyes lakóra és mennyi esik minálunk egy-egy emberre. Nálunk 10 litert, Francziaországban 104 litert, Olaszországban pedig 98 ütert bort fogyaszt egy-egy ember átlagban. Csak természetes azután, hogy az éremnek másik oldala reánk nézve még kedvezőtlenebb, a mennyiben viszont a pálinkafogyasztás terén az egész világon a legelső helyen állunk, a denaturált szesz fogyasztása pedig, azt hiszem, tisztán és kizárólag magyar speczialitás. (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezen a téren tehát óriási tér nyílik még a minister ur jóakaratú, fiatal erejének, (Helyeslés a jobboldalon.) itt még igen sokat lehet végezni, a minek azonban fő és fontos feltétele az, hogy legelső sorban töröljük el a boritaladót. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldahn.) Gr. Serényi Béla földmivelésügyi minister: Ez nagyon nehéz kérdés ! Pajzs Gyula: Tudom, hogy nagyon nehéz kérdés, sőt ha meg méltóztatnak engedni, majd magam is rátérek beszédem folyamán erre, de hogy a borfogyasztás emelésének ez a kulcsa, az kétségtelen. Mielőtt azonban erre a kérdésre áttérnék, legyen szabad a földmivelésügyi minister urnak szives figyelmét felhívnom egy más körülményre, a melyet szintén a borkultúra érdekében vetek föl és a melyet a magam részéről igen nagy fontosságúnak tartok. A minister ur vezetése alatt álló ministeriumban már régóta egy bizonyos lappangó ellenszenv uralkodik a homoki szőlőkultúra iránt. (Gr. Serényi Béla földmivelésügyi minister tagadólag int.) De igen, kérem, egy bizonyos ellenszenv, a melyet mi évek óta, egyáltalában a mióta a homoki szőlőkultúra megteremtődött és fejlődik, érezünk, tapasztalunk, és a melynek okát, ha keressük, mindig azt a választ nyerjük, a mit a minister ur most adott, hogy ez nem igaz, hogy ellenszenv nincs. Gr. Serényi Béla földmivelésügyi minister: Ugy van,- nincs. Pajzs Gyula : De tény az, hogy a mmisteriumban ugy tekintik azt a homoki szőlősgazdát, mint valakit, a ki az ő buczkájából egy teljesen illegitim hasznot akar kizsarolni és a kit mint ilyent az államhatalom jóakaratú támogatása semmi szin alatt meg nem illet. Bernáth Béla: Búzaföldeket beültetnek szőlővel ! (Felkiáltások a baloldalon: Jól teszik !) Pajzs Gyula : Bernáth Béla t. barátom közbeszólott és azt mondta, hogy búzaföldeket ültetnek be szőlővel. Ez igaz, de én még tovább megyek és azt mondom, hogy nagyon jól teszik. Gr. Serényi Béla földmivelésügyi minister: Búzaföldeket ? Huszár Károly (sárvári): Nem ihatik mindenki tokaji bort! (Zaj. Elnök csenget.) Pajzs Gyula: T. ház ! Nekünk nem lehet feladatunk, de nem is volt soha egy államnak sem feladata, hogy akkor, a mikor a termelés egyes ágaiban bizonyos módszerek által egy nagyobb közgazdasági haszonnak elérése válik lehetővé . .. Eitner Zsigmond: De meddig ? Csak a túltermelésig ! Pajzs Gyula: ... hogy akkor mesterséges módon akadályozzuk ezt meg azért, mert igy, megengedem, előidézhető az a szerencsés helyzet, hogy azok, a kik nagy költséggel és nagy áldozatkészséggel ápolták és tartják fenn az ő régi szőlőiket, kárt nem szenvednek. (Zaj.) De bocsánatot kérek, ez ugyanaz az eset, mint a mikor felállítanak egy gyárat, a mely egy bizonyos módszer szerint állítja elő az áruczikkeket és akkor jön
