Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.
Ülésnapok - 1910-161
498 Í6Í. országos ülés WÜ hatalmas térhódítása, a reálismeretek körének kibővülése mindinkább háttérbe szorítja a klaszszikus tudományokat. Ha tehát mi lépést akarunk tartani a külföld gyakorlati és természettudományi kultúrájával, sok tekintetben szakitanunk kell a mostani rendszerrel. örömmel üdvözlöm a minister urnak azt a kijelentését, hogy a latin nyelvet csak a középiskolák harmadik osztályától kezdve akarja taníttatni, ez mindenesetre hatalmas lépést jelentene előbbre. Azonban tovább kell mennünk, s olyan középiskolai oktatási rendszert kell létesítenünk, a mely az alsó négy osztályban egységes, a négy felső osztályban azonban szétválik, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) akkor, a mikor a tanuló már képes megítélni, hogy magát a klasszikus tudományok művelésére fogja-e adni, vagy pedig inkább a reáltudományoknak szenteli-e magát. Ezért létesítenünk kellene az egységes középiskolát olyan módon, hogy a mellett, hogy lehetőséget adunk a tanulóifjaknak arra, hogy nagyobb mértékben sajátítsák el a reális tudományokat, a mellett módot adunk nekik a klasszikus tudományok elsajátítására is. Nemcsak szépen hangzó műveltséget kell adnunk a tanulóknak, hanem praktikus és szakszerű oktatást is. Csakis ettől a reformtól várhat] ok azt, hogy megszűnik az ifjúságnak oly nagy tömegekben a jogi pályára való tolulása. A magam részéről az érettségi vizsga eltörlésének híve vagyok,(Helyeslés a szélsőbaloldalon.) s e helyett a negyedik osztály elvégzése után kötelezővé tennék egy átmeneti vizsgát, a mely az ötödik osztályba való átlépésre képesítene. Kérem a minister urat, tegye ezeket a felvetett eszméket megfontolás tárgyává és hasson oda, hogy középiskolai oktatásunk ügye a lehető legrövidebb idő alatt a kor követelményeinek megfelelően refonnáltassék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mielőtt azonban a felállítandó uj egyetemek kérdését szóvá tenném, bátor vagyok a minister ur figyelmét a középiskolai oktatás azon hiányosságaira felhívni, a melyeket a mai keretekben orvosolni lehet. Középiskolai oktatásunknak az a nagy hibája, a melyre a minister ur is igen helyesen rámutatott, hogy nem valósítja meg azt a régi elvet, nogy: »non scolae, sed vitae discimus«, hanem az ifjúságot felesleges anyaggal terheli meg. örömmel üdvözlöm tehát a minister urnak azon ideáját, hogy a társadalmi és gazdasági tudományokat is taníttatni akarja a középiskolák felsőbb osztályaiban. Én legelsősorban a t. minister ur figyelmét a történelemoktatás reformálására szeretném felhívni. A történelem-oktatás mai nap bizony nincs európai nívón. A tanárok nem foglalkoznak behatóbban azon gazdasági és szocziális okokkal, a melyek a történelem eseményeit vagy előidézik, vagy elősegítik. Csak évszámokra, csatákra és királyok neveire tanitanak bennünket, és az, hogy a történelem képét magasabb néző szögletmájus 2ö-án, szombaton. bői vetítsék az iskolai hallgatóság elé, az tisztán az illető tanár szabadjára van bízva. A történelmi oktatást a politikai földrajzzal kapcsolatban lehetne tökéletesíteni, valamint a közjogot is bele kellene vinni a politikai földrajz keretébe. De arra is fel kell hivnom a t. minister ur figyelmét, hogy a legújabb kor történetével iskoláinkban majdnem semmit sem foglalkoznak. A napóleoni háborúk, az aradi fegyverletétel és a 67-ikí kiegyezés megemlítésével tetőzik be a történelem tanítását, pedig mindnyájan tudjuk, hogy épen a múlt'század második felében lejátszódott események szabják meg Magyarország helyzetét a nemzetközi viszonylatban, valamint a magyarság helyzetét magában a magyar államban, (ügy van! a szélsőbaloldalon.). Hiszen erre a korra esik Magyarország regenerácziója, és mégis nagy T on csekély figyelmet szentelnek e kornak. Azonkívül a történelemtanítás mellett még szükségesnek találnám, hogy a művészet történelmével is valamivel behatóbban ismertessék meg az iskolai ifjúságot, és e czélból igen üdvös intézkedésnek tartanám, ha a t. minister ur a különböző korok nagybecsű művészi alkotásairól faliképeket szerezne be, azokat az iskolákban felfüggesztetné, ugy hogy a tanulóifjúság megismerhesse azokat a remekműveket. A túlzsúfoltság kérdését a minister ur is megpendítette és valamennyien nagyon örülünk annak, hogy a legközelebbi jövőre nézve kilátásba helyezte, hogy az alsóbb osztályokban nem enged 40 gyermeknél többet, a felsőbb osztályokban pedig 30 gyermeknél többet egy tanár gondozása alá. A testnevelésre vonatkozólag csak annyit említek meg, hogy a mostani játék-délutánok nem felelnek meg minden tekintetben, mert minthogy a játék-délutánok a legtöbb helyen a hét közepére esnek, maga az ifjúság sem megy ki szívesen azokra, mert a következő napokra való leczketanulástól visszatartóztatják. Azonkívül a legtöbb helyen a tanárok sem nézik j őszemmel a játékdélutánokat. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Sokkal üdvösebb volna, ha ezeket a játékdélutánokat szombati napra lehetne tenni, ugy, hogy az ifjúság gondtalanul élvezhetné azokat a szabad órákat. Azonkívül jobb volna az ilyen játékdélutánokon való felügyelettel nem kizárólag egyes tanárokat, hanem nyugodtabb, és bizonyos tekintélynek örvendő ifjakat megbízni. (Helyeslés balfelől.) Még egy kérdést kell csak egész röviden megpendítenem, t. i., hogy bizony két különböző szellemi áramlatról kell szólnom, a melyek középiskoláinkban észlelhetők. Előre is kijelentem, hogy hive vagyok a valláserkölcsös oktatásnak, azonban nagy hibának tartanám a felekezetiességnek a középiskolába való bevitelét. Ujabb időben sok panasz hangzott fel e tekintetben . . . Ábrahám Dezső: Bizony! Gr. Esterházy Mihály: ... és e panaszok a klerikálisnak mondott intoleranczia ellen irányul-
