Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-158

414 158. országos ülés 1911 békés világversenyében is mindenha hatalmasabb fegyverünk marad. A költségvetést elfogadom. (Hosszantartó élénk éljenzés, helyeslés és taps a jobboldalon és középen. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Az ülést 10 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Berzeviczy Albert foglalja el.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. A tanácskozást folytatjuk. Ki következik ? Lovászy Márton jegyző: Vázsonyi Vilmos! Vázsonyi Vilmos: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk !) Kizárólag a kereskedelmi alkalmazottak ügyének kívánom felszólalásomat szentelni. Egész rövidséggel akarom a háznak a figyelmét felhívni azokra a megoldatlan kérdésekre, a melyeknek elintézése hovatovább sürgős szükséget képez. Ha keresem, hogy a kereskedelmi alkalmazottak szocziális helyzetének javításában és rendezésében miért állott be a vasárnapi munkaszünet behozatala óta bizonyos megakadás, ugy ennek okát abban kell találnom, hogy minden függő kérdésnek az elintézése az ipartörvény általános revíziójával kapcsoltatott össze. Az előző kormányok igen becses munkálatokat végeztek az ipartörvény revíziójánál az anyag összehordásában. Ugy a belföldi statisztikai anyag, mint a külföldi viszonyok feldolgozása tekintetében ezek a munkálatok igen becsesek. Az a rendszer azonban, a mely a nagy revízió kérdésétől teszi függővé azoknak a kérdéseknek az elintézését is, a melyek már teljesen érettek és teljesen kiforrottak, szerintem nem helyes. Mert a helyes törvényhozási munka, szerintem, azt kívánja, hogy a kérdéseket válaszszuk el a szerint, hogy kiforrottak- e vagy nem, kialakultak-e vagy nem és a teljesen megérett és teljesen kiforrott kérdés elintézését ne halogassuk azokért, a melyek a közvéleményben még meg nem értek. Már most, a mint mondám, a vasárnapi munkaszünet kérdésében megelőztük tulaj donképen a külföldnek sok előrehaladott államát. Büszkesége lehet az országnak, hogy a vasárnapi munkaszünet kérdése meg volt oldva Magyarországon akkor, a mikor még ez Belgiumban, Olaszországban sem volt meg, a hol csak a legközelebbi időkben hozták be a vasárnapi munkaszünet intézményét. A inig azonban ebben megelőztük a külföldnek előbbrehaladott államait is, más kérdésekben teljesen hátramaradtunk. Ilyen kérdés például a kereskedelmi alkalmazottak zárórájának, a kereskedelmi alkalmazottak munkaidejének szabályozása. Hogy a záróra kérdése mennyire kiforrott kérdés, azt mutatja már az is, hogy az idevágó törvényhozási .intézkedés hiányát maguk az érdekelt szakértők kívánják megállapodásaikkal pártolni. Egy igen érdekes mozgalomra hívom fel itt a ház t. figyelmét, a melyet nyomon kísérhetett minden május 17-én, szerdán. szocziális kérdések iránt érdeklődő újságolvasó és a mely a legközelebbi napokban Budapesten folyt le, a hol kereskedők, a főnökök összes egyesületei és a kereskedelmi alkalmazottak összes szervezetei egybegyűltek, hogy a záróra kérdését közös egyetértéssel, egyetértő megállapodással szabályozzák. Megállapodásra is jutottak, a mely megállapodás a kereskedők nagy zöme által kétségtelenül végre is fog hajtatni. Mindig marad azonban egy, szocziális tekintetben hátramaradott rész, a mely a megállapodásnak magát alá nem veti és igy azt a szocziális munkát, a melyet az önkéntes megegyezés létesített, a legnagyobb mértékben. veszélyezteti. A főnökökben, a kereskedők egyesületeiben megvolt annak a belátása, hogy ha van egy terület, a melyen a munkaadók és a munkások érdeke a kereskedelmi téren teljesen azonos, ez épen a munkaszünetinek és a zárórának a kérdése. Mert hiszen, ha én a kereskedelmi forgalmat tekintem, az a társadalomnak bizonyos fogyasztási szükségletét elégíti ki; hogy ez a szükséglet este nyolcz vagy kilencz óráig elégittetik-e ki, az a kereskedő és a társadalom szempontjából teljesen mindegy ; ha hasonlattal kellene élnem, azt kellene mondanom, hogy ugyanazon fogyasztási vonalat gyorsvonati vagy tehervonati sebességgel lehet elérni. A társadalom szükségletei a vasárnapi munkaszünet vagy a záróra szabályozása miatt nem fognak megfogyni, csak az emberek fognak hozzászokni ahhoz, hogy szükségleteiket bizonyos időben, bizonyos órákban igyekezzenek beszerezni a kereskedőktől. Mikor a vasárnapi munkaszünet kérdése felmerült, — az ország dicsőségére ebben megelőztük a nyugati államokat — sokkal több hangot hallottunk, hogy a vasárnapi munkaszünet a kereskedelmet mennyire meg fogja bénítani, holott semmi egyéb nem történt, mint hogy az emberek hozzászoktak ahhoz, hogy szükségleteiket szombat este szerezzék be. Olyan igazán virágzó kereskedelmi országok, mint Anglia, a vasárnapi munkaszünet és a záróra betartására a legnagyobb súlyt hefyezik, a nélkül hogy annak a kereskedelem bármiféle kárát látná. A kereskedelem nem vallja ennek kárát, hanem a főnök és alkalmazottai egyaránt hasznát látják. A főnöknek épenugy szüksége van arra, hogy megszabaduljon azoknak tisztességtelen versenyétől, a kik mértéket tartani nem tudnak és a kik a munkaidő kitolásával, nemcsak alkalmazottaikat aknázzák ki, hanem elcsigázzák önmagukat is csak azért, hogy minél tisztességtelenebb versenynyel küzdjek le versenytársaikat. Ha mi a törvény erejével szabályozzuk a záróra kérdését, ha a tisztességtelen verseny túltengését megakadályozzuk, akkor főnöknek és alkalmazottnak egyaránt alkalmat adunk arra, hogy munkaerejét ne aknáztassa..,ki teljesen, hanem szabad idejét önművelésre, szórakozásra és családja körében használhassa fel. A záróra kérdésében, a mint mondtam, az érdekelt körök megállapodást létesítettek. Ez a