Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-157

380 257. országos ülés l'Jll május 16-án, kedden. donképen kötelessége volna. Ezt a sajtó is állan­dóan hangsúlyozza és ezért szükségképen keresni kell azokat az okokat, a melyek ezt előidézik. (Halljuk! Halljuk!) Ez okokat keresvén, mindenekelőtt azt látom, Hogy a t. túloldal a kormány iránti feltétlen és megadó párthűségével (ügy van! jobb felől.) a kormány minden egyes ténykedését és programm­ját, a legnagyobb odaadással és kritika nélkül, tá­mogatja. Ezt nem tartom egészen helyesnek, mert végtére is kizárt dolognak tartom, — ha a pártfegyelem azt nem tiltaná meg — hogy a t. túloldal részéről is többen a kormány egyes inten­czióival, terveivel és szándékaival szemben más álláspontot ne foglalhatnának el. S mig egyrészről azt kell tapasztalnunk, hogy a t. túloldal teljes odaadással, hogy ugy mondjam, közönynyel (Fel­kiáltások jobbfelöl: Bizalommal !) viseltetik , . . — önök bizalomnak nevezik, de mi közönynek tartjuk. .. Hencz Károly : Az a közöny, hogy nincs itt a pártja ! Hegyi Árpád : ... a kormány minden tény­kedése iránt, ezzel szemben azt a sajnálatos körül­ményt is meg kell állapitanunk, hogy épen a t. túloldal és épen a t. kormány, az ezen oldalról, az ellenzék részéről felhangzott észrevételeket és az ellenzék által hangoztatatt ideákat, terveket és eszméket egyáltalában nem honorálja, minél­fogva nagyon természetes, hogy az ellenzék látván ezt, hogy t. i. akármilyen irányban, akármilyen egészséges ideát hoz is a t. ház elé, az egyszerűen merev közönynyel visszautasittatik . . . (Ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Egy hang (a jobboldalon) : Mondjon egy jó ideát! (Élénk derültség jóbbfelől.) Hegyi Árpád : . . . munkássága eredményének kilátástalansága következtében lelohad itt is az a munkakedv, a melynek tulaj donképen meg kellene lennie és igy bizonyos lethargikus közöny vonul végig az egész házon; mert hiszen a t. túloldal részéről felesleges a munka, már a kormány iránt való feltétlen bizalomnál fogva is, erről az oldalról pedig a sikertelenség kilátása ismét feleslegessé teszi még a kritikát is, mert hiszen még a kritika sem részesül abban a fogadtatásban, a melyben részesülnie kellene. Hogy e gondolatok közben is mégis arra határoztam el magamat, hogy nem elégszem meg azzal az egyszerű kijelentéssel, hogy, mert a kor­mány politikája iránt bizalommal nem viseltetem, a költségvetést nem fogadom el, erre két ok vezet: Egyrészt nem szűnöm meg bizni a kormány jobb belátásában, bizni abban, hogy az ellenzék részé­ről felhangzott kritikát, észrevételeket és indítvá­nyokat honorálni fogja ; másrészről, még ha tel­jesen eredménytelen munkát végezne is az ellen­zék, akkor is kötelességének kell hogy tekintse a kritika gyakorlását és e szempontból kötelességet vélek teljesíteni, a midőn a költségvetés egyik­másik részletére, bár röviden, de kiterjeszkedem. Hazánk kereskedelmi és forgalmi ügye olyan fontos tényezője egész nemzeti életünknek, hogy ennek fontosságát, ennek jelentőségét kétségbe vonnunk nem lehet. Ennek a kereskedelemnek és forgalomnak jelentősége nemcsak beligazga­tási, belügyi szempontból fontos, hanem hazánk­nak nemzetközi reláczióira nézve is lényeges, nagyon fontos kérdéseket tartalmaz és ebből a szempontból talán fokozottabb figyelemre érde­mes, mert hiszen a kereskedelem és a forgalom egészséges, fejlett volta és zavartalan rendszeres­sége mindenesetre egy nemzet kulturális hő­mérője. Mielőtt azonban a költségvetés érdemére térnék rá, szükségesnek tartom a jelenlegi és a volt kormány politikai viszonyára nézve egyet hangsúlyozni. Az adatokat erre nézve magából a költségvetésből merítem. (Halljuk!) Epén a kereskedelemügyi kormány poli­tikai exponensei voltak azok, a kik állandóan és siúyosan támadták a volt kormány kereske­delemügyi ministerét. Épen a jelenlegi kormány­nak a kereskedelemügyi ministere volt az, a ki minden alkalmat felhasznált arra, hogy a koali­cziót támadja. És ha ez igaz, — pedig kétségbe vonni nem lehet, mert a tények igazolják — akkor legalább is a politikai erkölcs szempont­jából tarthatatlannak kell minősítenem azt, hogy mig egyrészről a jelenlegi kormány állandóan gáncsolja a koalicziónak kereskedelemügyi poli­tikáját, addig a most tárgyalás alá kerülő keres­kedelemügyi költségvetésnek úgyszólván leg­nagyobb részét szórói-szóra átvette a volt kormány kereskedelemügyi költségvetéséből. Vannak egész fejezetek, a melyeket teljesen ugyanazzal az íntenczióval, szórói-szóra ugyan­azon szövegezéssel vett át, ugy, hogy ha a szóban levő kereskedelemügyi költségvetést elolvassa az ember, akkor úgyszólván minden egyes lapon talál szószerinti idézeteket: igy a 11., 26., 27., 28., 29., 72., 76., 77., 78., 124. stb. Minden egyes oldalán szószerinti átvételeket nemcsak á szavak átvételé­vel, de az ideák, eszmék és igtézmények átvételé­vel is teljesen szó szerinti alkalmazkodást találunk a múlt kormány törvényjavaslata és a jelenlegi törvényjavaslat között. Ha tehát annyira gáncsra érdemes és elitélendő volt a múlt kormány keres­kedelemügyi politikája, akkor legalább is nagyon kétes értékű kijelentések azok, a melyek gáncsol­ják a volt kormány politikáját, mikor másrészről­szolgaiasan átveszik a volt kormány rendelkezéseit és intézkedéseit. Különösen hibáztatom ezt azoknál a részletek­nél a költségvetési törvényjavaslatban, a melyekben a volt kormány intézkedéseinek eredményeiről számol be a kormány, a nélkül azonban, hogy meg­jegyezni szükségesnek tartaná, hogy ez a volt kormány érdeme, hanem ugy tünteti fel, mintha saját kormányzati idejében kifejtett tevékenységé­nek gyümölcséről és eredményéről volna szó. (Moz­• gás a jobboldalon.) Ez igy van,, <

Next

/
Oldalképek
Tartalom