Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-157

398 157. országos ülés 1911 máius 16-án, kedden. a társulatnak, mert Magyarország szempontjából nem szolgált rá, hogy a magyar állam jövedelmének csak egy fillérét is erre a társulatra áldozza. A hajózás terén magyar szempontból határozottan vezet és egyedüli nagyobbszabású vállalat, a mely a magyar érdekeket szolgálja, a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Társulat, a mely, a mint méltóztatik tudni, 1894-ben külön törvényhozási intézkedéssel alapittatott meg. Daczára annak, hogy nem foglalkoztam a társulat belső ügyeivel részletesen, mégis merem állitani, hogy e társulat mai hajóparkjával elérte azt a maximumot, a mit Magyarország közlekedési érdekei terén elérhet. Ez a társulat nemcsak a tömeg-árukat szállitja igen mérsékelt díjtételek mellett, hanem a legutóbbi időben, ha jól tudom, boldogult Hieronymi Károly kezdeményezésére megteremtette Budapest és Bécs között a darabáruforgalmat is, a mely igen fontos feladatot képez, de a melynek megvan az a hátránya, hogy, mivel a társaság hajóparkja korlátolt, a hajóparknak az a része, a mely a darabáruforgalmat bonyolítja le, kevesebbet bonyolíthat le a tömegáruk forgalmából. E társulat működéséről csak röviden állapithatom meg, hogy mig a társulat 1896-ban 4,378.262 métermázsát szállitott hajóin, tehát a hajóáruszállitmányok 33%-át, addig 1909-ben ez a 4 millió felment 7,200.000-re, a mely azonban, minthogy időközben a hajóforgalom egyáltalán emelkedett, a magyar hajóforgalomnak már csak 20%-át teszi ki. Ha már most Magyarország áruszállítási forgalma, a tengerhajózási forgalomtól eltekintve, 1909-ben 708,478.000 métermázsa volt és ebből vasúton 669 millió, hajón pedig csak 39 millió szállíttatott, ugy ezen adatok fogják igazolni azon állításomat, hogy nincsen orság, a melyet az Úristen annyi folyóval áldott meg, hogy nincsen párja a művelt világon, s a mely annyi viziut mellett aránylag mégis ilyen kevéssé használná ki ezt a legolcsóbb szállítási eszközt. A földmivelésügyi tárcza költségvetésénél is voltam bátor, egyetemben Szabó János t. képviselőtársammal és más oldalról is felhangzott nyilatkozatokkal a minister ur figyelmét felhívni arra, hogy a Sió-csatornát minél előbb tegye hajózhatóvá, mert a magyar közgazdasági életnek a létalapját, a további fellendülésnek igazán a fundamentumát képezi, hogy mentül több hajózási útja legyen ennek az országnak és hogy ezeket az utakat ki is használja. Igen élénk emlékezetemben van egy előkelő ausztráliai nagykereskedő nyilatkozata, a kivel egyszer végighajóztam a Duna egy részét. Ez azt mondotta nekem: magyarok, ti őrültek vagytok ! Építitek a vasutakat, és ugy látom, Dunátok, Tiszátok teljesen üres. Hiszen nektek nincs hajótok ! Hát nem látjátok, hogy a hajó a ti boldogulástok eszköze ? A Dunának, a Tiszának és ezek mellékfolyóinak tömve kellene lenniök gőzhajókkal, uszályokkal stb., s e helyett azt látjuk, hogyjüresek, nincsenek hajóitok. Eitner Zsigmond; Csak Dreadnoughtok lesznek! I Gr. Batthyány Tivadar: S mikor ennek az állapotnak okát keresem, kénytelen vagyok a múltra nézve az államvasuti adminisztrácziónak erős szemrehányásokat tenni. Kiindult az egész harcz, a mely a Duna és a vasút között dúlt, az osztrák Dunagőzhajózási Társaság ellenséges, nem magyarbarát tarifapolitikájából. A Dunagőzhajózási Társulatnak ez a magyarellenes eljárása belevitte a vasutat abba, hogy a vasúti díjszabásokban megcsinálta azt a hallatlan valamit, a mit viziversenytarifának neveztek el, s a mi annyit jelentett, hogy mesterségesen terelték át a magyar államvasutakra azt a forgalmat, a minek a maga természete szerint vizén kellett volna lebonyolittatnia. Ez a viziversenytarifa-rendszer odáig juttatott minket, hogy a vasutak forgalma óriási mértékben emelkedett; hogy állomásaink szűkeknek bizonyultak, hogy vagonjaink nem voltak elégségesek; hogy a személyzetet szaporítani kellett, egyszóval : mesterségesen, a szükséges és természetes fejlődésnél nagyobb mérvben terheltük meg a vasúti forgalmat és teljesen üresen hagytuk a viziutakat. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A legnagyobb elismeréssel kell megállapítanom, hogy a legújabb időben ez a szerencsétlen viziversenykérdés megszűnt és most már ezen a téren is rátértünk a józanság útjára. Kelemen Samu: Szóval, a vizre. (Derültség.) Gr. Batthyány Tivadar: Bocsánatot kérek, senkit sem akarok sérteni, de nem elég az, ha megszüntetjük a vízi versenytarifákat és . igy a vasúton való olcsó szállítást ezekben a relácziókban elimináljuk, mert ha ebből levonjuk a konzekvencziát és nem fejlesztjük az egész vonalon legnagyobb mértékben folyamhajózásunkat, akkor két szék között a földre kerülünk, s nagyobb kárt teszünk ezzel, mintha az előbb általam is helytelenített rendszert fentartjuk. Nézetem szerint ez egyike azon tereknek, a hol a pénzügyminister ur iránt való mély tisztelettel kérnem kell őt, hogy e téren legyen bőkezű. A minister urat két minőségében, mint pénzügyministert és mint kereskedelemügyi ministert kérem, hogy ne kímélje az áldozatokat, fejleszsze a folyam- és tengerhajózási magyar vállalatot és pedig a legnagyobb mértékben. (Helyeslés boltétól.) Ennek a társulatnak szüksége van egy sereg uj gőzösre, uj személyszállitó hajókra, de különösen vontatógőzösökre és az uszályoknak egész tömegére. Szaporítani kell e társulat hajóparkját, azonkívül meg kell védeni ezt a társulatot, ha másképen nem megy a dolog, a legerősebb retorziók árán is, minden osztrák üldözés ellen. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Gondoskodnunk kell arról, hogy ugy Budapesten, mint vidéken minél több és mennél jobb rakodóállomás bocsáttassék rendelkezésre. Meg keU adni a módját annak, hogy a társulat raktárakat építhessen, s meg kell neki adni a módját, — sőt