Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.
Ülésnapok - 1910-161
161. országos ülés 1911 május 20-án, szombaton. 499 nak. Ez veszedelmes volna, azonban én azt hiszem, hogy ezek a hangok nem igazak. Huszár Károly (sárvári): Csupa hazugság! Gr. Esterházy Mihály: A minister ur kijelentette, ha jól tudom, a pénzügyi bizottságban, hogy nem tűri meg, hogy a felekezeti harczot a középiskolába belevigyék. De a közvélemény még mindig nem nyugodott meg és azért remélem, hogy a minister ur meg fogja nyugtatni a most még háborgó közvéleményt. Az egyetemi oktatás kérdésére kell áttérnem. (Halljuk ! Halljuk !) A minister ur itt szóvátette a jogi oktatás reformját. Nem vagyok ugyan szakember, mégis, mint volt joghallgató, teljesen méltánylom a minister ur azon kijelentését, hogy a második alapvizsga és az államvizsga, illetve a szigorlatok közt túlságosan hosszú idő múlik el. Bátor vagyok azt proponálni, hogy ennek a harmadik vizsgálatnak a külső formája ne vizsga legyen, melyért tandijat fizetnek, hanem inkább kötelező kollokvium v formáját adja meg neki, (Elénk helyeslés a baloldalon.) és pedig az ötödik és hatodik félév végén. A jelenlegi két egyetem mellett ez természetesen nem lehetséges, de a harmadik egyetem felállítása, mint a minister ur azt megígérte, már úgyis rövid idő kérdése. A harmadik egyetemet emiitvén, azt hiszem, nem nagyitok, ha gigászinak nevezem azt a küzdelmet, melyet az ország több városa az egyetem érdekében viv. Havaiami bizonyítéka lehet valamelyik vidéki emporium kultura-szomjuságának, ugy bizonyára ez a küzdelem az, melyben az észérvelés, a polgárok áldozatkészsége és a protekezióért való leleményes harcz többet produkáltak, mint a menynyit valamikor csak elképzeltünk volna. Megnyugvással tölt el engem a minister urnak az a kijelentése, hogy a harmadik egyetemet az a város fogja megkapni, mely legjobban megérdemli; de teljesen csak akkor nyugszom meg, ha a minister ur szájából azt hallom, hogy Pozsony városa az, mely a harmadik egyetemet legjobban megérdemli. (Derültség.) De azért Debreezen is mielőbb jusson egyetemhez. Hogy Pozsony városának melyek az érdemei, azt Cserny igen t. képviselőtársam már megpendítette. Én csak röviden annyit jegyzek meg, hogy mint a múltban, ugy a jelenben is Pozsonynak egész különleges az állása, Pozsony az országnak legrégibb kultúrájú városa, a versenyzők közt a legegészségesebb fekvésű, lakossága a legszolidabb, tudományos és művészeti élete magas színvonalon áll, van számos középiskolája, két főiskolája, ágostai'evangélikus teológiai fakultása, több kórháza ; mindezek olyan körülmények, melyek szerény véleményem szerint Pozsony javára döntik a mérleget. Az a körülmény pedig, hogy Pozsony az ország határán fekszik, azt hiszem nem ellene, hanem mellette szól. Mert valamint a dévényi váron álló Arpád-szobor is azt mutatja, hogy ott szűnik meg az osztrák nyelvterület, akként a pozsonyi egyetem is azt mutatná, hogy itt szűnik meg az osztrák szellemi befolyás, itt van a magyar kultúrának erős vára, hullámgátja, itt világit majd a magyar kultúra géniusza. A Pozsony szomszédságában lakó nemzetiségek értelmiségére is jótékony hatással volna az egyetem felállítása, mert reményünk van arra, hogy magyarrá formálhatja át idővel ama nemzetiségeknek intelligens tagjait, kik nem akarnak ridegen elzárkózni a magyar kultúra elől. Visszatérve az egyetemi oktatás kérdésére, szívesen üdvözlöm a t. minister ur ama szándékát, hogy tanár és hallgató között szívélyesebb viszonyt akar teremteni. Ez a szívélyes viszony egyike az r angol oktatás legjobb tulajdonságainak. Én azonban félek attól, hogy a minister urnak ez a jó szándéka nem valósulhat meg, mert bizony még vidéki akadémiáinkon is, a hol pedig a túlzsúfoltság nem olyan nagy, hogy a tanár és hallgató közötti barátságos érintkezést lehetetlenné tegye, azt gondolják a tanárok, hogy nekik tekintélyük megóvása érdekében a hallgatókkal lóhátról kell beszélniök. Pedig közismert dolog, hogy a huszár és a baka sohasem tudják egymást megérteni. örömmel üdvözöljük valamennyien a minister urnak ama kijelentését, hogy mielőbb lépéseket fog tenni a katholikus autonómia megvalósítására. (ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Szomorú dolog, hogy ebben az országban, a hol a felekezetek egyenjogúsága ki van mondva, mindeddig ép a katholikus vallás híveinek autonómiáját nem vitték keresztül. Remélem, hogy az a törvénytervezet valóban olyan lesz, a milyennek a minister ur azt jelezte, hogy t. i. nemcsak írott malaszt marad, de igazi jogokat ad majd a katholikus híveknek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Bátor vagyok pártom nevében határozati javaslatot beterjeszteni, a melynek értelmében (olvassa) : »Utasitja a ház a vallás- és közoktatásügyi ministert, hogy a katholikus autonómia életbeléptetéséről három hónapon belül törvényjavaslatot nyújtson be. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) A költségvetést pártállásomnál fogva nem fogadom el. (Elénk helyeslés a bal- és a szMsöbalololdalon.) Elnök : Ki következik ? Mihályi Péter jegyző: Bogdán Zsivkó! Bogdán Zsivkó : T. ház ! Nem fogok a t. ház becses türelmével visszaélni és ezért csak egész röviden fogom nézeteimet a kultusztárcza néhány kérdéséről elmondani. (Halljuk! HaMjuk!) A nemzet nagy rétegeinek, a nagyobb gazdáknak, jobb iparosoknak és kereskedőknek és mindazoknak, kik nem törekszenek akadémiai képzettségre, de mindenesetre többre, mint a mit a népiskola adhat, szükségük van egy oly középfokú iskolára, a melyben a tanulók az általános műveltség mellett a praktikus életre, (Helyeslés jobbjelől.) és vidékek szerint az ipari, kereskedelmi vagy gazdasági szakmára előkészülnének, hogy azt elvégezve, átvegyék apjuk üzletét, műhelyét vagy gazdaságát, s alkossák azt az erős, művelt és gazdag polgári középosztályt, 63*
