Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-162

162. országos ülés 1911 május 22-én, hétfőn. 509 vetésével kapcsolatosan tárgyalható legyen. (He­lyeslés.) Méltóztatik ezt helyeselni ? (Igen !) Akkor ily értelemben mondom ki a határozatot. Most következik a napirend értelmében az 1911. évi állami költségvetés részletes tárgyalása és pedig a vallás- és közoktatásügyi tárcza költség­vetésének (írom. 211) folytatólagos tárgyalása. Ki a következő szónok ? Nyegre László jegyző: Szász Károly ! Szász Károly: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Midőn a vallás- és közoktatásügyi tárcza 1911. évi költségvetését elfogadom, teszem ezt nem csupán pártállásomból kifolyólag, hanem mert fülemben cseng Trefort Ágostonnak az a mondása, hogy Magyarország fennállása a kultúra kérdése. (Ugy van! jobbfelől.) A ki ennek a mondásnak igazságát átérti és átérzi, az minden körülmények között hozzá kell hogy járuljon mindazon eszközök megadásához, a mely eszközök a magyar közművelődés erősbitésének, fejlesztésének és előbbre vitelének magasztos fel­adatát szolgálják. (Élénk helyeslés.) Méltóztassék megengedni, hogy — anyagom fontosságához mérten igen röviden — érintsek néhány kérdést a tanügyi, a közművelődésügyi és kultúrpolitikai kérdések közül, a melyek leg­inkább előtérben állanak. (Halljuk! Halljuk!) Legyen szabad mindenekelőtt hozzászólnom a harmadik egyetem, illetőleg az egyetemek szaporításának sokat vitatott kérdéséhez. (Halljuk!) A magam részéről örömmel üdvözlöm a minis­ter urnak azt az elhatározását, a melylyel ezt a kérdést nézetem szerint helyes, régi medrébe, t. i. a harmadik egyetem kérdésének medrébe terelte vissza, mert bármily nagy fontosságot tulajdo­nítsak is a magam részéről a felső oktatásnak, bármennyire valljam is azt, hogy magyar kultú­ránk áldásai elsősorban talán a felső oktatás helyes rendezéséből fakadnak, mégis vallom, — és minden tartózkodás nélkül adok ezen nézetemnek kifeje­zést — hogy Magyarországnak, a jelenlegi viszo­nyok és körülmények között sem megfelelő anyagi ereje, sem kellő szellemi tőkéje, de nézetem sze­rint szüksége sincs háromnál több egyetemre, (ügy van ! jobbfelől.) Viszont azonban azt erősen vallom, hogy igenis a harmadik egyetem mielőbbi felállítására égető szükségünk van. Ezt az égető szükséget két momentummal tudnám megindo­kolni. (Halljuk !) Nézetem szerint szükség van először szigo­rúan tudományos szempontból. Mert valóban igen kívánatosnak tartom, hogy a legfelsőbb tudományos fókuszok, a leghatalmasabb tudo­mányos fórumok száma egygyel szaporittassék és ezzel a magyar kultúra igazi mélyítése és fej­lesztése még jobban biztosittassék. De egy — hogy ugy mondjam — első tekintetre gyakorlati, azonban mélyebb gondolkodás után bizonyára szintén tudományosnak vallott czélból is igen szükségesnek tartom a harmadik egyetem fel­állítását és ez a budapesti egyetemen állandóan mutatkozó túlzsúfoltság, (Ugy van •' Ugy van !) a mely nézetem szerint immár tarthatatlan hely­zetet teremtett (Ugy van! Ugy van!) az első magyar főiskolán, és tekintettel épen ennek a főiskolának országos jelentőségére, a mennyiben ennek áldását érzi az egész ország, másrészt bajait, hiányait és minden fogyatkozását is meg­érzi az egész ország. (Ugy van! Ugy van!) A budapesti tudományegyetemen, igen t. kép­viselőház, a jelen tanév első felében nyolczadfél­ezer hallgató iratkozott be. A múlt évi statisztikai kimutatás szerint a budapesti tudományegyetem a művelt világ 220 egyeteme közül a nyolczadik helyen áll. Vannak tehát a budapestinél is zsúfol­tabbak, mint pl. a párisi vagy a berlini egyetem, méltóztassék azonban meggyőződve lenni, hogy a túlzsúfoltságból eredő bajok ezeken az egyete­meken is erősen mutatkoznak. A berlini és a párisi egyetemen állandóan hangzik a panasz a túlzsuloltság miatt, a mely az adminisztrácziót úgyszólván megakasztja, a hallgatók fegyelmezé­sét valósággal lehetetlenné teszi és a tudományos búvárkodást ugy a tanár, mint a tanulók részéről is igen hátrányosan befolyásolja. Mert képzel­hető-e ilyen túlzsúfoltság mellett az a belső intim érintkezés a tanár és a tanuló között, a mely a tudományos búvárkodásnak, a tudományos mun­kálkodásnak egyik elsőrangú feltétele ? Képzel­hető-e, hogy az a tanár, a ki óriási kollégiumok­ban, ebből kifolyólag vizsgálatokkal, szigorlatok­kal, kollokviumokkal van túlterhelve, képes lesz a maga tudományos feladatának kellőleg meg­felelni, az az ifjúság pedig, a mely a tudományos búvárkodást az egyetemeken a szemináriumok körében kell hogy elvégezze, a tanulóknak ilyen létszáma mellett, csak egy kis töredékben, egy kis százalékban juthat be a tudomány igazi tűz­helyéhez. (Igaz ! Ugy van !) T. képviselőház ! Az én felfogásom szerint a harmadik egyetemre Magyarországon azért, hogy a felsőbb oktatáson a hallgatók száma megszapo­rodjék, nincs szükség. Az a 10.000 hallgató, a kik ma, nem épen arányosan eloszolva, a budapesti és a kolozsvári egyetemeken tanulnak, nézetem szerint azt a szükségletet, a melyet az ország felsőbb ok­tatási intézetekből kikerülő ifjúság tekintetében támaszt, ma teljesen és tökéletesen ki tudja elé­gíteni. Harmadik egyetemre csak azért volna szük­ség és én ebből a szempontból helyezek nagy súlyt ennek a felállítására, hogy a budapesti egyetemen a hallgatóság száma lehetőség szerint apasztassék. (Helyeslés jobbról.) Hogy elegendő a két egyetem annak a tízezer hallgatónak, a ki ma az egyetemeket látogatja, ennek eklatáns példáját látjuk, midőn az ügyvédi kamara az ügyvédek túlságos nagy számának kérdését tárgyalta és memorandumot terjesztett elő, a melyben intézkedést kér az ügyvédi pályára készülő joghaUgatók számának valami módon való apasztására. Orvoshiányról sem lehet pa­naszkodni Magyarországon, mert hogy a határ­szélen nem kapnak orvost a kisközségekben, ez még nem bizonyítja az orvoshiányt. Hiszen ág

Next

/
Oldalképek
Tartalom