Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-158

158. országos ülés 1911 május 17-én, szerdán. 405 85%-ot. Mi ennek a következése ? Az, hogy a magyar gyárosok nem tudnak konkurrálni a külföldiekkel, kivált az osztrákokkal, a kik itt vannak a szomszédban és ebből a czikkből Magyarországra félmillió korona árát hoznak be évenkint. Polónyi Géza: Erre nem gilt a 99%! Sümegi Vilmos: így is van, mert az osztrák gyárosok, a kiknek részére csak 90%-ot ir elő az ottani szabályrendelet vagy törvény, könnyen konkurrálnak és behozzák az árujukat, nem ugyan Budapestre, hanem a vidéki városokba és ott bizony nem vizsgálják meg vegyileg, hogy 9%-kal kevesebb ónt tartalmaz-e. így azután elárasztják az egész országot és a budapesti gyárosok, a kik azt állítják, hogy fizikailag lehetetlen a 99% óntartalom mert a mikor a bányából kikerül az ón, már nem tiszta és igy lehetetlenséget kivannak tőlük, ha nem állítják elő 99% tartalommal ezeket a kupakokat, akkor a bécsi gyárosok és itteni képviselőik felbujtására a vegyész urak sorra birságoltatják őket, pedig jobban cselekednék, ha a pályaudvarokra mennének ki és az élelmiszerhamisitásokat vizsgálnák felül és megóvnák a polgárság egészségét. A vegyész urak azonban e helyett a szegény gyárosokat zaklatják, őket nagy birsággal sújtják, holott sokkal több óntartalom van a gyártmányaikban, mint akár a franczia, német vagy osztrák hasonló gyártmányokban. Felhívom tehát elsősorban arra a kormány figyelmét, hogy ha már Ausztriában, Németországban, Francziaországban, s az egész művelt Nyugaton sehol sem ragaszkodnak ilyen magas °/

0-hoz, ne ragaszkodjék hozzá a kereskedelmi kormány sem. Budapestnek magának 5—6 ilyen gyára van, a melyek igen tekintélyes mennyiséget produkálnak. Miért üldözik ezeket ? Miért teszik lehetetlenné, hogy ez az ipar tovább fejlődjék, holott sok hónap óta vannak kérvényeik a belügyi és kereskedelmi kormánynál, a nélkül, hogy eddig valami történt volna, ez alatt az osztrák gyárosok egy fél milliót visznek ki ezekért a ezikkekért a magyar zsebekből. . A másik konkrétum arra nézve, hogy bogyan támogatják a magyar ipart, egy nemrégiben történt eset. Külföldi tőkével, ha jól tudom, a bécsi Länderbank pénzén alapitottak Nagybecskereken egy czukorkagyárat, a Déímagyarországi Csukorgyár Részvénytársaságot. Az a részvénytársaság, a melynek financzirozásában, mint mondom, külföldi tőkések vettek részt, egy vasúti hídmérleget rendelt meg, még pedig a külföldön, Chlum-ban. Hogy az ilyen vasúti hídmérlegeket hivatalos mérlegelés czéljából a magyar államvasutak elfogadhassák, arra a kereskedelmi kormánytól külön engedelem kell. Ez a chlumi gyáros, valami Wiesner nevezetű, már előre beígérte a czukorgyárnak, hogy igenis, ki fogja eszközölni a kereskedelmemügyi kormánynál azt, hogy az ő mérlegét hivatalos mérlegelés czéljára elfogadják. Ugy tudom, és bizonyára a mi kereskedelemügyi rninisteriumunk vezetői is tudják, hogy hídmérleget és hasonló iparczikkeket nagyon is sokat gyártanak Magyarországon, még hozzá mintaszerű produktumaink vannak és ezek ellenére, mikor arról van szó, hogy külföldi tőkével itt czukorgyárat csinálnak, akkor lehetségessé teszik azt, hogy egy chlumi gyáros elüsse a szorongatott szegény magyar ipart a szállítástól, ellenben segítségére sietnek az osztrák külföldi gyárosnak és megadják neki a szükséges hivatalos engedelmet. Pap Géza: Mert idejére szállít és sokkal olcsóbban ! Sümegi Vilmos: Azt hiszem, hogy ebben az egyben tévedni méltóztatik, mert mielőtt ezt elmondottam, meggyőződtem róla, hogy igaz. Pap Géza : A szállítási idő és az ár ! Elnök- (csenget) : Csendet kérek. Méltóztassék a szónokot csendben meghallgatni. Sümegi Vilmos : Ezek a részletkérdések nem tartoznak ugyan ide, azonban t. képviselőtársamnak hajlandó vagyok a nekem rendelkezésre bocsátott adatokat rendelkezésére adni, és meg fog belőlük győződni, hogy semmiféle akadály nem volt. Hiszen kifogást mindig találnak. A valóság pedig az, hogy közel 2 milliárd az évi behozatalunk, és mindig ürügyeket keresnek arra, hogy miért kellett ilyen gazdag külföldi gyárostól rendelni. Hiszen kétségbeejtő állapot, hogy naponta 5 millió kivándorol az országból. (ügy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Tudom, hogy t. képviselőtársam jóhiszeműleg állítja, a mit az előbb mondott, de való az, hogy valahányszor hasonló eset felmerül, mindig találnak kifogást, pedig a szomorú a dologban az, hogy naponta 5 milliót Ausztriának és más külső országoknak adunk, (ügy van I a szélsőbaloldalon.) Kötelességet vélek teljesíteni, midőn e tárcza költségvetésének tárgyalása alkalmából felhívom a kereskedelemügyi kormányzat figyelmét olyan dologra, a mely négyszer tiz esztendős panasza az erdélyi részeknek és különösen a székelységnek. Ez pedig az az elhaixyagoltság, a melyet a közlekedési politikában évtizedek óta követnek. Hiszen köztudomású, hogy akkor, a mikor a magyar államvasutak nagy hálózatát megéjűtették. kedveztek oláhnak, kedveztek szásznak, kedveztek mindenkinek a világon, csak épen az erdélyi magyarságot hanyagolták el, és szinte mesterséges utón elkerülték mindazokat a részeket, a hol magyarság lakik. A t. pénzügymimster ur, a ki most a kereskedelemügyi tárczát viszi, még államtitkár, majd minister korából tudhatja nagyon jól, — neki hálával is tartozik az erdélyrészi lakosság és különösen a székelyföld — hogy az ő idejében alkották meg az 1895. évi VII. t.-czikket, a mely a székely vasútnak megteremtését czélozta. E törvényjavaslat képviselőházi tárgyalásának rendjén és megszavazásának indokolásában gyakran történt felszólalás és ígéret is arra nézve, hogy nemcsak az a kis vasútvonal fog megépülni, hanem más vasúti vonal is, a mi megszünteti majd az ottani rossz közlekedési viszonyokat, mégis ma Kolozsvár, a melyet az erdélyi részek fővárosa-