Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.
Ülésnapok - 1910-157
157. országos ülés 1911 május lö-án, kedden. 397 szárazföldtől, hogy igazán a legritkább eset, hogy az, a ki szállítani akar, el tudja vinni áruját a folyó partjáig. A hajózás terén tehát elsősorban az utaknak a hajórakodókig való kiépitését szorgalmazom. Hogy ezt az ügyet • kissé közelebbről megvilágíthassuk, szükséges a mai helyzetet kissé feltárni. A magyar Dunán és mellékfolyóin vezet az első császári és királyi Dunagőzhajózási Társulat. B társulat, hajózásának óriási nagy része a magyar forgalomból, a magyar közgazdasági életből táplálkozik, e társulatnak vasútja van Magyarországon, s azonkivül kőszénbányái, s ez a társulat állandóan, s különösen a legújabb időkben teljesen Ausztria közgazdaságának szolgálatába lépett. Ez a társulat legutóbb kötött az osztrák kormánynyal egy szerződést, a melynek negyedik szakaszában egy mesteri formulázással elérte azt, hogy a bekezdés elején az osztrák kormány elvileg elismeri az osztrák Dunagőzhajózási Társulat tarifa-fenhatósági jogát, de azt oly klauzulákhoz fűzi, hogy tényleg megszűnt a Dunagőzhajózási Társaság szabad rendelkezési joga a tarifa terén és az teljesen az osztrák kormánynak rendelkezési körébe utaltatik, a mennyiben külön meg is mondja, hogy: »Verpflichtetsich die erste k. k. privilegierte Donau Dampfschiffahrtsgesellsehaft bei ihren Maassnahmen und Verfügungen tarifarischer und organisatorisoher Art den Wünschen und oommerziellen Bedürfnissen der im Reiehsrathe vertretenen Königreiche und Länder nach Maasgabe des mit dem Handelsministeriuin diesfalls zu pflegenden Verhandlungen Rechnung zu tragen«. Egyszóval, tehet mindent a mit akar, de csak azt szabad tennie, a mihez az osztrák kereskedelmi minister hozzájárul. Ez a társulat, mely Magyarországon domináló helyzetet foglal el, teljesen az osztrák kormány és az osztrák érdekek szolgálatában áll. Ez a társulat e mellett Magyarországon határozottan exczepczionális elbánásban részesül, különösen a hajózásra nézve oly fontos rakodó partok és rakodó helyek tekintetében. Méltóztassék egy sétát tenni a Dunaparton; a legjobb rakodó helyeket foglalja el az osztrák Dunagőzhajózási társulat. Vannak 15—20 éves szerződései a rakodó partra vonatkozólag . .. Vázsonyi Vilmos: Csak egy évre van! Gr. Batthyány Tivadar: Most legújabban, mindjárt rájövök. A Magyar tenger- és folyamhajózási r.-t.-nak csak egy évre. Teljesen tájékozva vagyok és köszönöm, hogy t. képviselőtársam közbeszólásával erre figyelmeztetett, mert örömmel állapithatom meg, hogy a főváros most e tekintetben igenis a javulás utján van, a mennyiben csak rövid szerződéseket kezd kötni. A tény az, hogy a Dunagőzhajózási társaságnak sokkal jobb a helyzete Budapesten, sőt jobb a legtöbb helyen vidéken is, jobbak a kikötői és rakodó helyei, mint a magyar társaságnak. Én az egyenlő elbánás elve alapján állok. A Dunagőzhajózási Társaságnál azonban ajánlom a t. minister uraknak, hogy a mikor az egyenlő elbánás alapján állanak, ne az általános elmélet szerint járjanak el, hanem vegyék az osztrák példát mintaképül. Nézzék meg, hogy a Magyar Folyam- és Tengerhajózási társulatot Ausztriában hogyan kezelik. Kap-e az és ha igen, mily módok és feltételek mellett raktár-épületeinek helyet, kap-e rakodóhelyeket ? Én ugy vagyok értesülve, hogy ilusztriában ezzel a magyar társulattal szemben a legellenségesebb eljárást követik. (Igaz! Ugy van! a szélsőbdoldcdon.) A legellenségesebb eljárást követik nem is annyira az alsóbb hatóságok, de különösen az osztrák magasabb hatóságok. Az egész vonalon Linztől Bécsig, mindenütt a legnagyobb nehézségeket gördítik a magyar társulat útjába, hogy rakodóit, raktárait megkaphassa. A midőn ezt látom, akkor azt hiszem, hogy az egyedüli helyes és jogos eljárás az, hogy ha az osztrákoknak ezt az eljárását kellő retorziókkal fogjuk honorálni, ugy hogy mi épen ugy járunk el az ő hajóvállalataikkal Magyarországon, mint a hogy ők bánnak el a mieinkkel odaát. Hogyha a retorzió útjára léjűink, meg vagyok győződve, hogy hamar helyre fog állani az egyensúly, vagyis ott is másként fognak a mi vállalatainkkal elbánni. Figyelmeztetek különben arra, hogy a kiegyezési törvénynek, ha jól emlékszem 8. ezikke értelmében, Ausztria köteles a mi hajózási vállalatainkat teljesen egyenlő elbánásban részesíteni és hogyha bürokratikus nehézségekkel ezt a kötelezettségeket kijátszák, akkor ez megsértése a kiegyzési törvénynek, de tovább megyek, megsértése a Dunai Aktának is, a mely ugyancsak a szabad hajózást biztosítja minden államban. A szabadhajózás pedig nem abban áll, hogy szabad a hajónak a Dunán végighajózni, hanem elsősorban abban, hogy kikötéseknél, kereskedelmi műveleteknél, megengedjék és módját adják nekik arra, hogy ezt a szabad hajózást tényleg gyakorolhassák is. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hajózásunk ismertetése során kénytelen vagyok egy legújabb osztrák trükkre ráutalni, a melyet Ausztria a Délnémet társulattal követett el. Ez a Délnémet társulat eg}'' kisebb hajózási társulat, a melynek részvényeit ujabban az osztrák kormány megvásárolta és e társulatot azután az osztrák kormány a portyázó szolgálatra használja fel. Ez német lobogó alatt hajózik, mint idegen állam védelme alatt álló vállalat szerepe], de tényleg és kizárólag az osztrák kormány felelősségnélküli, magyarellenes hajózási politikájának az exponense. Ez tény. Ezzel számolni kell. Figyelmeztetem az igen t. minister urat, különösen mint pénzügyminister urat, hogyha majd egyszer zászlót változtat a Délnémet társulatnak a részvényese, az osztrák állam, ha egy szép napon a német lobogó helyett jónak látnák felvonni az osztrák lobogót, akkor egy kis óvatossággal legyen a hajók vámügyi eljárásánál és már előre kérem a pénzügyminister urat, hogy a megvámolásnál a legkisebb kedvezményt se adja ennek
