Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-158

158. országos ülés 1911 május 17-én, szerdán. 413 sorolására szorítkozom, de ezeket el kell mondanom, mert ugy érzem, hogy hiányos volna az a kép, a melyet az államvasutakról megfesteni igyekeztem, ha legalább röviden meg nem emlékezném ezekről. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az államvasutak szervezete, a második pedig az államvasutak személyzeti viszonyai. Az államvasutak újjászervezése, hogy röviden jellemezzem, talán oly régi, mint maga a vasút. Legalább a mióta emlékszem, pedig jó ideje emlékszem vasúti dolgokra, állandóan napirenden volt az államvasutak újjászervezése. Időközben a legsürgetőbb, legégetőbb, de egyszersmind a legkönnyebben megoldható kérdés megoldását elhalasztották, egyszerűen csak azért, mert azt mondták, hogy hiszen a nagy szervezés küszöbön van; maj d azzal kapcsolatban megoldj uk a kisebb szervezések kérdését is. A mai viszonyok között nem foglalkozhatom részletesebben a szervezés kérdésével, hanem mindössze annak megjegyzésére szoritkozom, hogy tiszteletteljes véleményem szerint teljesen tarthatatlan állapot az, hogy a m, kir. államvasutakat mindenki dirigálja, csak a felelős* direkczió nem dirigálja felelősen. (ügy van! ügy van! a jobbóldalon.) A mikor ott vannak a direkczióban azok a kiváló szakemberek, a kik egy hosszú életet szenteltek ezen, a sok tudást és gyakorlatot, sok helyi és tárgyi ismeretet igénylő komplikált üzemviszonyoknak megismerésére : akkor felülbírálják az ő véleményüket, az ő intézkedésüket, — a minister nevében — a legjobb esetben kezdő fiatal mérnökök, az ő tanítványaik, a kiket pár hét előtt rendeltek be szolgálattételre a kereskedelemügyi ministeriumba, (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl) és felülbírálják az ő véleményüket és intézkedésüket a ministeriumnak azok a láthatatlan osztályai és referensei, a kik ma egy ipari, közigazgatási ügyben, holnap egy vásári ügyben, holnapután egy zálogházi ügyben és — a mint a kereskedelemügyi ministeriumban az utolsó években szokásos folytonos átszervezés mellett máskép nem is lehetséges — holnapután egy nagyfontosságú vasúti ügyben Ítélnek elevenek és holtak felett. (Ugy van! Ugy van! jobbfelól.) Természetesen mindezen divergens ügyekben szakemberek nem lehetnek. De dirigálja ezt a vasutat nemcsak ma, a mikor ilyenek a viszonyok, hanem máskor is, természetszerűleg a pénzügy min isterium is beleszól ebbe a dirigálásba, a főfelügyelőség is. Most már tisztelettel kérdem, hogy ha ilyen körülmények között azután megesik, a mint megesett az, hogy előbb lesz kész a mozdony, mint a sin vagy a kocsi, vagy a mi a legutóbbi esztendőkben, talán három-négy év előtt, megtörtént, hogy megrendelnek nagy sebbel-lobbal 100 darab III. osztályú kocsit gyorsvonatok czéljaira, s mire a kocsik nagy költséggel elkészülnek, a gyorsvonatokon nem létesítünk III. osztályt, s ma járnak ezek a kocsik, ületőleg használtatnak alárendelt czélökra helyi vonatoknál, vagy személyvonatoknál, tisztelettel kérdem, hogy lehet-e ilyen körülmények között joggal szemrehányást tenni annak a különben teljes felelősséggel tartozó felelős direkeziónak ? Ezek után legyen szabad még végezetül felemlítenem a személyzeti kérdést, illetőleg a szolgálati pragmatikát. S e tekintetben sajnálom, de nem tudok egyetérteni gróf Batthyány Tivadar t. képviselőtársam tegnapi felszólalásával. Természetszerűleg én csak szakszerüleg szólok a dologhoz és nem politikai szempontból. Én a szolgálati pragmatikának két nagy hiányát látom; igen rövid leszek. (Halljuk! Halljuk! jobbfelól.) Az egyik az automatikus előléptetés. Gr. Batthyány Tivadar: Talán meg kellene változtatni ? Söpkéz Sándor : Nem mondom, hogy változtatni kellene, de nagy hiányát látom az automatikus előléptetés és a fegyelmetlenség, bocsánat, nem a fegyelmetlenség, hanem a fegyelmi jog — majdnem jól mondtam, hogy fegyelmetlenség (Derültség.) — szabályozásának. A mi az automatikus előléptetést illeti, azt hiszem, hogy azok után, a miket gróf Tisza István t. képviselőtársam pár hét előtt itt a vármegyei tisztviselők státusrendezése kapcsán az automatikus előléptetésről elmondott, .szerénytelenség volna részemről, ha azt bármiféle szempontból kiegészíteni igyekezném, ö megvilágította a maga teljességében annak az előléptetési rendszernek erkölcsi jogosultságát, a melynél az előléptetésre a jogot nem a munka, és a tudás, hanem egyszerűen az idő adja meg. Gr. Batthyány Tivadar : Poroszországban nem jó a vasúti adminisztráczió ? Söpkéz Sándor : A mi a fegyelmi jogot illeti, azt hiszem, ennek létesítése rendkívül időelőtti volt az államvasutaknál. De mivel azt hiszem, hogy lesz alkalmunk még ezzel a kérdéssel más alkalommal foglalkozni, s tekintettel az időre is, ezúttal nem időzöm tovább ennél a kérdésnél. (Halljuk! Halljuk! jobbfelól.) Szóba hoztam a dolgot mindössze azért, mert az a gondolat vezérelt egész felszólalásomban, hogy rámutassak azokra a főbb körülményekre, a melyek igénytelen nézetem szerint az államvasutaknál ma fennállanak, s a létező bajoknak íőkutforrásait képezik. S most bocsánatot kérve a t. háztól, hogy egy kissé talán túlhosszu ideig vettem igénybe (Ellenmondások jobbfelól.) kegyes türelmét, befejezem beszédemet a következő megjegyzéssel. Esztendők óta az önálló gazdasági berendezkedés jegyében élünk. A modern gazdasági életnek leghatalmasabb eszköze a közlekedés. Tisztelettel kérem tehát a kormányt, épitse ki nagygyá, üzembiztossá és főleg telj esi tőképessé az államvasutakat, ne kíméljen attól semmiféle áldozatot, mert az ország gazdasági életének egyik leghatalmasabb oszlopát alapozzuk meg vele, egy olyan oszlopát, a mely a népeknek nemcsak a békés, de a nem