Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-160

160. országos ülés 1911 május 19-én, pénteken. 467 mozdítani. (Helyeslés jobb jelöl.) És ha egyik-másik irányban mégis bajok vannak, méltóztassék azokat egyszerűen objektív okokra és nehézségekre visszavezetni. A mi az általa emiitett kiskapus—nagyszebeni vonalat illeti, meg kell jegyeznem, hogy Nagyszebeninek tulaj donképen két vonalon van összeköttetése a fővárossal. Az egyik Alvinczen keresztül, a másik Kiskapuson keresztül. Azt hiszem, az alvinezi összeköttetés és az ottani berendezés ellen nincs észrevétel, mert hiszen erre vonatkozólag t. képviselőtársaimtól semmiféle panaszt nem hallottam. A mi a másik csatlakozást, a kiskapusi vonalat illeti, elismerem, hogy ott vannak bizonyos szanálandó dolgok. Erre vonatkozólag a tárgyalások, a mint t. barátom emiitette, már a múlt évben megindittattak. Előttem vannak a jegyzőkönyvek, a melyek ezen tárgyalásról tanúskodnak és a melyek szerint elhatároztatott, hogy az ott fennforgó bajokon fokozatosan segitünk. (Helyeslés.) Remélem, ez nemsokára meg is fog történni. Nehezebb helyzete van a kormánynak a t. képviselőtársam által felhozott másik kérdésben, a vöröstoronyi csatlakozás kérdésében, mert ennek eldöntése nem tőlünk függ. A dolog ugy áll, hogy az alvincz—nagyszebeni, Vöröstoronyig terjedő vasútvonalnak folytatása nincs Bukarest felé. Van ugyan a határszéltől, Vöröstoronytól folytatólag Piatráig egy alsóbbrendű viczinális vonal kiépítve, ezen azonban csak nagy kerülővel lehet Pitestin át Bukarestbe jutni. Ennek a vonalnak RimseuValcei állomása és Curteesa de Arg köpött lenne egy összekötő vasútvonal megépítésére szükség, a mely becsatlakozik egy rövid másodrendű vonalon ama román vasút fővonalába, a mely azután Bukarestbe vezet. Tehát a közvetlen útirányban eső két román vasút között egy hézag, egy megszakítás van. Kétséget nem szenved, hogy ez a vonal lenne az, a mely bennünket Bukaresttel a legegyenesebben kötne össze és ez kétségkívül nemzetközi fogalmak szerint igen előnyös és nagyjelentőségű dolog volna, mert a mai csatlakozás meglehetős kerülővel történik. Most a vasút lemegy Jadráig és onnan ismét felkanyarodik Bukarestig, tehát igen nagy kanyarodét tesz. Mi a mi vasutunkat Nagyszebentől a határszélig, a mely szintén nem elsőrangú minőségű, elsőrangusithatnók, mihelyt biztosítva volna, hogy az annak folytatását képező román viczinális vasutak között a kapcsolat létesíttetik. Ennek az összeköttetésnek létesítése azonban tisztán és kizárólag a román kormánytól és törvényhatóságtól függ. Az eddig e tekintetben folytatott diplomácziai tárgyalások eredményre nem vezettek, azt hiszem, a miatt, mert az a megszakitási pont, a hol a két viczinális Romániában nincs összekötve, meglehetős terrén-nehézségeket mutat fel és így ennek a vasútnak kiépítése meglehetős nagy költségeket igényel. Ennek tulaj donitható felfogásom szerint, hogy a román kormány ezt a csatlakozást mindeddig még nem létesítette. Ha a román kormány a csatlakozást létesiti, semmiféle akadálya nem lesz annak, hogy a mi határszéli, Nagyszebentől Vöröstoronyig vezető vasutunkat elsőrangusitsuk, és akkor, ha a román vonal is elsőrangusitva lesz, uj, nagyfontosságú rövid nemzetközi összeköttetést nyerünk. (Elénk helyeslés.) Tehát a jóakarat nem hiányzik; mi sürgettük eddig, sürgetni fogjuk ezután is és szabadjon reménylenem, hogy le tudjuk győzni a fenforgó nehézségeket, a melyek a nemzetközi forgalom szempontjából igen nagy j elentőséggel birnak. Ezek után legyen szabad áttérnem gróf Batthyány Tivadar képviselő ur mai felszólalására, a melynek ha én minden részletére határozott választ akarnék adni, összeütközésbe jönnék azzal a helyzettel, a melynek prekárius voltát már tegnap volt szerencsém jelezni, és a mely abban áll, hogy én, nem lévén végleges vezetője ennek a tárczának, nem tehetek olyan nyilatkozatokat, a melyek hivatali utódomat szabad elhatározásában megköthetnék, és annak elhatározásait megnehezítenék. Épen azért csak igen óvatosan, saját felfogásomat jelezve, válaszolhatok a t. képviselő ur által felvetett kérdésekre, és itt mindenekelőtt a ministerium kettéválasztásának kérdésére nézve, a nélkül, hogy bármely irányban prejudikálni akarnék a jövő elhatározásának, figyelmébe kell ajánlanom a képviselőtársamnak és a t. kéjjviselőháznak is azt, hogy habár első tekintetre kétségkívül sok előnynyel kecsegtet is a tárczának kettéválasztása, de alaposabban megfontolva a dolgot, nem titkolhatjuk el magunk előtt, hogy bizony annak vannak hátrányos oldalai és nehézségei is. Nem akarok itt kiterjeszkedni a részletekre ; nem akarom fejtegetni azt, hogy a bürokratizmus mesterséges fejlesztése, miután az, fájdalom, máris túlságos, nagyon figyelemreméltó momentum. (Ugy van ! Ugy van !) De utalok arra, hogy a mi viszonyaink között és talán más államokban is a forgalmi politikának irányzása és a kereskedelmi politikának, tehát a vámoknak irányzása olyan szoros kapcsolatban vannak egymással, hogy ha ez a kettő összeütközésbe kerül, ebből igen hátrányos következmények támadhatnak. Ezt tapasztalhatjuk más államokban is, a hol ez a kettéválasztás megtörtént, a hol ma már a szerzett tapasztalatok alapján nagyon szívesen visszacsinálnák a régi állapotot. Ez nem akar prejudikálni a bekövetkezendőknek; itt csak az érem másik oldalára akartam rámutatni, hogy a kérdés igen nagy és mélyreható megfontolást igényel. A mi az államvasutak vezetésének deczentralizáczióját illeti, mely kérdés a vasúti adminisztráczióval kapcsolatban vettetett fel, kétséget nem szenved az, hogy ez szükséges, mert e téren még olyan, óriási feladat előtt állunk, a mely a központosított vezetés lehetőségének határait túllépi. Ezen az utón halad a kormány ebben a költségvetési előirányzatban is, a melyben, épen a központnak tehermentesítése czéljából, két uj üzletvezetőség felállítását hozza javaslatba, (H$. 59*