Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-161

16l. országos ütés Í9Ü foglalkozott és e téren elsőrendűt produkált, szóval, ha olyan magas nivón álló egyéniség, a minőkre nekünk itt szükségünk van, akkor, ha épen üresedés van, akadálytalanul alkalmazzuk, mert azokhoz a kormányzati ügyekhez elsősorban csak józan ész kell; kell továbbá egy magasabbrendü felfogás, egyébként pedig abban a hivatalban mindenkinek meg kell tanulnia, bármilyen vizsgát tett légyen is, azokat a külön törvényeket, azokat az előzményeket és feltételeket, a melyek ismerete szükséges ahhoz, hogy azt a hivatalt jól ellássa. A mikor minálunk még a iöldmivelésügyi, a vallás- és közoktatásügyi ministeriumban és akármelyik más szakministeriumban is csupa jogászt alkalmaznak, szükségesnek tartottam megjegyezni, hogy ez talán bizonyos túltengés, a mely ellen lehetne tenni valamit. (Élénk helyeslés a jobboldalon és balfelől.) A mi a középiskolák kérdését illeti, egyáltalában nem akarok ehhez nagyon hosszasan hozzászólni, hanem ajánlom a t. minister ur szives figyelmébe, hogy talán tegyen kísérletet valahol egy olyan középiskolai típussal, a minők Angliában, Francziaországban és Belgiumban vannak. Az első ezen típusok között az úgynevezett Bedaleschool, a mely abból áll, hogy az ifjakat nemcsak tantermekben és teoreticze tanítják, hanem jóformán olyan miliőbe helyezik, a melyben maguktól tanulnak, a tanárok útmutatása mellett művelik magukat. Tavaly is volt alkalmam Brüsszelben egy ilyen intézetet megszemlélhetni, a melynek nagyon kevés ugyan a tanulója, de minden egyes tanulónak megvan a maga kis kertje, a hol a botanikát a saját maga közvetlen kertészkedése alapján tanulja meg ; ezekhez aztán műhelyek is csatlakoznak ; a tanulók dolgozataikat közvetlen benyomásaik alapján írják meg, a melyeket pl. kirándulások alatt szereznek, szóval, olyan nevelést honosítottak meg ott, a mely az életből akar meríteni és az iskolai termekben, a könyvekből való tanítást csekélyebb mértékre redukálja. Midőn az őszszel alkalmam volt a t. minister úrral Szászvárosban járni és láttam a szászvárosi kollégiumot, újra meggyőződtem arról, a mit már régóta igen nagy igazságnak tartok, s a mit Angliában tanul meg az ember becsülni, hogy nevelni a nagy tradicziókkal, hosszú múlttal bíró egyházak tudnak. Midőn megszemléltem azt a kollégiumot, meghallgattam az ott elhangzott beszédeket és éreztem azt a szellemet, a mely ott uralkodik, akkor láttam, hogy itt van egy eleven erő, van egy, a múltba belekapcsolódó, abban gyökerező kulturerő, a melyet semmiféle politikai inczidens, semmiféle pillanatnyi szeszély nem tud eltéríteni a maga öntudatos útjától s hogy az az erő, épen az az egyházi intézet mindig nő, vagy mint a hogy a fák gyürüi évenként nőnek s a fa mindig erősebb, terebélyesebb és ellenállóbb lesz. Megemlékeztem itt egy protestáns intézetről, a melyet láttam és a hol ezt tapasztaltam és azt gondoltam, hogy épen mivel ott, a protestáns egyházban megvan az autonómia is, kíséreljen meg KÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. VII. KÖTEI. május 20-án. szombaton. 489 a minister ur pl. egy ilyen protestáns egyháznak bizonyos összeget adni és útmutatást, hogy próbáljon meg alapítani egy ilyen intézetet. Mert az állam, hiába, nem tud ilyet produkálni ; az államban érvényesülnek a pillanatnyi poütikai konstellácziók, érvényesülnek illetékes és illetéktelen protekcziók, hiszen magam is tudom, hogy engem is ostromolnak protekcziókért, nem tudja az ember magát kivonni; ez nem akar gáncs lenni senki ellen, hanem ez a dolog objektív megismerése. Épen ezért azt hiszem, hogy az államra nézve az teljesen közömbös, hogy őrködjék azon a pénzen, a melyet kultúrára ad, hogy azt az ő saját hivatalnokai lajstromozzák, elköltsék és szabályszerűen elszámolják, s azután kevés legyen az eredmény; hanem örüljön annak, hogy vannak ilyen életrevaló, életképes szervezetek, mint a milyenek a protestáns egyházak, s használja fel azokat a nemzeti kultúra fejlesztésére. A középiskoláknál szintén azt akartam a t. minister ur figyelmébe ajánlani, hogy ma, sajnos, a Tátrában az ember azt látja, hogy a Tátrának legszebb pontjai mind a porosz és lengyel ifjúságtól vannak megszállva. Farkas Pál: Ez igaz! — Gserny Károly: Magyar emberrel ott alig lehet találkozni, különösen fiatalemberrel. Itt van a Budapesti Turista-Egyesület és más szervezetek, nem kötöm magamat egyikhez sem, méltóztassék valamelyiknek nagyobb összeget rendelkezésére bocsátani, hogy stipendiumokat alapítson oly fiatalemberek részére, a kik igazán kimutatják, hogy hazánknak legszebb részeit begyalogolták és magukba szívták a természet szép tanításait. Még egy fontos kérdés van itt, a mely igazán a gyakorlati életre nézve nagy fontossággal bir, és ez az iskolákban a modern nyelvek tanitása. (Igaz ! Ugy van ! jobbjelől.) Minálunk ez, sajnos, mindig azzal a bizonyos féltékenységgel és bizonyos közjogi aggodalmakkal és hiúságokkal kapcsolatos. (Igaz ! Ugy van! jobbjelől.) kz emberek azt mondják, hogy mi nem tanulunk németül, mert az osztrákok nem tanulnak magyarul és hasonlókat mondanak . . . Bakonyi Samu : Dehogy! Nem mondják! Cserny Károly: .. . és azt mondják, hogy a hadsereg javára tanítják a német nyelvet, és az eredmény az, hogy a német nyelvtant pl. magyar nyelven adják elő. s mikor a fiatalemberek elhagyják a nyolczadik osztályt, nem tudnak semmit. (Felkiáltások jobb felöl: Ez igaz !) Bakonyi Samu : Iskolában nem is tanulnak meg egy nyelvet! Cserny Károly : Szíveskedjenek egy kis türelemmel lenni. (Zaj. Elnök csenget.) T. ház, Oroszország hatalmas állam és hatalmas nemzet, s az orosz középiskolában nem restellik németül és francziául előadni, illetőleg azon a nyelven előadni azt a nyelvet, a melyet az iüető meg akar tanulni, s az oroszoknak azért nem esett le a koronájuk, En azt ajánlanám, hogy ennek a féltékenységnek 62