Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.
Ülésnapok - 1910-157
396 157. országos ülés 1911 május 16-án } kedden. nek nyilatkozzanak. Csak egész általánosságban ki akarom emelni a következőket. Elsősorban is, mindenekelőtt kívánom összes tengerhajózási vonalaink revízióját abban a tekintetben, hogy a régebben jól bevált, de a forgalmi viszonyok változása folytán fontosságukat vesztett egyes hajózási vonalak elimináltassanak, ezek helyett más irányokban, melyek a mai konjunktúrának megfelelnek, uj intenziv hajóösszeköttetések létesíttethessenek. Ki akarom emelni, — bár talán különösnek látszik, hogy erről az oldalról teszem — hogy én szeretném, ha azokban a szerződésekben a kormánynak bizonyos virement adatnék az egyes hajózási vonalak tekintetében. Mert egy ilyen szerződés rendszerűit tíz évre köttetik, esetleg hosszabb időre is, tíz évre előre pedig a mostani gyorsan élő világban megállapítani, hogy mely vonal lesz e tiz éven át állandóan a legszükségesebb vagy egyáltalában közgazdasági érdekből fentartandó, nem lehet. Én tehát bizonyos latitüdöt kívánnék engedni a kormánynak, hogy megfelelő klauzulákkal igenis nemcsak joga legyen arra, hogy megváltoztasson vonalakat, de joga legyen a vállalatokkal szemben arra is, hogy egyes vonalak helyébe más egyenértékű vonalak beállítását követelje. Azt hiszem, ez megfelel az ország forgalmi érdekeinek. (Helyeslés a baloldalon.) Több szó esik ujabban tengerhajózási vállalataink ujabb grupirozásáról, fúziójáról és hasonlókról. Es ebbe a kérdésbe nem akarok belemenni; hisz ez elsősorban az illető vállalatoknak belső ügye. Országos érdekből azonban nem tartanám helytelennek, ha több oly vállalat, a mely egy irányzatot, egy forgalmi relácziót szolgál, pl. az egyik Keletet, a másik Nyugatot, akár szövetkeznék, akár pedig egyesülne. Egytől azonban óvnék: hogy túlzásba menjünk ezen a téren, hogy pl. összes nagyobb tengeri válla tahikat egy vállalattá egyesítsük. Ez sohasem vált be. Nem ok nélkül mondom, mert hallom, hogy vannak bizonyos ilyen tendencziák, sőt tervek is. En az egész magyar tengeri hajózást semmi szin alatt sem engedném egy vállalat kezébe juttatni, először azért, mert a_z ilyen nagy hálózatra terjedő vállalat sohasem képes az összes vonalakat kellőképen kiszolgálni, mert a vezető személyek igen sokfelé kénytelenek figyelmüket kiterjeszteni, másodszor és különösen azért, mert helytelen, ha a magyar tengeri hajózást monojiolszeiűleg egy kézben egyesitjük. Kissé hosszasabban kivánok foglalkozni a belvízi hajózással, mert ez mai felszólalásomnak, — merem mondani — legfontosabb része, az a része, melyre a legnagyobb súlyt helyezem és a melyre a t. kormánynak és a t. többségnek külön figyelmét is kikérni bátorkodom. A mag}*ar belvízi hajózás terén a helyzet a következő. Általánosságban azt mondhatnók, hogy Magyarországon a közlekedési utak mintha tervszerűleg ugy lettek volna építve, nehogy valamikép a hajóhoz könnyen eljuthasson az ember. Kelemen Samu (közbeszól). Gr. Batthyány Tivadar: Ha majd itt a szabadkőmivesekről vagy a zsidókról lesz szó, meg vagyok győződve, hogy a t. ház zsúfolt padok előtt fog tárgyalni és általános lesz az érdeklődés, ha Polónyi Géza t. képviselőtársunk itt újból exczellálni fog. (Derültség. Ugy van! balról.) Bocsánatot kérek, én abban a véleményben vagyok, hogy ha van ország, a melynek szüksége van arra, hogy ne legyenek felekezeti viszályok, ez Magyarország, és ha van ország, a melynek törvényhozása kell hogy a legnagyobb figyelmet a száraz közgazdasági kérdésekre fordítsa, ez Magyarország. (Ugy van! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) En tehát annak ellenére, hogy itt élénk a társalgás, teljesítem kötelességemet . . . Heinrich Antal: De a pártja nem ! Gr. Batthyány Tivadar:... abban a tudatban, hogy majd eljön a népnek az ítélete, a mely azoknak fog igazat adni, a kik a népért, az ország közgazdasági javáért küzdöttek. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) •• \ Elnök (csenget) : Kénytelen vagyok a képviselő ur mostani nyilatkozatával szemben megjegyezni, hogy élénk társalgás egyáltalában nem folyik a teremben. Ismerem kötelességemet és ha szükséges, csendre intem a képviselő urakat; de a képviselő ur beszéde alatt most itt semmiféle élénk társalgásnak vagy akármilyen rendzavaró tünetnek jeleit nem láttam. (Ugy van! Ugy van I a jobboldalon.) Kelemen Samu : Egy képviselőtársunk ilyenkor látja szükségesnek, hogy lefoglalja a minister urat és az államtitkár urat! Szüllő Géza : Ellenzéki volt! Kelemen Samu : Az nem tesz különbséget! Gr. Batthyány Tivadar: En tudom a házszabályokban előirt kötelességeimet, tudom, hogy nincs jogom az elnök úrral szembeszállani. . . Múzsa Gyula: Olyat közöltem a minister úrral, a mi reátartozott ! Gr. Batthyány Tivadar: ... egyszerűen csak utalok reá, nézzenek itt körül, midőn Magyarország kereskedelmének, munkásügyének, közlekedésének, iparának dolgait tárgyaljuk, hány tagja van itt a háznak jelen ? (Elénk felkiáltások jobbfelöl : Odaát! A Justh-párton!) Mindenütt, vagyok én elég szókimondó ember, hogy megmondom én mindenkinek, a ki hibázik, akár pártfelem, akár nem. (Felkiáltások jobbfelől: Négyen vannak!) Majd ha a véderőről lesz szó, akkor bezzeg lesz élénkség. Méltóztassanak most megengedni, hogy e kis kitérés után visszatérjek témámra. A nélkül, hogy részletesebben foglalkoznám ezzel a kérdéssel, állítom, hogy a mi közúti hálózatunk ugy van kiépítve, hogy igazán a legnagyobb ritkaság, hogy a hajókhoz egy tisztességes kikövezett ut vezessen. Utalok egy igen érdekes brosürára, melyet »Senki Dunája« czimén ifj. Leopold Lajos szekszárdi takarékpénztári igazgató irt, ki igazán költői lendülettel tárja elénk azt a rettentő helyzetet, hogy itt folynak nagy folyóink az országon végig, de oly mesterségesen vannak elzárva a
