Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-157

Í57. országos ülés Í91Í május Í6-án, kedden. 385 hogy az anyag drágulása, a pragmatika következtében szükségessé vált fizetés javítás és az üzem költségeinek fokozása okvetlenül kívánatossá tették a tarifaemelést, mert különben a mérleg passzive záródott volna. A létszámszaporitásra nézve sok szemrehányással illették a múlt kormányt, pedig a jelenlegi költségvetésben a múlt kormány létszámemelésével szemben, a mely csak 2793-at képvisel, jelenleg 4141 a létszámemelés és igy, azt hiszem, megint az igazságnak tartozom azzal a kijelentésemmel, hogy nagyon alaptalan volt az a szemrehányás, a melylyel illették a volt kormányt a látszólag felesleges létszámemelés miatt. Feltűnőnek tartom a költségvetésnek a felépitmónyekről és magas építményekről szóló részét. A minister ur maga hangoztatja költségvetésében, hogy a forgalom fokozódása, fejlődése ezeket kívánatossá, sürgőssé, szükségessé teszi. Mégis megütközéssel tapasztalom, hogy az 1910. évi költségvetéstől eltérőleg erre a ozélra sokkal kisebb öszszeget irányoztak elő. Ha tehát maga a minister ur belátja, hogy, a mit e téren elmulasztottunk, pótolni kell, kérdem, mi alapon mellőzi ezt mégis és mi alapon hanyagolja el még továbbra is a dolgot, hogy azután végtére a forgalomban olyan zavarok álljanak be, a melyek már nagyon károsak lehetnek. E helyütt legyen szabad megemlítenem a budapest—fiumei fővonal második vágányának a kiépítését. Hogy ez nemzeti szempontból nagyon fontos és nagyon sürgős, azt senki kétségbe nem vonja. Figyelmébe ajánlom az igen tisztelt kereskedelemügyi minister urnak, hogy a fiume—budapesti fővonalon különösen őszszel, gabonaszállitáskor naponta átlag hatvan vonat közlekedik, ugy hogy a forgalom zavartalanul le nem bonyolítható. Most tekintettel még arra, hogy a báttaszék— dombóvári vonalnak elsőosztályu vonaUá történt kiépítése következtében az erdélyi és alföldi forgalom nagy része a fiume—budapesti vonalra terelődik, olyan nagyfokú torlódások fognak előállani, hogy a forgalom egyáltalában nem lesz lebonyolítható. A budapest—adonyszabolcsi vonalrészt az uj balatonvidéki vasút fokozottabb mértékben igénybevette. A mi pedig a technikai nehézségeket illeti, méltóztassék megengedni, hogy megjegyezzem, hogy ezek nem olyan nagyok, mert végtére is, ha Kamerál-Moravicza és Fiume közt egy második sinpár létesítése leküzdhetetlen akadályba ütköznék, ezt a kérdést igen szencsésen óhajtotta megoldani Kossuth Ferencz volt kereskedelemügyi minister, a ki egy másik irányba tervezte a másik vonalat, a mely technikai nehézségekbe nem ütközik, mert megengedem, hogy a Karszt hegyen keresztül egy második sinpár megépítése talán nehézséggel jár. (Mozgás jobbfelől.) Egy hang (a baloldalon) : Építsenek egy-két hadihajóval kevesebbet! Hegyi Árpád: Igenis, két hadihajó költségéből épen fedezni lehet ezt; azokból a hadihajókHÉPVH. SAPLÓ 1910 —1915. VII. KÖTET. ból ugy sincs semmi hasznunk ! És legyen szabad megjegyeznem, hogy e tekintetben tanulhatunk az osztrákoktól, mert hiszen habár Triesztet Bécscsel a déli vasút kettős sínpárja köti össze, mégis megépítették a Kara wanken-vasutat, a melynek utján egészen más irányban dupla sínpárral kötötték össze a két várost. A mi pedig a vasúti üzemkezelés koeffícziensét illeti, erre nézve igen nagy és súlyos szemrehányásokkal illették a volt kormányt, hogy t. i. a koefficziens folytonosan rosszabbodik. És tagadhatatlan is, hogy igenis a vasúti koefficziens a múlt esztendőben, gondolom, 76%-ot tett ki, vagyis a bevételeknek 76%-a költségekre fordíttatott. Heltai Ferencz: 1909-ben 80%-on felül: Hegyi Árpád : Szóval, 80% körüli a vasúti koefficziens. Azonban azt hiszem, hogy a t. kereskedelemügyi minister ur is elismeri azt, hogy a vasúti koefficziens ujabb időben Európaszcrte romlik. Tartozom az igazságnak annak kutatásával, hogy a legközelebb múlt időben a vasúti coefficiens romlásának mi lehetett az oka. Ismeretes körülmény az, hogy a Magyar Államvasutak felszerelése a mindenkori kormányoknak mostohagyermeke volt. A Magyar Államvasutak jövedelmének tetemes része mindig másra használtatott fel, mint magára a vasútra. Ennek következtében elvitázhatatlan tény, hogy az idők folyamán a vasutak felszerelése ugy az üzem, mint a forgalom szempontjából és a kezelés és adminisztráczió szempontjából annyira fogyatékossá vált, hogy a legutóbbi időben a kormányok már nem zárkózhattak el ezen óriási arányokat öltött szükséglet fedezése elől és a régebbi kormányok mulasztásait pótlandók, nagyobb arányú befektetéseket létesítettek. (Mozgás jobbfelől. Elnök csenget.) Ennek következtében nagyon természetes, hogy a bevétel egyforma, arányos fokozódásával szemben aránytalanul nagymérvű befektetésekre volt szükség, a mi természetesen a koefficziens romlására vezetett. Söpkéz Sándor : Abszolate nem ! Hegyi Árpád: A koefficziens romlására vezetett továbbá a forgalom zavartalanabb lebonyolítása szempont] ából megkívánt sínpárok hosszának a fokozása, mert eddig a vonatok közlekedését akadályozta az, hogy a kitérés ezéljára szolgáló sínpárok rövidsége következtében az egyes állomásokon csak rövid vonatok közlekedhettek, ennek következtében az egyes mozdonyok csak félakkora munkát végezhettek, mint a mennyit végezhettek volna, akkor, ha a sínpárok teljes hosszúságban meglettek volna. Hogy egy példával illusztráljam azt, hogy tényleg a forgalmat mennyivel költségesebbé tette' a sínpárok rövidsége, felhozom azt, hogy ugy emlékszem, hogy egy tehervonat Érsekajvár és Budapest között az utat 24 óra alatt tette meg, mert kitérő sínpárok nem álltak rendelkezésre, csak itt-ott tudott megállni az állomásokon és be kellett várnia a várakozást nem tűrő vooatok kitérését. 49