Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-161

488 161. országos ülés 191Í egy társadalmi akczió, tálán a minister ur áll az élére. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Bz laza összefüggésben látszik az egyetemi kérdéssel, de mégis azt tartom, minthogy azóta évről-évre csak rosszabbodtak a viszonyok, hogy nincs sürgősebb dolog, mint a Quartier Latin megteremtése, annak a lágymányosi egyetemi városnak a megalapítása, a hol majd emberséges életet élhetnek az egyetemi tanárok és az egyetemi ifjúság. Én nem sajnálom a. többi lakosságtól, szeretném annak is megkönnyíteni az életet és szívből sajnálom, hogy ilyen pitojábilis körülmények között kénytelen élni különösen a gyermekvilág. Mi azonban addig nem várhatunk, mig a helyzet megjavul. Azt hiszem tehát, hogy a minister ur találhatna majd módot arra, hogy egy nagy egyetemi kölcsön felvételére birja rá a pénzügyminister urat, a melyből ezeket a kérdéseket előre megállapított terv szerint és nem ötletszerűen meg lehet oldani. Ez által igen nagy érdemeket szerezne és maradandó emléket állítana magának. Minthogy nem szándékozom a részletes vita során felszólalni, legyen szabad a figyelmet felhívnom két részletkérdésre, t. i. két egyetemi tanszék alapítására, a melyek közül az egyik már évek óta napirenden van, a másik azonban tudtommal még nem hozatott fel. Az egyik az orvostörténelmi tanszék. Az orvostörténelem olyan szakma, a melyet minden orvosnak, ha nem mesterember, hanem tudós, vagy magas nívón álló szakember akar lenni, okvetlenül ismernie kell, épugy, mint a jogásznak a jogtörténetet, az építésznek a stílusok történetét. Ezt az orvostörténelmet 7—8 esztendeje egy tudós adja elő igazán szerény díjazással, mint magántanár, egy tudós, a ki már európai hírnevet vívott ki magának, a párisi orvostörténeti társulat tagjává választotta, a hallei akadémia tagjává választotta, csak itt Magyarországon nem talált még elismerésre. (Felkiáltások : Ki az ? Győry Tibor!) Már 1835—1844-ig taníttatott a budapesti egyetemen az orvostörténelem ; megelőztük ezzel az egész művelt külföldet, a hol még sehol sem volt ilyen tanszék. Ez a tanszék aztán megszűnt, és már 1848-ban a kar, gondolom egy április hó 28-a,n tartott ülésében, javaslatot tett arra vonatkozólag, hogy az orvosegyetemet miként kellene fejleszteni. Akkor 22 tanszék felállítását proponálták, s ezek közül az egyik az orvostörténelmi tanszék, a mely már fönnállott még mielőtt a javaslat tétetett volna. Ma pedig mind a 21 tanszék megvan és be van töltve, csak a 22-ik, ez az orvostörténelmi, a mely már majdnem egy évszázaddal azelőtt dicsőséget szerzett nekünk, nincsen felállítva. Pedig olyan nagy fontosságot tulajdonítanak ennek a szakmának, hogy ma már Lipcsében és Parisban, külön nagy felszereléssel orvostörténelmi intézeteket állítottak fel és mi még mindig ott vagyunk, hogy egy magántanárra bízzuk ennek a szakmának ellátását, a kinek egyéb utakon kell május 20-án, szombaton. utána járnia annak, hogy. kenyerét megkereshesse, mert az ország nem ad neki ehhez módot. (Igaz ! ügy van ! Helyeslés a jobboldalon.) Még egy más tanszékre is fel akarom hivni a t. ház és a t. kultuszminister ur figyelmét, a melyre szintén van szakerőnk. Nagyon természetes, hogy az ilyen kérdések az egész világon mindenütt és mindig személyes kérdésekkel kapcsolatosak. És ez nem protekczió. Hiszen egy tanszéket nem lehet rendelettel dekretálni, hanem arra valakit ki kell képezni, vagy már ki kell képezve lenni valakinek, s akkor lehet felállítani azt a tanszéket, mert különben az egész csak sablon. A román nyelvek közül a provencali, a castiliai, vagyis spanyol, a catalan és a portugál nyelv, szóval egy egész- nyelvcsoport és ezek külön irodalmi, — mert mindeniknek külön irodalma és történelme van — Magyarországon egyáltalában nem taníttatnak. Ezeket a nyelveket alig isme. rik. Pedig nekünk hosszú évek óta van egy tudósunk, a kit a spanyol akadémia már vagy 13 esztendeje választott tagjává, a barcelóniai catalanakadémia pedig 10 éve, és a ki ezután, évekkel ezelőtt, olyanféle kitüntetésben részesült, mint a ' milyen nálunk a »pro literi s et artibus«. De ez egy szerény, jóformán az élhetetlenségig szerény . ember ... Mártonffy Márton : Akkor jó lesz tanárnak ! (Derültség.) Cserny Károly: ... a ki az egyűgyűségig nem csinál magának reklámot, s ennek következtében állandóan mellőzik. Én már évek óta magamévá tettem ennek az embernek az ügyét, mert ez egyszersmind a kultu1 rának is az ügye, és kérem is a minister urat, hogy szíveskedjék erre a szakmára is egy rendkívüli tanszéket felállítani. (Felkiáltások: Ki az 1) Körösi Albin. T. ház ! Megakad a szemem azon, a mit a minister ur a kvalifikaczionális törvényről mondott. Ezzel kapcsolatban el akarom mondani egy tapasztalatomat. Hosszú évekkel ezelőtt kinn jártam Angliában, Londonban. Ajánló levelem volt több ministerhez, a jelenlegi angol ministerelnökhöz, Asquith-hoz is, a kit mikor hivatalában fölkerestem, igen szívesen fogadott. Ö akkor a homeoffice-nek ministere volt. Egyebek között kérdeztem, hogy az angol mimsteriumokban jogászok-e a tisztviselők ? Azt mondta, hogy nagyobbára nem. Mi — mondotta — csak azt kívánjuk az angol tisztviselőktől, hogy magasabb szellemi légkörnek a neveltjei legyenek ; hogy legyen érzékük egy magasabbrendű országos felfogás iránt; hogy józan gondolkodásúak legyenek és egyébként is megfeleljenek. (Mozgás jobbfelől.) Mi tehát nem teszünk különbséget e tekintetben a között, hogy valaki jogász, orvos, vagy filologus-e. Itt felemlítette épen a spanyol filológiát. A home office-nak ,— mondta — semmi köze sincs a spanyol filológiához, de ha. valaki beigazolja azt, hogy a spanyol filológiával hivatásszerűen