Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-162

162. országos ülés 1911 május 22-én, hétfőn. Sli á szegénység mögött. A mennyire elitélem, t. ház, hogy a napszámos merő urhatnámságból tehetségtelen gyermekét urnak akarja nevelni, épen ugy támogatandónak tartom a szegény embert, ha tehetséges, jóindulatú, buzgó fiát fel akarja vinni az egyetemre és a hazának, esetleg talán a tudományos téren is kiváló polgárává akarja kiképeztetni. (Ugy van! Ugy van! Helyeslés.) Nos tehát, t. képviselőház, ilyen körülmények között én kétségtelennek tartom azt, hogy ha a t. minister ur kezdeményezésére felállíttatik a harmadik egyetem, bármelyik versenyző és szóbanlévő városban, ha a minister ur nem tesz szigorú intézkedéseket arra nézve, hogy a hallgatók a három egyetem között kellőleg megoszoljanak, akkor a budapesti egyetemnél ezen az óriási bajon segítve nem lesz. Már most, ha szemléljük és mérlegeljük, hogy vájjon miféle intézkedések tehetők a megoszlás érdekében — az u. n. numerus claususnak többféle módja kínálkozik, de fájdalom, nem igen tudom elhinni, hogy akadna Magyarországon kultuszminister, a ki a numerus claususnak bármelyik formájához is hozzá merne nyúlni. A numerus claususnak legelső, hogy ugymondjam, legbrutálisabb formája a sorrend szerinti beiratás kimondása volna. Ez abban áll, hogy kimondatnék, hogy a budapesti egyetemre be szabad iratkozni pl. négyezer hallgatónak, az első négyezer beiratkozhatik, a többi menjen másfelé. A mi viszonyaink között igen valószínű, hogy a kimondott négy ezer hallgató helyett 7—8000 hallgató tolongana a budapesti egyetem qiiesturájában, és a szó szoros értelmében kulturbotrány és ember-halál következhetnék be. Olyan irtóztató tolongás és általában olyan lehetetlen állapotok volnának ottan, hogy én igazán nem hiszem, hogy a minister ur a maga felelősségére meg merné ezt próbálni. Egy másik módja a numerus claususnak a territoriális rendszer, a mennyiben kimondatnék, hogy az egyik a pesti, a másik a kolozsvári egyetemre, a harmadik pedig a felállítandó uj egyetemre tartozik beiratkozni. Nekem ez ellen is határozott aggályaim vannak, mert szerintem ezen rendszer keresztülvitele is óriási igazságtalanságokra vezetne. (ügy van I Ugy van! a jobboldalon.) Nagyon sok túladunai fiu a maga családi, egyéni viszonyainál, személyes körülményeinél fogva elmehet a kolozsvári egyetemre is, és viszont lehet nagyon sok erdélyi fiu, a kinek a helyzete, a kinek a viszonyai talán ugy alakulnak, hogy okvetlenül Budapestre kell jönnie. Határozottan veszedelmes lépésnek tartanám tehát, ha a numerus claususnak ezt a módját léptetnék életbe. Lehetne egy másik módja a numerus claususnak a tandijkülönbözetnek kimondása, a mit azonban feltétlenül odiózusnak tartanék. Ha kimondatnék az, hogy a budapesti iUetőségű hallgató kevesebbet fizet az egyetemen, mint a vidéki, ez kétszeresen sújtaná a szegény vidéki hallgatókat, és különösen szüleiket a kik a mellett, hogy tartásdijat is tartoznak adni, még a budapestieknél nagyobb tandijat is volnának kénytelenek fizetni. A numerus calususnak vannak még más formái és módozatai, én azonban olyat, a mely a kérdést teljes megnyugvásra tudná megoldani, nem ismerek. Én arra nézve, hogy a budapesti egyetem túlzsúfoltsága egyszerre, egy csapásra gyökeresen megoldassék, csakis egyetlen módot tudnék, ezt nem javaslatképen akarom előadni, azt hiszem, ettől el is késtem, és talán bizonyos körökben odiózusnak is tartanák ; csak egy olyan gondolatot akarok ezzel megpendíteni, a mely ritkán szerepel és a melyről sietek kijelenteni, hogy nem az enyém, mert hisz e kérdés irodalmában ez már felvettetett ; ha jól tudom, Mihálkovics, a budapesti egyetem tudós tanára említette egyszer, hogy a harmadik egyetemet nem lehet másutt felállitani, mint Budapest fővárosában. Sietek ehhez hozzátenni, hogy az én meggyőződésem szerint egy Budán, határozottan és kifejezetten a budai részekben felállítandó egyetemet a magam részéről szívesen látnék, mert ezzel egy csapással meg volna oldva a budapesti egyetem túlzsúfoltságának kérdése. Mert a mely tanévben megnyittatnék az a budai — mondjuk : Mátyáskirály-egyetem, abban az évben rögtön teljesen magától megoszlanék a budapesti egyetemi hallgatók elhelyezkedése is, a mennyiben pedig ez önmagától, a differencziálódás törvényéből kifolyólag még sem következnék be, itt már a numerus claususnak valamely formáját igen könnyen és minden ódium nélkül keresztül lehetne vinni, mert hiszen a hallgatókat ketté osztani a főváros két részében lévő két egyetem között, talán semmiféle hátránynyal sem járna az egyesekre nézve. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) T. képviselőház ! Buda egyesíti magában a vidéki városoknak és a fővárosnak minden előnyét, a mi egy egyetemre nézve valóban előny lehet. Mert megvan a fővárosi tudományos miliő és megvan az a vidéki csönd és az a fizikai jó levegő, a mely az egyetemre nézve szintén csak áldásos lehet. És én azt hiszem, t. képviselőház, hogy még pénzügyi szempontból sem volna ez a gondolat hátrányos a kormányzatra nézve, mert igaz ugyan, hogy Buda városa nem vett részt eddig a városoknak az egyetemért folytatott versenyében, de meg vagyok róla győződve, hogy ha Buda akarna, igen sikeresen sikra tudna szállani anyag szempontból is a többi városokkal. Hiszen annak idejében, mikor Mária Terézia királyné Nagyszombatból Budára helyezte át az egyetemet, ezen előny kedvéért Buda elment a legszélsőbb áldozatok határáig. Készpénzben és ingatlanban sokat áldozott e czélra, világitással és minden kellékekkel ellátta a várost, csakis azért, hogy igy is alkalmassá tegye egyetemi székhelyén. Budán az orvosképzés szempontjából máris igen kitűnő kórházak vannak és a főváros kórházalapitási és kórházszaporitási politikája talán össze volna kapcsolható az állam egyetemalapitó poh-