Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-157

157. országos ülés 1911 május 16-án, kedden. 387 tást, mert nem sikerült az mformácziót beszereznie. Ha pedig akad bíróság, a mely ezt a stereotip halasztási okot nem fogadja el, akkor természetesen a per adatai alapján hozza meg az Ítéletet, mely rendszerint kedvezőtlen a vasútra nézve. Ha bejön az informáczió a bírósághoz, az sohasem teljes és az informáczió kiegészítésére van szükség. Ha pedig az államvasút a pert elvesztette, még arra nem volt eset, hogy az ítéletben megnyugodott volna, azt felebbezi addig, a meddig csak tudja. A magyar államvasút jogügyi igazgatása annyira a bürokratizmus béklyóiban hever, és anynyira nem képes ennek folytán a jogszolgáltatás által megállapított terminusokra a maga feladatainak és kötelezettségeinek megfelelni, hogy igazán érdemesnek tartanám, és fel is hívom rá az igen t. kereskedelemügyi minister ur figyelmét, hogy kíséreljen meg beszerezni az igazgatóságtól és az üzletvezetőségektől egy jelentést arról, hogy azért, mert mformácziót kellő időben nem adtak, vagy — mert kellőkép nem védekeztek, vagy — mert a bíróság meghagyásainak eleget nem tettek, milyen óriási költségeket kellett az államvasutnak viselni. Ezrekre, tízezrekre megy az az összeg, melyet á magyar államvasút évenkint azért vészit, mert a jogügyi osztály tehetetlen, ugy dolgozik, mint akármelyik más hivatal, melynek nem terminusra kell dolgoznia. Évről-évre egy tetemes összeg az, a mi igy a magyar államvasút jövedelméből elvész, elpocsékolódik azért, mert a jogügyi osztály nehézkes és szervezetlen. Én tehát kérem az igen t. minister urat, méltóztassék odaíratni,— mert arra saját tapasztalataim vannak, a miket előadtam — hogy adatokat szerezzen be arról, vájjon ezek az előadásaim tényleg a valóságnak megfelelnek-e és ha erről meggyőződött, akkor méltóztassék intézkedni, hogy akármilyen módon az a nehézkesség a jogügyi osztályban megszűnjék és a jogügyi osztály szigorúan alkalmazkodjék a bírósági végzésekhez, határidőkhöz, ugy, mint azt más fél is megtenni tartozik és ugy lássa el a pereket, hogy abból • az államvasutakat kár ne érje. Különösen méltóztassék figyelmeztetni a jogügyi osztályt arra, hogy minden Ítéletet nem okvetlenül szükséges megfelebbezni. Végre is a jogügyi osztály személyzete jogvégzett emberekből áll, kik maguk is meg tudják vizsgáim és át tudják látni, hogy egy-egy esetben érdemes, helyes, indokolt-e az ügy továbbvitele, vagyis, hogy a maguk hatáskörében mindent kövessenek el, hogy az előre kilátástalan pereket ne szaporítsák és előre kilátástalan jogorvoslatokkal a jogügyi osztályt ne terheljék meg. Egy esetből kifolyólag állithatom, hogy mikor a magyar államvasutakat megperelték kártérítés czimén, az államvasút elsőfokon elvesztette a perét és marasztalták 300 korona tőke megfizetésére, az alaptalan és minden indok nélküli felesleges jogorvoslatokkal azután épen 600 korona költséget okozott magának, tehát a 300 korona tőkére 600 korona költséget fizetett a helyett, hogy a 300 koronát kifizette volna a felesleges jogorvoslatok mellőzésével. Még egy körülményre legyen szabad az igen t. kereskedelemügyi minister ur figyelmét felhívnom és ez a munkásbiztositó-pénztár kérdése/Halljuk ! Halljuk!) A munkásbiztositó-pénztár előnyös és hasznos voltát senki kétségbe nem vonhatja. Humánus intézmény és igazán azokon az embereken akar segíteni, a kik erre rá vannak szorulva. Azonban a munkásság szomorú, silány és nehéz helyzeténél fogva e törvény végrehajtása körül sok hiány észlelhető és a gyakorlat időközben sok olyan körülményt vetett a felszínre, mely módot nyújthat a kormánynak arra, hogy akár novelláris utón, akár revízió utján a munkásbiztositó pénztárt átalakitsa és a kívánalmaknak megfelelően módosítsa. A t. kereskedelemügyi kormány foglalkozik is a munkásbiztositási törvény revíziójával és talán nem lesz teljesen haszontalan dolog, ha e tervének megvalósítása előtt egy-két körülményre szives figyelmét felhívom. Mindenekelőtt kívánatosnak tartanám, hogy a munkásbiztositó törvény általánossá és egyenlővé tétessék azért, mert lehetetlen a mai helyzet, a mikor nem általános ez a törvény, nem vonatkozik mindenkire, a kire vonatkozhatik és igy a nagy számok törvényei nem érvényesülnek. Hogy milyen visszaélések történnek abban a tekintetben, hogy az egészséges és jó elem kivonja magát a munkásbiztositás kötelezettsége alól, erre nézve pár példával fogok szolgálni. A törvény megengedi, hogy azok a nagyiparosok, a kik 300-nál több munkást foglalkoztatnak, úgyszólván családi keretben, saját maguknak alakithatnak egy munkásbiztositó pénztárt . . . Hegedüs Lóránt: Nem maguknak, hanem a munkásaiknak ! Hegyi Árpád: ... családi keretben, mert hiszen munkaadó és munkás egy családot képez. Hegedüs Lóránt: Nem családi keretben! Nem saját magának ! A vállalatnak ! Hegyi Árpád: Nem lényeges... szóval, a nagyiparos, a gyáros, a ki 300-nál több munkást foglalkoztat, jogosítva van saját magának munkásbiztositó pénztárt felállitani. Ebből mi következik ? Az a nagyiparos, a ki jobb helyzetet tud teremteni, jobb módot tud nyújtani a munkásnak, jobban válogathat is a munkások között. Igy a nagyiparos az egészségesebb, a jobb anyagot válogatja ki és azt is kapja meg, mert a munkásnak is van annyi esze, hogy a mikor válogathat, hogy vájjon kisiparoshoz menjen-e vagy nagyiparoshoz, akkor okvetlenül a nagyiparoshoz fog szegődni, mert ott rendezve van a fizetés, rendezve van a munkakör, az egészségügyi viszonyok is jobbak. Ebből azután az következik, hogy az a jobb anyag, a mely a nagyiparosnál nyer foglalkozást, kivonatik az általános munkásbiztositó pénztárból és ott marad a selejtesebb, a gyengébb, a betegebb elem, ez fizeti a maga tagj áruiékát az általános munkásbiztositó pénztárba, a melyhez 49*