Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-161

161. országos ülés 1911 május 20-án, szombaton. 495 (Szünet idán.) (Az elnöki széket Berzeviczy Albert foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A tanácskozást folytatjuk. Ki következik ? Lovászy Márton jegyző : Gr. Esterházy Mihály ! Gr. Esterházy Mihály: T. ház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Mielőtt a kultusztárcza költségvetésének bírálatába fognék, bocsánatot kell kérnem, hogy a parlamenti szokástól eltérően, nem foglalkozom elsősorban Cserny Károly t. képviselőtársam felszólalásával, hanem egyenesen a minister ur tegnapi expozéjára térek át. (Halljuk ! Halljuk !) A kultuszminister ur tegnap kijelentette, hogy állasát köti ahhoz, hogy a ház megadja neki a legmesszebbmenő anyagi támogatást ahhoz, hogy a népoktatási törvényt becsületesen keresztülvigye. (Helyeslés a szélsóbaloldahn.) Elismeréssel és tisztelettel adózom a minister urnak ezen férfias kijelentéseért, mert ebből azt látjuk, hogy igazán szivén viseli a magyar népoktatás ügyét és előbbre helyezi a nemzeti érdeket minden egyéb érdeknél. (Helyeslés.) Csakhogy itt ellentétbe jut a t. minister ur egy másik ministertársának, a honvédelmi minister urnak egy kijelentésével, mert a honvédelmi minister ur egy izben azt mondotta, hogy a hadseregre, a véderőre, aránylag keveset, a kulturális czélokra aránylag sokat áldozunk. (A honvédelmi minister tagadólag int.) A honvédelmi minister ur azt is mondotta, hogy a véderőt biztosítási intézménynek, a véderő érdekében tett kiadásokat pedig biztosítási díjnak kell tekinteni. (Igaz! ügy van! jóbbjelől.) Bátor vagyok azonban a honvédelmi minister urnak ezen kijelentését egy másik, nem kevésbbé kiváló katonának, Moltke tábornoknak nyilatkozatával összehasonlítani, ki azt mondotta, hogy az 1871. évi német-franczia háborút a német tanítómesterek nyerték meg. Én itt azt állithatom Moltke után szabadon, hogy az igazi biztosítási dij a nemzet érdekében az, a mit a kultúra oltárára áldozunk, (Ügy van ! a szélsőbaloldalon.) mert ez bőségesebb kamatokat hoz még a hadügy terén is, mintha uj ezredeket állítunk fel, uj ágyukat szerzünk be, ha ehhez nem tudjuk megszerezni szükséges mennyiségben a tanult okos legénységet, (ügy van ! balfelöl.) Merem állítani, hogy az a hadsereg, a melyet tanult legénység és a melyet a mindent merő hazafias szellem vezet, sokkal jobban megállja helyét, mint egy számban ugyan erősebb hadsereg, de melynek katonái analfabéták és a melyet csak a vak fegyelem vezérel, (ügy van ! balfelől.) Az a sajnos dolog nálunk, hogy a kulturális czélokra fordított összegek mindig szerény keretekben mozogtak és a kultusztárcza mindig előtért kellett hogy engedjen a hadügyi kiadásoknak. (ügy van ! balfelől.) Uj ágyuk beszerzése, uj csatahajók építése miatt nem tudtunk kellő mennyiségben iskolákat emelni, nem tudtuk a tanítók fizetését rendezni. És most, a mikor az iskolai tanítás nélkül és iskola nélkül maradt gyermekek százezrei csatangolnak az utczákon, uj Dreadnoughtokraj tehát fényűzési czikkekre száz és száz milliókat fordítunk, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Rosenberg Gyula: Az nem fényűzési czikk! Lovászy Márton : Ennél nagyobb fényűzés még nem volt! Gr. Esterházy Mihály: Tisztelettel ajánlom a honvédelmi minister ur figyelmébe, hogy ezek bizony az osztrák-magyar monarchia nagyhatalmi állására nézve sem kedvező jelenségek, mert nekünk az uj okos fegyverekhez okos emberekre is van szükségünk, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezért jó volna, ha a jövőben a legfőbb hadvezetőség, mielőtt uj kiadásokra pénzt kér az országtól, egy kis tanácskozásra ülne össze a kultuszminister úrral, hogy kölcsönösen megvitassák a szükségleteket és akkor, azt hiszem, rövid pár évtized múlva sokkal kedvezőbben festene a mi közoktatásügyünk és sokkal kedvezőbb képet mutatna a mi hadseregünk is. (ügy van! balfelöl.) Eltekintve azonban a hadügyi túlkövetelésektől, a melyek mindig útját szegik és szegték a mi kulturális törekvéseinknek, a népoktatási törvény végrehajtásának, sajnos dolog, hogy a közelmúltban czivil oldalról is felhangzottak olyan felfogások, hogy a volt kormány könnyelműen tágította sok millió koronával a kultusztárcza kereteit. Nem hiszem, hogy ezek a hangok az országban visszhangra találnának; nem hiszem, hogy akadna olyan ember, a ki őszintén azt vallja, hogy a magyar kultúrára máris sokat áldoztunk, mert eddig nekünk az volt a hitünk, hogy Magyarország műveltségének köszönheti ezredéves fenmaradását, balkáni színvonalból való kiemelkedését, (ügy van l balfelől.) hisz kultúrájának köszönheti azt, hogy már-már helyet foglal az egészen művelt nyugati népek sorában. Kivétel nélkül azt hittük, hogy Magyarországon a magyarság hegemóniája nem szuronyokra, hanem a magyar faj műveltségének fejlettebb fokára támaszkodik, (Élénk helyeslés balfelől.) hogy ez a műveltség fog minket közelebb vinni az általános jóléthez, ez a műveltség fog bennünket oda vinni, hogy majdan teljes állami önállóságunkat megvalósítsuk. (Helyeslés balfelől.) Én azt hiszem, hogy azok, a kik sokallották a kultusztárczáia fordított kiadásokat, csak alkalmat kerestek arra, hogy kifogásolják a múlt kormány politikáját. T. ház! A kultuszminister urnak tegnapi kijelentései után, a melyekben drámai rövidséggel tárta fel a magyar népnevelés vérző sebeit, azt hiszem, nem lesz az országban egy hang sem, a mely a népnevelés költségeinek fokozása ellen fel fog szólalni és azt hiszem, hogy ezek a hangok, a melyek a közelmúltban hallatszottak, végképen el fognak hallgatni. A mikor a függetlenségi és 48-as párt megbízásából bírálat tárgyává teszem a kultusztárcza költségvetését, egészen objektíve csak két szempont vezet. Először az, hogy födik-e az előirányzott