Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-157

157. országos ülés 1911 május 16-án, kedden. 381 Ezek után, t. ház, áttérek az egyes részletkérdésekre. (Mozgás.) A ministerium központi igazgatósága rovatában sajnálattal nélkülözöm a közlekedési akadémiára vonatkozó rendelkezést. A volt kormány tudtommal ezt tervbe vette, és a jelenlegi törvényjavaslat erről emlitést sem tesz. Ugy kell tehát tekintenem, mintha ezt az eszmét elejtette volna. Méltóztassék megengedni, hogy a forgalom- és közlekedésügy állandó fejlesztése irányzatában legalább is kívánatos és szükséges volna a közlekedési akadémiának létesítése abból a szempontból, hogy a forgalomra és a közlekedésre nézve fennálló elméleti ismeretek is elsajátíttassanak és ezzel a forgalom és közlekedési ügy személyzete az intelligenczia és képzettség oly fokára jusson, a mely mindenesetre a fejlődés irányzatának megfelelően ennek az intézménynek egészségesebb fejlődést biztositana. Én tehát igen kérem a t. kereskedelemügyi minister urat, hogy méltóztassék esetleg pótlólag, esetleg rendeleti utón is intézkedni az iránt, hogy a közlekedési akadémia intézménye megvalósittassék. A törvényjavaslat azon. részéről, a mely a műszaki kar és államépitészeti hivatalnokok státusrendezéséről szól, örömmel kell megemlékeznem és rendelkezéséről a költségvetési törvényjavaslatnak annál inkább örömmel kell megemlékeznem, mert Kossuth Ferencz pártvezérem tervének megvalósítását látom benne, és igy fokozottabb mértékben értékelem a kereskedelmi kormánynak erre vonatkozó javaslatát és intézkedését. A külkereskedelmi forgalomra nézve a jelentés indokolása emlitést nem tesz. Már pedig én ugy tudom, hogy a külkereskedelmi forgalomra a kereskedelemügyi költségvetési javaslatban évről-évre 140.000 korona volt előirányozva. Tudomásom szerint a Magyar Kereskedelmi Részvénytársasággal a külkereskedelmi forgalomra vonatkozólag kötött szerződés 1910 végével lejár. Miután pedig a törvény a kereskedelemügyi minister urat kötelezi arra, hogy a külkereskedelmi forgalomra vonatkozólag évről-évre jelentést tegyen a háznak, ha az előző kormányok intézkedéseit e tekintetben fentartandónak találja, a kereskedelemügyi minister ur pedig a külkereskedelmi forgalomra nézve, már a tekintetben, hogy a Magyar Kereskedelmi Részvénytársasággal a szerződéses viszonyt az 1910. éven tul is megkosszabbitandónak találta volna, a háznak jelentést nem tett, ugy kell tekinteni, mintha a szerződéses viszony megszűnt volna. Ebben az esetben pedig a 140.000 koronának a folyósítására vonatkozó beszüntetósi határozatra nézve a kereskedelemügyi minister urnak jelentést kellett volna tennie. Ezt a kevesebb kiadást, ennek a kiadási tételnek 140.000 koronával való csökkenését azonban sehol a törvényjavaslatban nem találom. Tehát vagy fennáll a Magyar Kereskedelmi Részvénytársasággal szerződés, s akkor kérem a kereskedelemügyi minister urat, hogy ezt a házzal közölje, vagy nem áll fenn, akkor pedig kérem, hogy nyilatkozzék, hogy a 140.000 koronának a költségvetési törvényjavaslatban való hiánya mire vezethető vissza. A kereskedelemügyi költségvetési törvényjavaslatnak az iparfejlesztésről szóló része . . . Múzsa Gyula: Nagy csend van egy esztendő óta ! Hegyi Arpád : . . . megegyezik a múlt kormány költségvetési törvényjavaslatával. Azonban itt egy hiányt kell megállapítanom. T. i, a kereskedelemügyi minister ur az iparfejlesztésre vonatkozólag is tartozik évről-évre jelentést tenni a háznak. Én utána kutattam ennek a dolognak és azt tapasztaltam, hogy 19l0 augusztus 31-én túl jelentés a ház elé ebben a kérdésben nem tétetett. Már pedig, t. ház, ebben a tekintetben mulasztás terheli a kereskedelemügyi minister urat, annál is inkább, mert az iparfejlesztésre vonatkozólag beszámol ugyan a múlt kormány intézkedéseinek eredményéről és ennek az iparfejlesztési akcziónak eredményét, sikerét a maga működésének eredményeként tünteti fel, de legalább is a nobilitás megkívánja, hogy ha már a magáénak tünteti fel a volt kormány e tekintetben való akcziójának sikerét, akkor legalább tájékoztassa a kereskedelemügyi minister ur a házat a tekintetben, hogy vájjon az iparfejlesztés kérdésében milyen álláspontot foglal el, mert hiszen végtére is nekünk magyaroknak, a kik ebben a kérdésben még a fejlődés bölcső-korát éljük, azt hiszen, hogy fokozottabb mértékben kell súlyt helyezni arra, hogy az iparfejlesztés kérdése el ne hanyagoltassék, (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) s hogy tudjuk, hogy az iparfejlesztés kérdésében a kormánynak milyen szándékai és tervei vannak. És ebből a szempontból, mondom, egy szépséghibát is megáuapithatok a tárgyalás alatt lévő költségvetési törvényjavaslatra nézve, a mennyiben a volt kormány sikerét a jelenlegi kormány teljesen a maga működésének eredményeként tünteti fel. A forgalom ágazataiban elsősorban rá kell térnem a posta-, távírda- és távbeszélő-alkalmazottak fizetésrendezési üg)^ére. Ez a kérdés azóta, mióta a kereskedelemügyi költségvetési törvényjavaslat a jjénzügyi bizottságban tárgyalás alá vétetett, állandóan foglalkoztatja a közvéleményt, és az egész országos sajtót. Ez a kérdés, mondhatom, annyira felszínen van, hogy különös nyomatékkal kérnem kell az igen t. kereskedelemügyi minister urat, hogy fokozottabb szeretettel és méltányossággal igyekezzék megoldani a postás-alkalmazottak, különösen a posta-, távírda- és távbeszélőnél alkalmazott segédtisztek fizetésének rendezését, (Helyeslés balfelől.) mert én nagyon félek attól, hogy az az elégületlenség, mely a postánál alkalmazott tisztviselők ügyének nagyon méltánytalan és nagyon sérelmes rendezése folytán előállt, olyfoku, hogy koczkáztatva látom a posta-, távírda és távbeszélő ügykezelésének rendes vezetését. Ugy tudom, hogy a posta-, távírda és távbeszélő-alkalmazottak fizetésrendezése tekinteté-