Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-157

392 Í57. országos ülés 19ÍÍ május Í6-án, kedden. kielégítésére szükséges. Tehát találkozunk itt a nélkül, hogy a szeparatisztikus törekvések alapjára kellene helyezkedni. A mi a vasúti nyelv kérdését illeti, én ezzel nem akarok foglalkozni. Elmondottam igen sokszor erre vonatkozó véleményemet; hajlandó vagyok a magam részéről elmenni a legvégső határig, hajlandó vagyok mindenféle intézkedéssel elősegíteni azt, hogy a törvény értelmében a horvát-szlavonországi illetőségű magyar honpolgárok a magyar államvasutak szolgálatába minél nagyobb számban belépjenek. Ha áll az — nem tudom, áll-e — a mit a t. képviselőtársam emiitett, hogy a tisztképző tanfolyamra vonatkozó ösztöndijak számát csökkentették, akkor ezt helytelenítem. Igenis, alkalmat kell adni a horvátoknak, hogy a vasúthoz belépjenek, de feltétlenül kívánatos, különösen a tisztviselőkre nézve az, hogy magyarul teljesen tudjanak, nemcsak azért, mert még Horvátországban is feltétlenül szükséges a magyar nyelv a vasúti kezelésben, de különösen az ő érdekükben is azért, mert az a tisztviselő, a ki nem tud teljesen magyarul, a központi adminisztráczióban alkalmazható nem lenne. így tehát horvát érdek, hogy a magyar nyelvet teljesen birják és az államvasutak magyar hivatalos szolgálati nyelvét teljességben alkalmazni képesek legyenek. En egyet vagyok bátor horvát képviselőtársaimnak ajánlani. Az urak minden egyes resszortnál igen sok üdvös intézkedést követelnek a társországok gazdasági fejlesztése körül. Jól teszik. De a midőn szorgalmaznak utakat, egyebeket és másrészt midőn igen nagy súlyt helyeznek arra és féltékenyen őrködnek a felett, hogy a magyar nyelv csak eg}' csöppnyivel is jobban ne érvényesülhessen Horvátországban, mint a horvát kiegyezési törvény engedi, ha önök ilyen igen nagy erővel védik nemzeti nyelvük álláspontját, a mit különben igen tiszteletreméltó felfogásnak tartok . . . Holló Lajos : De jogosulatlan ! Gr. Batthyány Tivadar: . . . akkor arra kérem az urakat, hogy mikor a német nyelvnek Horvátországban való használatáról van szó, akkor se hunyják be a szemüket (Helyeslés a szélsőhaloldalon.) és ne dugják be fülüket, hanem a mikor e nagy nemzeti erővel törnek lándzsát a horvát nyelv mellett a magyar nyelv ellenében, akkor ugyanazzal az erővel igyekezzenek a német nyelvet is Horvátország területéről kiküszöbölni. Ha ezen a téren igy lépnek fel az urak, ha nem tűrik el a német nyelv érvényesülését, akkor együtt leszünk és sokkal jobban együtt leszünk a horvát nyelv érvényesítése terén is. Addig azonban, a mig csak Budapest felé erélyesek az urak, Bécs felé pedig hajlongok, addig ne csodálkozzanak, ha itt nem "találkoznak azzal a szimpátiával, a nielylyel én óhajtom, hogy magyarok és horvátok egymás iránt viseltessenek. (Helyeslés a szélsóbahldalon.) A kereskedelmi tárcza tárgyalása kezdetén tegnap az előadó ur elállott attól, hogy előterjesztését részletesen megtegye, s utalt arca, hogy általános parlamenti szokás, hogy sedis vacantia esetéhen a parlament röviden átsiklik az illető tárcza költségvetése felett, mintha nem volna hivatott minister, a kivel szemben áll a parlament. Én nem akarok az igen t. előadó úrral vitatkozni ennek a kérdésnek elvi oldaláról. Elvben igaza lehet az előadó urnak és igazsága lehet az ellenkező álláspontnak. A mostani esetben azonban feltétlenül az az álláspont a helyes, — ez az én légjobb meggyőződésem — hogy bár csak ideiglenesen van betöltve a kereskedelmi tárcza, a háznak mégis kötelessége közgazdasági életünk ezen óriási horderejű komplekszusával behatóan foglalkozni. (Igáz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Végre is a magyar törvényhozás már két év óta nem foglalkozott a kereskedelmi tárcza ügyeivel akkor, a mikor az egész kérdést, azoknak nagy elvi alapjait minden részletükben rendszeresen tárgyalni lehet, t. i. a kereskedelmi tárcza költségvetésénél. Sem 1909 őszén nem volt költségvetési tárgyalás, sem 1910-ben, s ha most, azon a czimen, hogy Lukács László pénzügyminister ur csak ideiglenesen viszi e tárcza ügyeinek vezetését, ismét átsiklanánk az ország közgazdasági ügyeinek megbeszélése felett, akkor nézetem szerint vétenénk parlamentarizmusunk és az ország érdekei ellen. (Igaz ! ügy van .' a szélsőbaloldalon.) Holló Lajos : Van felelős kormány ! Gr. Batthyány Tivadar: De ettől egészen eltekintve, t. képviselőház, azt hiszem, talán nem is rossz az, hogy egyszer e fontos gazdasági kérdésekről olyan miliőben tárgyalhatunk, a midőn nincsen véglegesen kinevezett szakminister, a midőn tehát nem vagyunk vele olyan politikai ellentétben, mint egyébként. Nagy Ferencz : Nincsenek zsénben ! Sümegi Vilmos : Nagy Ferencz megijedt! Gr. Batthyány Tivadar : Bocsánatot kérek, ne méltóztassék másra gondolni, mint egyszerűen arra a tényre, hogy az az ur, a ki a kereskedelemügyi ministerium ügyeit jelenleg vezeti, ma még ott van, de hetek, vagy hónapok multán talán már nem képviseli ezt a tárczát, s hogy épen ez a félig-meddig sede vacantia adja meg a módot nekünk arra, hogy a személyi motívumoktól és a politikai ellentétektől eltekintve, egészen tárgyilagosan és szakszerűen kezelhessük ezeket a kérdéseket. En legalább a magam részéről igy fogom fel a helyzetet, és ezen alapgondolatból kiindulva, szándékozom a költségvetéshez hozzászólani. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! LTgy hiszem, nincsen gondolkozó elme az országban, a ki egyet ne értene velem abban, hogy Magyarország egész jövő kialakulásának, egész jövő fejlődésének létalapját az ország gazdasági viszonyainak miként való fejlődése adja meg. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha sikerül Magyarországot közgazdaságilag az egész vonalon fellenditeni, ezzel elérjük egyrészt azt, hogy államháztartásunkat jobb helyzetbe hozzuk, állami bevételeinket tetemesen fokozzuk, másrészt pedig az ország gazdasági megerősödése