Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-161

161. országos ülés 1911 május 20-án, szombaton. 501 .mában van. Azt hiszem, legfőbb ideje, hogy ezek a versengések, hogy ez a hezitálás megszűnjék és megszűnjék az a nézet is, hogy a harmadik egyetem felállításának helye nem a nemzeti kultúra szempontjából, hanem az illető városok áldozatkészségének mérve szerint állapitható meg. Én a magam részéről, az igazat megvallva, a harmadik egyetem felállitásánál égetőbb szükségnek tartom népiskolák, felső ipariskolák, gazdasági iskolák, esetleg egy második műegyetem , sőt egy felső orvosi akadémia felállitását. A közvélemény azonban már annyira kialakult, hogy a harmadik egyetem felállitását elodázni nem lehet, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Ha pedig fel kell állítani, akkor azokkal ellentétben, a kik Pozsonyt ajánlották, a t. minister ur figyelmét a Délvidékre hivom fel, a melynek 1200 mértföldön nincs egyetlen főiskolája sem, s a melynek lakossága szintén különböző nemzetiségekhez tartozik ; magyarok mellett vannak ott németek, szerbek, románok, a kik szintén igényt tartanak arra, hogy a magasabb műveltség elnyerése nekik megkönnyittessék. Az egyetem helyéül Szegedet kérem különösen figyelembe venni, (Helyeslés balfelől.) mert Szeged az országnak második legnagyobb városa, az egész Délvidéknek gazdasági, kereskedelmi és kulturális központja. a melynek számos kitűnő intézete van, a melyet a Délvidék különböző nemzetiségei nagy előszeretettel látogatnak, s a hol következetesen folytatott kultúrpolitikával a hely e czélra már elő van készítve. A nagy drágaság szomorúvá teszi minden tisztviselő helyzetét, de a tanítók helyzete egyenesen kétségbeejtő. Az ember csodálkozik, hogy a tanítók mai fizetésükből hogyan tudnak megélni és hogyan tudják családjukat fentartani. A tanítók kvalifikácziója olyan, mint a nyolez középosztályu tisztviselőké, nem tudom tehát megérteni, hogy a tanítókat miért nem osztják be az ezen tisztviselők részére előirt fizetési osztályokba, a XI., X. és IX. osztályba ? Kérdem a t. minister urat, hogy a tanítóknak ez irányban előterjesztett panaszát kellő figyelemre méltatni szíveskedjék. Az 1848: XX. t.-czikk elvben kimondotta, hogy a bevett vallásfelekezetek iskolai és egyházi szükségletei az állam által fedeztessenek és utasította a kormányt, hogy a részletes alkalmazásra vonatkozólag terjeszszen elő törvényjavaslatot. Sajnos, eddig egyik kormány sem felelhetett meg ezen utasításnak és ez idő szerint csakis a protestáns egyházak élveznek 3 millió évi segélyt, a mely az idei költségvetésben 480.000 koronával emelkedik. Én igen jól tudom, hogy a protestáns egyházaknak ugy egyházi, mint iskolai szükségletei nagyok és hogy e segély távolról sem elég arra, hogy abból e szükségleteket fedezhessék, de tény mégis az, hogy segélyezve vannak, holott a többi vallásfelekezetek, ezek közt a görög keleti szerb egyház, e czimen nem kap semmit, pedig a görög keleti szerb egyháznak is vannak oly szükségletei, a melyekre sem alapjai, sem egyéb jövedelmei nincsenek. Ilyenek az iskolák és egyházak építése és javítása, papilakok éj-)itése és javítása, valamint a szegényebb sorsú egyházközségek szükségleteinek fedezése. Kérem a minister urat, méltóztassék, a menynyiben ez most már lehetséges nem volna, a jövő évi költségvetésben gondoskodni arról, hogy e czimen egy fix összeg vétessék fel, a mely azután az illető egyházi hatóságoknak bocsáttatnék láosztás végett rendelkezésére. Beszédem végére érve, mielőtt ezt befejezném, kérem engedelmüket arra, hogy a költségvetési vita során a nemzetiségi kérdésre vonatkozólag itt elhangzottakra én is, mint egy túlnyomó részben szerb kerület képviselője, rövid nyilatkozatot tehessek. (Halljuk! Halljuk!) Az általános költségvetési vita kezdetén gróf Tisza István konstatálta, mondhatnám leszögezte azt a tényt, hogy a szerbek ezen alkalommal egyetlen nemzetiségi képviselőt sem választottak. Ez tény, és én ezzel összefüggőleg magam és szerb nemzetiségi képviselőtársaim, nevében kijelentem, hogy mi és választóink a küzdelmet a szerb nemzetiségi programmal fellépett jelöltekkel szemben azért vettük fel, mert programmjukat túlzottnak, kivihetetlennek és elhibázottnak tartjuk ; (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) mert alkalmatlannak tartjuk azt arra, hogy ezen az alapon békés, igazságos és méltányos megegyezés létesülhessen (Helyeslés a jobboldalon.) és mert abban a meggyőződésben vagyunk mindanityian, hogy a magyar képviselőnek nemcsak az a kötelessége, í ogy kizárólag egy nemzetiség érdekeit képviselje itt, (Helyeslés jobbfelől.) hanem, hogy a közös haza és az egész nemzet jólétéért, az állam exisztencziájáért és életképességéért minden tudását és képességét latbavesse. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) így eljárva és így cselekedve, joggal remélhetjük azt, hogy a magyarság és politikusainak számottevő része testvéries érzülettel és teljes bizalommal fogadja (Élénk helyeslés a jobboldalon.) a mi egyházi autonómiánkra, nyelvi, kulturális és anyagi fejlődésünkre irányuló törekvésünket. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Minthogy a t. kormány iránt bizalommal viseltetem és minthogy különösen bízom abban, hogy a nemzetiségi kérdést is minden melléktekintet nélkül egyedül az ország jóléte és fejlődése szempontjából bölcsen és a törvényes jogok resj)ektálásával fogja kezelni és a megoldás felé vinni, a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Ki következik szólásra ? Lovászy Márton jegyző: Nadánvi Gyula! Nadányi Gyula : T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) A vallás- és közoktatásügyi tárcza költségvetéséhez, nem mint református, hanem mint magyar ember szólok hozzá, (Halljuk! Halljuk!) ennélfogva nem felekezeti és nem pártpolitikai szempontból. (Halljuk ! Halljuk /) ...