Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-160

468 IbO. országos ülés 1911 május 19-én, pénteken. lyeslés a szélsőbaloldalon.) mivel az üzletvezetőségek ügyköre már is annyira kiterjedt, hogy a jelenlegi terjedelemben azok a teendőket alaposan és helyesen ellátni nem képesek. Kétségkívül ezen az nton kell továbbra is haladnunk, és nézetem szerint az üzletvezetőségi hálózat kiterjesztése és a vasutigazgatóság jelenlegi hatáskörének kibővítése az a helyes ut, a melyet követnünk kell. A ministeriumnak természetesen fenn kell tartani azokat a kérdéseket, a melyek a ministeri felelősség szempontjából semmiképen sem adhatók ki a ministerinm köréből. (Helyeslés a jobboldalon.) A mi a pályaudvarok kérdését illeti, (Halljuk ! Halljuk! bal/elől.) erről már múlt beszédemben is voltam szerencsés nyilatkozni. Nagyon nehéz volna e tekintetben bármely irányban állást foglalnom. Csak annyit konstatálhatok, hogy a kormány ezzel a kérdéssel már régóta foglalkozik, foglalkozik ez idő szerint is, és azt a kérdést, a mely legalább a legsürgősebb bajoknak elhárítására vonatkozott, t. i. a szénpályaudvar kérdését megoldotta. Ez a szénpályaudvar a legrövidebb idő alatt át is fog adatni a maga rendeltetésének, a mi által a nyugati pályaudvar túlterheltsége megszűnik. A boszniai vasutakat illetőleg a legkülönbözőbb tervek merültek fel már a korábbi és a legújabb időkben is, a melyek tárgyalás alatt vannak. Ezzel a kérdéssel természetesen ma már, mivel Bosznia időközben bizonyos alkotmányos berendezkedést nyert, fokozottabb mértékben és fokozottabb figyelemmel kell a kormánynak foglalkoznia, mint foglalkozott vele eddig. A kérdés eldöntése azonban azért ütközik bizonyos nehézségekbe és azért nem mehet olyan gyorsan, mint az kívánatos volna, -mert hiszen itt nem egy faktornak, hanem tulajdonképen három faktornak az elhatározásáról van szó, a mennyiben nemcsak a monarchia másik államának beleszólása forog fenn, hanem a sztratégiai szempontokat sem lehet figyelmen kívül hagyni. Mindenesetre helyes eszme az, hogy lehetőleg Budapest és Szerajevó között létesíttessék a lehető legegyenesebb összeköttetés. E tekintetben folynak is a tanulmányok és a tárgyalások és én nem mondok le a reményről, hogy ezek sikerre is fognak vezetni. A helyiérdekű vasutakra nézve, t. képviselőtársam azon aggályának adott kifejezést, mintha a múlt vagy a jelenlegi kormánynak az lett volna vagy volna szándékában, hogy a helyiérdekű vasutak fejlesztését a jövőben ne támogassa. Én azt hiszem, hogyha létezik is valahol • ily felfogás, ez tisztán csak félreértésen vagy téves informáczión alapulhat, mert hiszem erről szó sem lehet. A helyiérdekű vasutak épen ugy, mint a közutak, egyik igen fontos alimentáló alkatrészei a fővonalaknak, f Igaz! Ugy van! jobbfelól.) és így ezeknek fejlesztéséről lemondani egyáltalában nem lehet. Az, a miről szó lehet, az, hogy a hol valamely helyiérdekű vasút épül, vagy terveztetik, ott az a vasút valóban helyiérdekű vasút legyen és birjon mindazon előfeltételekkel, a melyek egy helyiérdekű vasút létesítésének alapját képezhetik, hogy az ne legyen egy finanszírozási művelet, (Mozgás balfelől.) vagy ne legyen egy egészségtelen alapokon, mesterségesen létesített valami, (Helyeslés a jobboldalon.) a mely azután csak ugy tud exisztálni, ha létező jóforgalmu vasutak forgalmának egy részét a maga részére biztosítja, mert ilyen vasutak létesítése és támogatása közgazdasági jogosultsággal nem bir. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A helyiérdekű vasutak tekintetében szabályozandó továbbá az a viszony, a melyben a helyiérdekű vasutak az államvasutakkal szemben állnak. Hogy ez a viszony annak idején, a midőn az a bizonyos szabványszerződés létesült, talán jogosultsággal bírt, azt én ez alkalommal nem akarom vitatni és kérdés tárgyává tenni, de annyi bizonyos, hogy ma már ez az állapot nem felel meg az államvasutak érdekeinek és minden tekintetben jogosulatlanul terheli meg az államvasutakat. Hogy ezt pár szóval jellemezzem, (Halljuk !) csak annyit kívánok megemlítem, hogy az a pluszteher, a mely az államvasutakra a viczinális vasutak kezeléséből a mai szerződési viszony alapján hárul, nem kevesebb, mint évenként 23 millió korona, vagyis ennyit fizet rá az államvasút a helyiérdekű vasutak kezelésére. Hogy ez nem egészséges állapot, azt, azt hiszem, senki sem fogja kétségbevonni. Természetes dolog, t. ház, hogy a létező és szerzett jogokat ma már megrövidíteni nem lehet; a létező viszonyokat mind a két fél hozzájárulása nélkül megváltoztatni nem lehet, a feladat tehát nem lehet más, mint az, hogy a jövőben kötendő szerződések más, egészségesebb alapokra helyeztessenek. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) T. képviselőtársam felemiitette azokat a bajokat, a melyek a menetrendekben mutatkoznak és speczialiter felhozta a szekszárdi vonalon mutatkozó hiányokat. En azt hiszem, hogy itt nem bizalom kérdéséről lehet szó, midőn ezek a kérdések tárgyaltatnak és épen azért, ha t. képviselőtársam részt vett volna is abban a deputáczióban, a mely különben munkapárti képviselőkből állott annak idején, az semmiesetre sem rontotta volna le azt a hatást, a melyet a deputácziónak elérnie sikerült. (Élénk derültség a jobboldalon és balfelől.) Nem akarom azt a kifejezést használni, a melyet a t. képviselőtársam használt, hogy ő nem akarta kompromittálni a deputácziót, de semmiesetre sem rontotta volna a hatást, (Helyeslés és derültség jobbfelól.) mert meg vagyok győződve arról, hogy boldogult elődöm nem személyes, hanem objektív alapon vette volna akkor is tárgyalás alá ezt a kérdést. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) A dolog egyszerűen ugy áll, hogy ez a vasút Rétsziiastól kezdve Szegszárdig államvasút ugyan,