Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-157

Í57. országos ülés 191Í május 16-án, kedden. 393 utján képesek leszünk arra, hogy a kultúra, az adminisztráezió és — last not least — a szocziális problémák terén rohamosabb lépésekkel haladhatunk előre, a közjólétet, a közmegelégedést tetemesen nagyobb mértékben és gyorsabban tudjuk előmozdítani. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) E mellett nyíltan merem állítani, — és ezt nem először mondom — hogy ha az ország anyagi helyzete azt megengedi, ha közgazdasági életünk erős kialakulása révén hazánk bevételi forrásai emelkednek, akkor bőkezűbben lehet majd az így előálló pluszokból mind többet és többet fordítani a nagyhatalmi, a dinasztikus ezélokra is, mint most, a midőn e czélok szolgálatára fordított összegek a magyar nemzetnek és a magyar népnek kárára, rovására esnek. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Igen természetes, hogy minden ország gazdasági fejlesztésére nézve a legfontosabb eszközök, a melyek rendelkezésre állanak, egyrészt a helyes kereskedelmi és vámpolitika, másrészt a közlekedési eszközök, ezeknek a kiépítése és ezekkel kajjcsolatosan a helyes vasúti vagy hajózási tarifapolitika ; hozzá kell még tennem : a jó közgazdasági törvények és a gyors adminisztráezió. Közgazdasági, életünk fejlesztésének ezen előfeltételei közül nélkülöznünk kell a helyes vámés kereskedelmi politika terén azt az erőt, a melyet az önállói rendelkezés joga ad meg egy nemzetnek. (Ugy van! balfelol.) Én sohasem képzeltem, és képzelem magamnak azt, hogy ha egyszer rálépnénk a gazdasági önállóság terére, vagyis arra a térre, hogy a mi vám- és kereskedelmi politikánkat teljesen mint önálló állam rendezzük, hogy akkor mindenkivel szemben, minden téren magas vámokkal zárjuk el magunkat. Korántsem ! Sőt meg vagyok győződve, hogy ha Magyarország a maga vámpolitikáját önállóan gyakorolhatja, igen sok téren, igen sok reláczióban, különösen Ausztriával szemben igen sok téren a vámszabadságot, azaz : a vámnélküli forgalmat megengedné. A lényeg, az erő abban van, hogy e fegyvert a kezünkben tartsuk ; mert a mi ma történik e téren, mindössze az, hogy méltóztatnak minden alkalommal utalni arra, hogy hiszen megvan a jogunk a törvényben. E jog mellett, a mint ma megvan a törvényben, a mit azonban az életbe átvinni nem tudunk, azt látjuk, hogy valahányszor akár az egyik, akár a másik téren, a midőn a parlament, a. nemzet többsége az írott törvényt át akarja vinni,az életbe, jön egy gróf Khuen-Héderváry, csinál egy erőszakos választást (Ugy van ! balfelol.) és letöri azzal az argumentummal, hogy ő ugyan elvileg az önálló vámterület jogosságát elismeri,, de ez idő szerint nem akarja életbe léptetni, (Ugy van! Ugy van! balfelol.) máskor pedig, a mikor akarjuk az önálló bankot, — hogy ennek nagy többsége volt az országban, senki sem tagadja — ismét jön egy kormány és azt mondja, hogy nem lehet, nem lehet és mindenki tudja, azért mert Bécsben, a felsőbb körökben megakadályozzák. KÉPYH. NAPLÓ. 1910 1915. VII. KÖTET. En ezekre csak azért mutatok rá, t. képviselőház, hogy kimutassam, hogy abban a perczben, a midőn nemcsak Magyarországon, hanem az egész művelt világon a pénzügyi körökbe, az üzleti körökbe át fog menni annak tudata, hogy igenis, most már a magyarokkal ugy kell számolnunk, hogy vámpolitikájukban önállósítva vannak, hogy nekik joguk van a vámhatáron a vámvonalat tényleg fel is állítani, ha ennek a tudata átmegy a nagy európai góczpontok illető szakférfiainak, szakköreinek a tudatába és különösen, ha Ausztria egyszer meggyőződik arról, hogy ez többé nemcsak írott jog, hanem az életbe átvihető, érvényesithető jog, abban a perczben, de csakis akkor fogunk igazán a nagy gazdasági fellendülésre, Magyarország indusztrializálására rátérhetni. (Ugy van! balfelol.) Ezt az eszközt azonban nélkülöznünk kell 1917-ig feltétlenül; de, mert nélkülöznünk kell, annál inkább kell súlyt helyeznünk arra és kell megfeszített erővel dolgoznunk szerintem azon czél elérésére, hogy a közgazdasági életnek fejlesztését, azokat az erőket, azokat az eszközöket, a melyek a mi gazdasági életünknek kialakulását egyéb tereken előmozdítani vannak hivatva, á legerőteljesebben érvé nyesi thessük. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) És itt első helyen állanak a közlekedési eszközök. Felemlítette az előttem szóló t. képviselőtársam, hogy aránylag kevés állami útja van Horvátországnak. Hát Magyarországnak is nagyon kevés a jó útja. (Ugy van!) Magyarországnak is az úthálózata minden kritikán aluli — nem abban a tekintetben, mintha nem lennének jó útjaink, de abban a tekintetben, hogy kevés a jó utunk. Már pedig elismert tény, hogy minden közgazdasági életnek alapja és előfeltétele az, hogy a közlekedési utak, a kocsiutak, a melyekkel a vasutakhoz, a hajókhoz jutunk el, a legjobb karban álljanak a forgalom rendelkezésére. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Készséggel elismerem és kiemelem, hogy a megboldogult kereskedelemügyi minister urnak e tekintetben igen nagy érdemei voltak. Ö igen szép programmot is terjesztett elő, a programmokról azonban az a véleményem, hogy mi Magyarországon igen sok programmot adunk, de a megvalósításnál elakadunk az állandó — nem rosszakarat, hanem pénzhiány folytán. Én tehát sürgetem azt, hogy az úthálózat kiépítése érdekében igenis tegyünk meg mindent, mert mentőt rövidebb idő alatt mennél több utunk lesz, annál kedvezőbb hatást gyakorolhatunk az ország gazdasági fejlődésére. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Magától értetődik, hogy a vasutak képezik a közlekedés, a forgalom lebonyolításának talán legfontosabb vagy legalább is elsőrangú eszközét. Nem akarok a vasúti kérdéssel túlságosan részletesen foglalkozni, de felszólalásom során leszek bátor egészen röviden erre a problémára is rátérni. A vasút mellett mindenütt, de különösen oly országban, a hol a tömegáruk szállítása vezet, a közgazdasági forgalom fundamentumát, legelemibb és legfontosabb feltételét a hajózható utaknak, 50