Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-156

368 156. országos ülés 1911 május 15-én, hétfdn. és belátva ezt a hibát, gondolom, segíthetünk is a bajon úgy. hogy a törvényt módosítjuk olyképen, hogy bizonyos meghatározott polgári ágazatokat jelölünk ki, a hol az altisztek feladatuknak tényleg meg tudnak felelni, helyüket be tudják tölteni, így a vasútnál, a postánál stb. Azt hiszem, ha összeállunk ebben a tekintetben, a kérdést sikeresen fogjuk olykéj) megoldani, hogy a dijnokoknak sem lesz okuk panaszkodni. (Helyeslés.) További gondoskodás tárgya a katonai kormányzatnál az, hogy ugy a közös hadsereg, mint a honvédség harczképessége olyan legyen, mint a milyet az állam biztonsága megkiván. Ezt a harezképességet az állam, illetőleg a katonai igazgatás nagyon elősegíti akkor, a mikor arról gondoskodik, hogy olyan tisztikar álljon rendelkezésre, a mely feladata magaslatán áll. Méltóztatnak tudni, hogy a hadseregnek és a honvédségnek, tehát általában véve a fegyveres erőnek egyediili stabilis eleme a tisztikar. Ez úgyszólván a hadsereg gerincze, ez a vezető, ez a tanitó és oktató elem és ennek következtében ennek a tisztikarnak a minőségére, az én felfogásom szerint, a lehető legnagyobb súlyt kell helyezni. Ezt az elemet akkor fogjuk helyesen nevelni, akkor fogjuk helyesen fentartani, ha fizikai, materiális és szellemi szükségleteiről gondoskodunk. (Helyeslés.) A mi a tisztikar nevelését illeti, méltóztatnak tudni, hogy az most kétféle neveltetésben részesül és ennek következtében két klassziséi elemekből áll : egyrészt magasabb, akadémiai és másrészt pusztán közéjüskolai, vagyis hadajwódiskolai kiképeztetésben részesült tisztekből. Az általános törekvés az, hogy egyforma nivóra emeljük őket, nemcsak katonai szempontból, nemcsak azért, hogy magasabb, szélesebb és mélyebb tudásuk legyen, de főleg azért is, hogy ha egyiköknekmásikuknak bizonyos körülmények folytán a katonai szolgálatból távozniok kell, a polgári életben jobban megtalálhassák előhaladásukat. Hogy a harczi készség minálunk nagyobb legyen, hogy az illető tisztek a maguk kötelezettségeinek, teljes szívvel és lélekkel tudjanak eleget tenni, a magyar királyi honvédségnél a múlt esztendőben a munkafelosztás elve alapján szelekczió történt annyiban, hogy immár az a tiszt, a ki az alosztály, vagy osztály vagy csapattest élén áll, tehát a százados, az őrnagy és az ezredes az adminisztratív munkálatoktól szabaduljon, és hogy az a százados ne legyen kénytelen egész idejét a raktárakban tölteni, (Helyeslés jobbfelől.) ne legyen az az ezredes kényszerítve íróasztala mellett görnyedni, hogy adminisztratív teendőket teljesítsen, hanem igenis, lehetővé tétessék az, hogy egész erejét a taktikai kiképzésre fordítsa, (Helyeslés.) Ezen szelektálás következtében gondolom, hogy sikerült a czélt elérni és remélem, hogy ez annak idején meg fogja teremni a maga gyümölcsét (Elénk helyeslés jobbfelől.) Most áttérek egy kérdésre, a mely bennünket nagyon foglalkoztat : jelesen arra, hogy a tisztikar anyagi helyzetén segitsünk, hogy valamiképen jólétre segítsük. Én egész őszinteséggel, kertelés nélkül bátorkodom bejelenteni a t. háznak, hogy e tekintetben a viszonyok a tisztikarnál nagyon szomorúak. A tisztek óriási módon el vannak adósodva. (Ugy van!) De ez, azt hiszem, a t. ház előtt nem lesz újság, a mennyiben hasonló viszonyok uralkodnak az államhivatalnokok között is. (Igaz ! Ugy van !) Én e tekintetben statisztikai adatokat gyűjtöttem össze és bizony igen szomorú számokat kaptam, melyek előtt az ember szinte összecsaphatná a kezét. (Halljuk!) A honvéd tisztikar körülbelül, a csendőrséggel egyetemben, 3600 főből áll. Bekérettem az adatokat, hogy mennyi adósságuk van a tiszteknek, a mennyiben az volt az intenczióm, hogy valamikéjjen segitsünk rajtuk. Ennek a felszólításnak engedtek és igy közölhetem a t. házzal, hogy körülbeíü 1400 tisztnek és hivatalnoknak 7 millió korona adóssága van. (Mozgás és felkiáltások balfelől: Sokkal több van! Nem vallották be!) E 7 millió korona adósság után a tisztikar 16, 18, 20%-nyi kamatot fizet. (Mozgás.) Ha tekintetbe veszszük, hogy mennyire rug egy esztendőben a budget szerint a tisztikarnak adott fizetés, akkor el lehet mondani, hogy a tiszti fizetéseknek körülbelül 25%-át kizárólag a kamatokra fordítják. Ily körülmények között, minthogy kérlelhetetlenül érvényesül a hatás és visszahatás törvénye, természetes, hogy ez a szolgálatra végtelenül károsan hat vissza és az illető tiszt nyomorúsága a szolgálatra is nagy és hátrányos befolyással van. (Igaz ! Ugy van !) A katonai igazgatás tehát beható megfontolás tárgyává tette azt a kérdést, hogy voltaképen hogyan és miképen lehetne a bajon segíteni. Tudvalevőleg az az eszme is felmerült, hogy egy bank létesíttessék, a melynek az lenne a hivatása, hogy azokat a tiszteket, a kik az adósságcsinálás küszöbén állanak, ezektől mentesítse, mert hiszen az olyan tiszteken, pl. hadnagyokon vagy főhadnagyokon, a kiknek 20—30 és 40.000 koronányi adósságuk van, segíteni természetesen nem lehet. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Segíteni csak azokon lehet, a kik még az adósságcsinálás elején állanak és teljesen eladósodva nincsenek. Ezt az eszmét, hogy ilyen bank révén segítsünk a bajon és pedig ugy, hogy ne legyen kénytelen az illető tiszt rövid lejáratú adósságot csinálni, hanem olcsó kamat mellett hosszú lejáratú kölcsönt vehessen fel, már ugy a közös hadseregnél, mint az osztrák Landwehrnél megvalósították. Ott néhány millió koronát bizonyos könnyű feltételek mellett beszerezvén, megalkották azt a bankot és most annak segítségével igyekeznek a nyomoruságos helyzeten segíteni. Én is azon az utón vagyok, hogy majd hasonló bankot létesítsek, még pedig olyaténképen, hogy talán 4 vagy 5% lenne a maximális kamat; azonban azt tartom, hogy pusztán ezzel a bankkal a bajon nem segítünk. (Halljuk! Halljuk!) Nem segítünk azért, mert hiszen azoknak, a kik a pénzt mint árut kezelik és könnyen akarnak va-