Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-158

406 158. országos ülés 1911 május 17-én, szerdán. nak szoktak nevezni, a székely vármegyék székhelyétől szinte el van zárva. Lehetetlen dolog az is, hogy az egyik székely vármegyének székhelyéről a másikra kocsin való eljutás kétszer kevesebb idő alatt történik, mint vasúton. Kolozsvár pl. Marosvásárhelytől 83 km-nyi távolságra van, de miután közvetlen vasúti vonal nincs, Székelykocsárd felé utazva 119 km.-nyi utat kell vasúton megtenni, a mig a szomszédos, úgynevezett székely fővárosba, Marosvásárhelyre érünk. Itt még csekély ugyan a különbözet, mindössze 86 km., azonban pl. Marosvásárhely Székelyudvarhelytől 81 km. távolságra van, de miután nincs közvetlen összeköttetés, Székelykocsárd— Tövis—Kiskapus —Segesvár —Héjjasfalva — Székelykereszturon át kell utazni és 243 km. utat kell megtennni, a mig Székelyudvarhelyre érünk. így tehát 162 km.-rel hosszabb az ut vasúton. Székelyudvarhelytől Sepsiszentgyörgyig 92 km. a távolság, de miután közvetlen vasúti vonal nincs, Héjjasfalva—Brassó felé lehet csak menni és 191 km-nyi utat kell megtenni, a mi 99 km. különbség. Kolozsvár Sepsiszentgyörgytől 256 km.-nyi távolságra van, de itt 553 kilométernyi utat kell vasúton megtenni. Ezek lehetetlen állapotok. Es mondom, mintha csak szándékosság lett volna abban, hogy az erdélyrészi magyarságnak és a székelységnek érdekeit a lehető legmostohább elbánásban részesítették mindenkor a magyar kormányok. Maros-Torda vármegyének régi terve, hogy Marosvásárhelytől Kolozsvárig egy transzverzális vasút épittessék. Én magam is ismerem az ottani terepnehézségeket, de azok nem akkorák, hogy a vármegye által 1897 óta megépiteni rendelt keskenyvágányu összeköttetés meg ne épülhessen. Ennek a vonalnak a megépitése most már kizárólag csakis a magyar kormány csekély jóindulatától függ. Ép ugy, mint a Maros-Torda vármegye által tervezett többi keskenyvágányu vasutak is, a melyeknek egyike a Komlód völgyében épen a terepviszonyok miatt talán kiépíthetien és kellőképen fenn nem tartható útjait is pótolva, Tekéig vezetne, a honnan azután már könnyű volna Beszterczére is eljutni. Ha ez a vasút megépíttetnék, akkor ez a nemzetiségi vidék bele volna kényszerítve a magyarságba, és ez nemzeti szempontból is nagy misszió. Marosvásárhelytől Szovátáig, illetőleg Parajdig a Nyárád folyó mentén igen sűrűen lakott völgyében vezető vonalra Maros-Torda vármegye már 1894-ik évben megajánlotta a hozzájárulást ehhez a vasúthoz, sőt, a mint tudom, a vasút pótadót is 15 év óta fizeti a lakosság, és még mindig nincsen meg a vasútja. Az erdélyrészek elhanyagoltságát semmi sem jellemzi jobban, mint hogy ez év márczius 10-én, ugyanakkor, a mikor a kissármási földgáz kihasználása érdekében értekezlet tartatott, ugyanakkor és ugyanazon a helyen, az erdélyrészi érdekeltségek, az Érdélyrészek színe-javának részvételével, majdnem valamennyi főispán, alispán, minden képviselő, polgármesterek és minden tényezője az erdélyi részeknek összejött, hogy itten a vasúti politikának gyógyítása szempontjából tanácskozásokat tartson. Itt elsősorban is kívánatosnak tartottak egy összeköttetést Romániával, a Feketetengerig. Felírtak Kis-Küküllő vármegye, Csik vármegye és más vármegyék a parajd—gyergyószentmiklósi vasút megépitése czéljából. Ott volna azután szintén egy már 20 esztendő óta óhajtott régi összeköttetés, a mely Székelyudvarhelyt Csíkszereda val kötné össze. Én azt hiszem, hogy a mélyen t. államtitkár ur, a ki Kolozsvárnak egyik képviselője, meggyőződhetnék róla, hogy a székelyudvarhely—csíkszeredai összeköttetés egyrészről, másrészt a parajd—gyergyószentmiklósi összeköttetés olyan sürgős feladat volna, a melynél igazán nem volna szabad semmi áldozattól visszariadni. A romániai csatlakozás megépitése kérdésében a Tölgyes felé való vonalnak kiépítése tárgyában kimondotta az értekezlet, hogy az ne Maros-Héviznél, hanem akár Gyergyószentmiklóson keresztül, akár más szomszéd községen keresztül történjék, nehogy az a Romániából jövőbe román ember azonnal románlakta vidékre kerüljön, hanem székelység lakta vidékre. Én tehát a magam részéről a legmelegebben ajánlom az igen t. ministerelnök urnak, hogy az ez évi márczius hó 10-én, az erdélyi érdekeltség által, Kolozsvárott tartott értekezleten felsorolt, igazán sürgős és égető vasúti mizériákon mielőbb javítani kegyeskedjék. (Helyeslés a bal- és a szélsöbalold-alon.) Méltóztassék elhinni, hogy felszólalásomat semmi hazabeszélési vágy nem segítette elő. Nem is volt ez a szándékom, mert sokkal régibb keletűek ezek a kívánságok, mint a mióta én hangoztatom azokat. Mert sok idővel azelőtt, Istenben boldogult Beksics Gusztáv könyveket, röpiratokat, czikkeket irt ebben az ügyben, itt a házban is elmondotta, hogy ezt a nemzeti hidat építsük meg az erdélyi részekben, a Székelyföldön. Méltóztassék elhinni, hogy Beksics Gusztávot semmiféle pártpolitikai czélzat nem vezette,. a mint engem sem vezet, mert azt hiszem, hogy ezekben a kérdésekben felül kell emelkedni a pártpolitikai czélzaton. (Helyeslés és éljenzés.) Ez az igazi nemzeti munka, ezt ajánlom a mélyen t. kormány figyelmébe. A költségvetést nem fogadom el. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Mihályi Péter jegyző: Söpkéz Sándor! Söpkéz Sándor: T. képviselőház! Szívesen csatlakoztam volna az előadó ur azon javaslatához, hogy az adott viszonyok között tartózkodjunk a költségvetés részletes tárgyalásától. Tekintettel azonban arra, hogy a t. túloldal a költségvetés szakszerű megbeszéléséhez fogott, tisztelettel kérem a t. ház kegyes engedélyét, hogy ugyanezt tehessem én is. (Halljuk ! Halljuk,!) Tehetem ezt annál inkább, mert a m. kir. államvasutak állapotáról, pénzügyi és egyéb viszonyairól olyan különböző,