Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-157

388 157. országos ülés 1911 május 16-án, kedden. a nagyiparos nem járul hozzá. így a nagyszámok törvényei itt sem érvényesülhetnek, mert annál a munkásnál, a ki a kisiparosnál van, nagyobb az esély arra, hogy rászorul a biztositó pénztár előnyeire, mint a nagyiparosnál, hol egészségesebb az anyag és rendezettebb viszonyok közt él. Hiába méltóztatik bólingatni, ez igy van. Hegedüs Lóránt: Tévedés! Hegyi Árpád : Utána jártam nyolcz városban is, és azt az eredményt állaptiottam meg, hogy a kisiparosoknál alkalmazott munkásoknak aránytalanul nagyobb százaléka veszi igénybe a munkásbiztositó segítségét, mint a nagyiparosoknál alkalmazott munkások, mert utóbbiak jobb, egészségesebb, rendezettebb viszonyok közt élnek. Ha a nagy számok törvényei szerint állapították meg azt, hogy mily tagjárulékokkal járuljanak a munkások a munkásbiztositó pénztárhoz, akkor nem állhat meg a számadás. Ezt a következmény is bizonyítja, mert e tagokra ráfizet a munkásbiztositó pénztár, mert a jó anyag elvonatott tőlük, a nagyiparosok nem veszik a pénztárt igénybe, a selejtes anyag pedig kevesebb tagjárulékkal járul a munkásbiztositó pénztárhoz a maga részéről. De nemcsak ebből a szempontból tartom ezt hibáztatandónak és kívánatosnak azt, hogy általánossá tétessék a muukásbiztositás és megtiltassák az egyes kisebb pénztárak alakítása, hanem a munkások szempontjából is. A helyzet ugyanis ugy áll, hogy az általános munkásbiztositó pénztár keretébe tartozó munkások nagyon sokszor a választott bírósághoz fordulnak felebbezéssel, mert nincsenek megelégedve azzal a határozattal, melyet a pénztár hozott. Ezzel szemben mit tapasztalunk ? Nem fordult még elő eset, — állítom, tessék megczáfolni — hogy egy ilyen kisebb, önálló munkásbiztositó szervezettel szemben a munkás a választott bírósághoz fordult volna felebbezéssel. Nem azért, mintha az a munkás meg volna elégedve azzal a pénztárral, a melynek keretébe tartozik, hanem nem meri megtenni, mert munkaadókból áll a pénztár és ennek következtében a munkaadóval jönne kollizióba, ezt pedig nem tartja kívánatosnak és ki akarja kerülni. Ez a magyarázata annak, hogy a munk/íe szempont jáfaól sem tartom kívánatosnak, hogy egves nagy iparosok kivonhatók legyenek a munkásbiztositó pénztár kötelezettsége alól, mert ezek a munkások igy nem részesülnek olyan jogi védelemben, mintha az általános pénztár kötelékébe tartoznának. Egy további visszaélés a muukásbiztositás körül, — figyelmébe' ajánlom a kereskedelemügyi minister urnak — hogy az eddigi törvény szerint ugy áll a dolog, hogy a munkaadó 8 nap alatt tartozik bejelenteni a munkást. ElőáU az a helyzet, hogy a munkás hét napig volt valamely iparosnál munkában, de a kötelezettség még be nem állván, nem jelentetett be. A nyolczadik napon betegszik meg és miután nem volt bejelentve, nem kap segítséget. Hegedüs Lóránt: Megkapja; a törvényben benne van. Hegyi Árpád: Ha nem tagja! Haydin Imre: Függetlenül a bejelentéstől, a törvénynél fogva van neki biztosítva. Elnök (csenget): Kérem, a szónokkal párbeszédet folytatni nem lehet. Hegyi Árpád : Még ha megkapja is, abból a szempontból sem helyes ez, mert a munkaadó igy kivonja magát a járulékok fizetése alól. Azért kívánatosnak tartanám, hogy a bejelentés kötelezettsége három napra redukáltassák. De igy vagyunk a bérjegyzékek tekintetében is. A törvény megengedi, hogy a több munkást alkalmazó munkaadó bérjegyzékekben jelentse be munkásait, és e bérjegyzék bejelentésére 30 napi határideje van. Már most, t. képviselőház, el sem képzelhető, hogy mennyi visszaélés történik annálfogva, mert a bérjegyzékben a változó munkás nem lesz felvéve. A ki 29 napon belül belépett vagy kilépett, azt a munkaadó nem veszi fel a bérjegyzékbe, és igy a bérjegyzék szerinti fizetéskötelezettség sem mutatja azt a hű képet, a melyet adni tartoznék, mert a munkások nyilvántartását egyáltalában lehetetlenné teszi a bérjegyzékeknek 30 napon belül való bejelentési kötelezettsége. Ennélfogva kívánatos volna, ha már a bérjegyzékek intézménye fentartandó, hogy a bejelentési kötelezettség nyolcz nap legyen. A munkásbiztositó pénztár tevékenységét nagy mérvben megnehezíti az a körülmény, hogy a tagsági járulékok behajtása nem történik ugy, a mint annak megtörténnie kellene. A törvény előírja, hogy a tagsági járulékok a közadók módjára hajtandók be és tapasztalatom van reá, t. ház, hogy az egyes közigazgatási szervek nemcsak hogy nem hajtják be, de megtagadják azoknak a behajtását, és a mikor a munkásbiztositó pénztár ráír a közigazgatási szervekre, hogy teljesítsék kötelességüket, egyszerűen visszaírnak, hogy ők azt nem teljesitik. Tessék elképzelni, hogy egyrészt a pénztár tartozik eleget tenni az orvosnak, a gyógyszerésznek, tartozik a fürdőztetési költségeket is előlegezni, tápdijat adni stb., másrészről pedig a közigazgatási hatóságok részéről egyáltalában nem részesül segítségben, mert a tagsági díj járulékok be nem hajtatnak. Ez a magyarázata annak, hogy a munkásbiztositó pénztár óriási fizetésképtelenségben szenved. Soha sincsen elég pénze, tartozik az orvosnak, tartozik a gyógyszerésznek . . . Haydin Imre: Budapesten két millió a hátraralék ! Hegyi Árpád : . . . fizetési kötelezettségének egyáltalában nem tesz eleget, mert a tagsági dij behajtása teljesen el van hanyagolva. Igen kérem tehát az igen t. minister urat, hogy esetleg a belügyminister úrral egyetértőleg odahatni méltóztassék, hogy a közigazgatási hatóságok a legszigorúbb következmények terhe mellett köteleztessenek a munkásbiztositó-pénztár segítségére lenni, hogy a tagsági járulékok behajtassanak. Mert mégis csak abszurdum, hogy a törvényen egy-