Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.
Ülésnapok - 1910-161
494 161. országos ülés 1911 május 20-án, szombaton. lelkipásztorkodnak, (Helyeslés.) sem azt a rendet, a mely tapintattal (Élénk derültség.) és a lehető legjobban igyekszik feladatának megfelelni, a mikor nem tudom hány száz évvel ezelőtt magára vállalt kötelezettségét teljesiti. A személyeskedés tehát teljesen távol áll tőlem, s előre is óvást emelek az ellen, hogy szavaimat valaki máskép magyarázza. Ez a rend, hogy megfeleljen kötelezettségének, t. L, hogy ezeket a magyar plébániákat betöltse, évenkint rendszerint négy kispapot vesz fel Magyarországból és azokat kiképezi. Természetes azonban, hogy mivel ennek az osztrák rendnek papképzőintézete is Heiligenkreuzban van, ott képezik ki ezeket a magyarországi kispapokat. Minthogy pedig a rendnek több plébániája is van, nemcsak Magyarországon, ezeket a kiképzett papokat kénytelen ott felhasználni, a hol azt épen a szükség indokolja. Es ez nem is lehet másként, és én nem is vádolom a rendet, mert igy is kell tennie. Elküldi tehát a kiképzett papokat osztrák községekbe, mint káplánokat. Méltóztassék most már tekintetbe venni, hogy micsoda miliőben nő fel Heiligenkreuzban az a j>ap. Hazafias, osztrák miliőben. Denique, a heiligenkreuzi ajiátság nem teremthet számukra magyar miliőt. Ez teljesen ki van zárva. Az ott nevelt papok közül akárhány 9—10 esztendeig Ausztriában lelkipásztorkodik, és nagyon természetesen elszokik az idevaló viszonyoktól és egészen más eszmekörbe éli be magát. A másik fontos körülmény pedig az, hogy ott a birtokok kezelése a rendre nézve nagyon nem hasznothajtó módon történik. A birtokok helytelen kezelése szükségszerű következménye annak, hogy a rendnek nincs Magyarországon megfelelő összeköttetése, a melynek utján jól kezeltethetné a birtokokat, és ennek azután az az eredménye, hogy a rend tagjai és a lakosság között igen sajnálatos súrlódások, sőt perek támadnak. Most is folyamatban van egy ilyen per, és én, a ki nem csinálok titkot abból, hogy a vallás kultuszát, a hitélet művelését igen magas piedesztálra helyezem, sajnálatosnak tartom, hogyha anyagi érdekek okából a hivők és egy papi rend között differenczia és per támad. (Helyeslés balfelől.) Az az egyszerű ember nagyon természetesen összetéveszti ezt az ügyet a vallás kérdésével, és a vallás érdekei semmi esetre sem nyernek az ilyen összetűzések által. (Ugy van I a baloldalon.) En tehát hosszú megfontolás után arra határoztam magamat, hogy bon gré mai gré, mégis szóvá teszem ezt a kérdést, ámbár minden oldalról ostromoltak, hogy ezt ne tegyem, (Helyeslés balfelől.) és azt hiszem, hogy talán meg lehetne találni az orvoslás módját. A rosszul jövedelmező birtokokat talán meg lehetne méltányos alapon váltani, pl. oly módon, hogy egy létező cziszterczita rendházat hoznának abba a helyzetbe, hogy azokat átvegye valami más módon; nem óhajtok ennek praejudikálni. Csak arra kérem a t. minister urat, hogy méltóztassék ezt az ügyet tanulmányozni, megfigyelése tárgyává tenni és ha lehet, a bajon segíteni. (Helyeslés a baloldalon.) Nem mulaszthatom el végezetül az ingyenes népoktatásra vonatkozólag a következőket megjegyezni. (Halljuk/) E törvény kétségtelenül igen nemes intenczióknak és szándékoknak köszönheti a létét és népszerű is, de a gyakorlatban mégis azt látom, hogy a törvény megalkotása mostani viszonyaink között elhamarkodott lépés volt. A gyakorlatban azt látom, hogy temérdek szükséglet vár kielégítésre és, a mint a t. minister ur tegnap mondotta, 2800 község iskolai szükséglete vár rendezésre. Mi, ugy hiszem, túlkorán olyan költségeket vállaltunk magunkra, a melyek eddig nagyobbára vagyonos szülők részéről teljes fedezetet találtak, a mely szülők arra teljesen képesek és hajlandók voltak is. Ezenkívül az ezen törvénynyel járó költségek horribilis nagyok, ugy hogy a ministerium nem képes eleget tenni minden kívánalomnak és bár az elv helyesen van lefektetve, a gyakorlatban teljesen lehetetlen más sürgős szükségletek fedezetének elvonása nélkül ezt a törvényt teljesen végrehajtani. Ámbár tudom, hogy itt egy nagyon népszerű intézményről van szó, a melyhez hozzányúlni odiózus dolog, én mégis mindig azt tartom, hogy nem szabad jelszavaknak engednünk és azok elől meghátrálnunk, és azért arra kérem a t. minister urat, _ méltóztassék konszideráczió tárgyává tenni, hogy nem lehetne-e ezt a törvényt felfüggeszteni. T. ház ! Felszólalásom végére értem. (Halljuk ! Halljuk !) T. ház ! Nem tulajdonitok személyemnek semmi fontosságot, de mivel a sajtó terén több ízben, sőt még az utolsó napokban is olyan megjegyzésekkel kisérték szerény működésemet, mintha én volnék a legsötétebb és a legretrográdabb tagja a nemzeti munkapártnak : engedje meg a t. ház, hogy kijelentsem, hogy sokkal többet láttam, sokkal többféle hitű emberrel találkoztam, nemcsak ebben az országban, hanem más országokban is, mint Indiában, a hol 10—20 különböző valláshoz tartozó emberekkel volt alkalmam találkozni, a kikkel megbeszéltem dolgaikat, mondom, én sokkal több ilyen dolgon mentem keresztül, semhogy én zelota lehetnék. Ez teljesen ki van zárva. Nem is vagyok az, mert én egyszerűen olyan ember vagyok, — és bocsánatot kérek, hogy ezzel untatom a t. házat, de rögtön befejezem (Halljuk ! Halljuk !) — a ki azt a hamisítatlan, igazi szabadelvüséget, a mely például a minister ur tegnajá beszédében nyilatkozott meg, azt a szabadelvüséget, a mely nem bújik olyan jelszavak mögé, a melyek elveszítették tartalmukat, azt a szabadelvüséget, a mely megadja mindenkinek a magáét, a mely a jogegyenlőség, méltányosság és eg} r szersmind a nemzeti felfogás alajyján áll, ezt a szabadelvüséget vallottam mindig magaménak és jövőre is magaménak fogom vallani. (Elénk helyeslés.) Elfogadom a költségvetést. (Helyeslés jobbjelöl.) Elnök." Az ülést tíz perezre felfüggesztem.
