Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-142

Ih2. országos ülés 1911 ingó és ingatlan vagyon között is, és kutatni kell, hogy -van-e olyan jövedelem, a mely vagy egyáltalán nincs megadóztatva, vagy nem olyan mértékben, a milyet elbírna. Le kell szállítani a földadót és a mi hiány előállana, ezt nagyon könnyen lehetne pótolni a mérhetetlen katonai kiadások kevesbitésével, uj adóalanyok bevonásával, a milyen a börze és a spekuláczió. ISTe tekintse a pénzügyminister ur ezeket nebántsvirágoknak és akkor nem kell majd uj monopóliumokról, petróleum- és gyufamonopóliumról gondoskodni, a melyekkel újra csak a szegény nép vállaira akarják rakni a terheket, nem azért, hogy ezen jövedelmekből az ország javára hasznos beruházásokat csináljanak, hanem tisztán csak azért, hogy az óriási katonai terheket valami úton-módon fedezni tudják. Hat . milliárd korona adósság terheli a magyar földet és ez nem hogy fogyna, de folyton nő. Kétségtelen, hogy a magyar gazdának nem jól megy a sora. Ha elgondoljuk, hogy ezen sok adósság után 4—5, sőt igen sok esetben 7—8°/o-ot is fizet, akkor látjuk, hogy itt mihamarabb szükség van segitőkézre. A magyar földbirtok eladósodása szomorú tény, és nem komoly emberhez méltó érv, a ki azt fajunk könnyelműségének tulajdonítja. Kétségtelen, hogy a gazdahitel némileg javult, de hogy a baj nagy, annak fényes példáját adta a Magyar Földhitelintézet 1902-ben az akkori kormányhoz intézett beadványában. Ebben nemcsak a jövő feladataival foglalkozik, hanem kimutatja, hogy a kisbirtokosok súlyosan eladósodnak és hogy az elárverezett kisbirtokok száma mindjobban és jobban nő. Szerinte ennek az az oka, hogy a nyújtott kölcsönök annyira terhesek, hogy azokat a kisbirtokos nem birja meg, és ez az oka pusztulásának, nem jíedig a mértéken túlmenő hitelszükséglet. Igen nagy baj szerinte az is, hogy a kisbirtokos sokszor nem tudja, hova forduljon kölcsönért és igy közvetítők kezébe kerül, a mi a kölcsönt megdrágítja. Kijelentette, hogy ismeri e bajokat, hajlandó is azokon segíteni, nyereségre nem számit, tisztán egynéhány kikötése volt, a minek teljesítését kérte az akkori kormánytól. Ezek pedig • a következők: hogy a kataszteri és a telekkönyvi ivek díjmentesek legyenek; hogy a részletfizetéseket az adóhivatal hajtsa be és hogy az árvapénzek, valamint az állam kezelése alatt álló alapok és alapítványok a kibocsátandó záloglevelekbe legyenek fektetve. E nagytekintélyű intézetnek ezen kétségtelenül igen fontos ajánlata még csak annyi figyelemben sem részesült az akkori kormány részéről, hogy arra válaszoltak volna. Ha pedig talán minden kívánság nem is lett volna teljesíthető, mindenesetre egy támpontot nyújtott arra, a melyen el lehetett volna tovább,menni. Természetes, hogy azóta ugy az elárverezett birtokok, valamint a kivándorlók száma évről-évre nőtt. A kormány hallgatott akkor, a mikor a április 27-én, csütörtökön. 51 ; birtokos osztály megmentése ennek az ország; nak egyik elsőrangú érdeke. Igen nagy baj nálunk az, hogy a gazda személyes hitelhez igen nehezen jut és ha jut is, drágán jut ahhoz. Már pedig e nélkül gazdaságunkat intenzivebbé tenni és fejleszteni nem tudjuk. Hogy a hitelintézetek és pénzintézetek még igen sokáig nagy szerepet fognak játszani a gazdasági hitel terén, az kétségtelen. Kívánatos lenne tehát, hogy ezen intézetek működési kö; rébe a gazdasági érdekek is bele legyenek kapcsolva, hogy a hitelnyújtás olcsóbbá tétessék. • Egy czél vezeti ma ezeket az intézeteket és ez nem más, mint a betevők és a részvényesek érdeke, míg az adós érdeke teljesen háttérbe szorul. Lehetetlen helyzetnek tartom, hogy akkor, a mikor a kisbirtokos-osztály eladósodik, a közéjDosztály elpusztul, a kisipar tönkre megy, ezek : az intézetek, a melyek tisztán ezeknek a jövedelmeit emésztik fel, akkor virágozzanak legjobban. A betett és kölcsönadott pénzek kamatlába között óriási nagy a különbség és ez az oka annak, hogy igen sokszor az adóson az a kölcsön nemhogy segitene, hanem őt a tönk szélére juttatja. Ha a kormány nem akar belenyúlni a pénzintézetek reformálásába, akkor állítsa fel a községi takarékpénztárakat, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és támogassa azokat minden erejével. Természetes, hogy ezt a társadalomnak is támogatnia kell, mert az üdvös eredmény csalc igy lesz elérhető. Miután beszédem keretében nem terjeszkedhetem ki a gazdasági hitel minden egyes i részletére, röviden jelezni kívánom azt, hogy arra kell törekednie a kormánynak, hogy a földbirtokos olcsó, könnyen hozzáférhető és lehetőleg fel nem mondható jelzálogkölcsönhöz jusson s hozzáférhetővé kell tenni számára a személyes hitelt is. Midőn én a gazdaosztály hitelének olcsóbbátételét és rendezését kérem és sürgetem, akkor nem kérek az állam gazdái részére alamizsnát, hanem felhívom a kormány figyelmét azokra az égető sebekre s arra, hogy az a sok mulasztás, a mely évtizedeken keresztül a gazdaosztálylyal szemben elkövettetett, végre-valahára már orvosolva is legyen. Röviden szólanom kell még a most divatossá vált parczellázásról és telepítésről is, a mely intézkedések, ha helyes mederben vannak keresztülvive, nagymértékben hozzájárulhatnak a kivándorlás csökkentéséhez. A most dívó parczellázás azonban nem mindig a kisbirtokos előnyére történik, mert sokszor olyan méregdrágán jut a földhöz, hogy a földből még azt a jövedelmet sem tudja kivenni, a mely a kamatfizetésre szükséges. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A legtöbb esetben nem azért parczelláztatik birtok, hogy a kisbirtokos földhöz jusson, hanem azért, hogy az a parczellázó vevő