Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.
Ülésnapok - 1910-161
496 161. országos ülés 1911 május 20-án, szombaton. költségek a szükségleteket, másodszor, Hogy hogyan használják fel ezeket az összegeket, s vájjon az a szellem, a melyet a kdtuszminister ur az oktatás terén inaugurál, helyes-e % A költségelőirányzatra nézve töprengés nélkül meg tudom állapítani azt a tényt, hogy az minden vonatkozásában szűkmarkú és hogy a legjogosabb igényeket, ugy a beruházások, mint a személyi járandóságok terén, épen csak hogy érinti, de a kielégítéstől végtelenül messze van. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Elsősorban kell itt hangsúlyoznom, hogy a népiskolák száma elégtelen. Nekünk legalább 5000 uj iskolateremre és tanítói állásra volna szükségünk. Mert a tantermek túlzsúfoltak és a tanítás nélkül szűkölködők szám szerint 273.000 tesznek ki. Ez a szám azonban nagyon optimisztikus, mert a tényleg iskolázás nélkül maradtak még jóval több ezerre tehetők. Sajnos, hogy ezen 273.000 feltüntetett, iskolázás nélkül maradt gyermek között, ] 15.000 magyar is találtatott. Ezzel a nagy szükséglettel szemben azt látjuk, hogy a minister ur csak 500 uj tanítói állást s ugyanennyi iskolateremnek létesítését tervezi. Az iskolák építésénél még arra kérem a minister urat, hasson oda, hogy a jövőben az iskolaépületeket lehetőleg magyar stílusban építsék és a hol ez, a költségek miatt, nem volna lehetséges, ott legalább az iskolaépületek díszítésében érvényesüljenek a magyar motívumok, hogy már kora ifjúságában menjen át a néplélekbe a magyar stílus ismerete és a magyar művészet szeretete. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. Zaj jóbbjelől.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Esterházy Mihály: Látjuk, hogy ez az 500 tervezett uj tanterem még a legjobb esetben is legfeljebb 35.000-rel apasztaná az iskolakerülők számát. Mi lesz akkor még az ezentúl fenmaradó 250.000 iskolázás nélkül maradt gyermekkel, a kik iskola hiányában, vagy a tantermek túlzsúfoltsága miatt nem jutnak oktatáshoz ? Számos iskola van, nemcsak a kultúratlanabb vidékeken, hanem Magyarországnak gazdaságilag legfejlettebb, legvagyonosabb vidékein is, a hol 120-nál több gyermek van egy tanteremben összezsúfolva. (Ugy van l balfelől.) Ha ezekben a községekben uj iskolákat építenénk, valójában nem csökkentenők az iskolakerülők számát, csak a tanítás volna valamivel eredményesebb. Az 500 uj tanterem tehát, a melyet a minister ur felépíteni szándékozik, csak egy csöpp a tengerben, olyan parányi csöpp, melynek hatását aüg fogjuk megérezni. A hol 500 uj tanító fog tanítani, ott az előbbi állapotokhoz képest kissé javulnak az állapotok. A többi ezer meg ezer iskolában marad minden a régiben, és ha felteszem, hogy a minister ur a jövőre is ilyen tempóban szándékozik haladni, akkor sem kerülhetjük el. hogy e lassú haladás mellett évenként legalább 50.000-re ne szaporodjék Magyarország analfabétáinak a száma. Szomorú jelenség, hogy midőn Dreadnoughtokra áldozunk 100 milliókat, akkor egyetlen-egynek árával, 52 millió koronával teljesen talpra állíthattuk volna a magyar népnevelés ügyét. Minden erőszak nélkül, pusztán ezzel a pénzzel biztosíthattuk volna a kultúra hatalmával magyar nyelvünk hegemóniáját. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Nagyon örvendetes dolog az, hogy a minister ur a nem állami iskolák támogatását négy millió koronával felemeli. Ez tekintélyes emelkedés, csak az a sajnos, hogy ilyen soká jött létre. A múlt évben csak azok a községek kaphatták meg a szükséges támogatást, a melyeknek nagyon sok és nagyon hatalmas pártfogóik voltak. Mi a hadseregre mindig találunk pénzt, de a kultúrára nem. És érdekes, hogy sok községben, még a kulturáltabb vidékeken is, így Pozsony vármegye gaiántai kerületében, milyen szomorú áUapotok vannak. Erre nézve néhány adatot vagyok bátor a t. ház tudomására hozni, a melyeket a vágselylyei tankerület felügyelőjétől szereztem meg. Felsőszeli községben az ottani római katholikus iskolában, a hol két teremben tanítanak, az egyik teremben 111, a másikban 117 tanuló jár iskolába, Nádszegen pedig 305 iskolaköteles közül csak 289 van beiratkozva és a mulasztók számát nem is tüntetik ki, azonkívül az ismétlő tankötelesek közül, a kik 78-an vannak, csak 25-en iratkoztak be az iskolába. A peredi katholikus iskolában pedig a negyedik teremben 163 gyermek van és mindannak daczára nem tudják megkapni már régi idő óta a kért államsegélyt. Alsószeliben 99 tanköteles gyermek jár egy osztályba és a 160 tanköteles közül csak 143 jár iskolába. Zsigárdon az egyik tanteremben szintén 105 gyermek van. Vezekény község állapota a legszomorúbb, itt a tankötelesek száma 160, az iskolába jár pedig 123. Ezen község két év alatt kétszer égett le, 130% pótadót fizet, az iskolában csak egy tanító van, könyörületből a jegyző felesége, Bottlik Gyuláné segiti ki az ottani tanítót. Az államsegélyt 1910 január havában kérték, de mindeddig nem tudták megkapni. A népiskolák államosítása czimén nem találok a költségvetésben tételt. Ez az akczió, ugy látszik, szünetel, holott újult erővel kellene folynia egyrészt, hogy a pótadó terhei alatt nyögő községeken könnyitsünk, másrészt a magyarság szempontjából. Elsimeréssel vagyok a minister ur hazafisága és jóakarata iránt, de azt mégis szomorúan kell konstatálnom, hogy a népiskolák államosításának beszüntetésével sok helyen megnövesztette azoknak a felekezeti iskoláknak a szarvát, a melyeknek pánszláv és dákoromán tendencziái vannak. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Itt kell megemlítenem a közoktasáügyi ministeriumnak azt a furcsa eljárását, amely szerint, midőn a nemzetiségi perifériákon épen az 1908. évi törvény alapján egyes iskoláknak államosítását határozták, el, mivel azok a követelményeknek meg nem feleltek, a közoktatásügyi ministerium a kérelmet nem intézte el, az illető iskolák eddig bérhelyiségben lévén, azok felmondattak és így az a lehetetlen állapot következik be, hogy a jövő
