Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-156

>íí május 15-én, hétfőn. 366 256'. országos ülés 19 lenni, hogy annak a sok szegény embernek, a ki tulaj donképen a kenyeret a szájából veszi ki akkor, a mikor fegyvergyakorlatra bevonul, családja a fegyvergyakorlatok alkalmával rekomjienzáczióban részesittessék, (Helyeslések.) mert méltóztassanak csak elképzelni, hogy hány szegény ember van, a ki elhagyva családját, úgyszólván az éhínségnek engedi azt át. Ausztriában már létesült ilynemű törvény, azt hiszem, hogy nálunk sem lesz akadály abban a tekintetben, hogy mi is azt, a mit eddig elmulasztottunk, pótoljuk, annyival inkább, mert a hadmentességi törvény, a mely elismerem, hogy ma már bizonyos tekintetekben elavult, a progresszivitás alapjára fektetve, e tekintetben segítségünkre leend a nélkül, hogy ebből az országra ujabb teher hárulna. (Helyeslés a jobboldalon.) Egy másik dolog, a mi szintén könnyebbséget fog jelenteni a bevonult katonák számára, az, hogy én a honvédségnél — a mennyiben a közös hadseregnél ez már megvolt — kiadtam egy rendeletet, a melynek a czélja az, hogy az eddig létező egy fegyvergyakorlati idő- helyett több fegyvergyakorlati időt rendszeresítettem és szabad tetszésére biztam az illetőknek azt, hogy mikor kivannak bevonulni, tekintettel az illetőknek foglalkozására. Egy harmadik dolog, a melyet meg akarok emliteni és a mely nemcsak arra szolgál, hogy a katonai életben az illető bevonult katonák életét megkönnyítse, hanem igenis, arra szolgál majd, hogy a polgári életben a gyakorlati élet terheit is megkönnyítsük az illető embereknek, az, a mit a tegnapelőtti napon a t. előadó ur és az én igen t. barátom, Bolgár Ferencz említett fel, jelesen: az ifjúság katonai nevelése. (Halljuk ! Halljuk !) A mennyiben e tekintetben a legszélesebb körű felszólalások történtek és meg lett mondva az, hogy voltaképen a honvédelmi kormány annakidején miként kezdeményezte ezt a dolgot, bátor vagyok erre bővebben kiterjeszkedni. (Halljuk! Halljuk!) Engedje tehát meg a t. ház, hogy most néhány ecsetvonással festhessem meg ennek jelentőségét. (Halljuk ! Halljuk:!) Mindenekelőtt tartozom az igazságnak azzal, hogy kijelentsem, hogy ezt a dolgot az előző kormány Jekelfalussy honvédelmi ministersége alatt és főleg az én t. barátom, Bolgár Ferenc, nagy lelkesedéssel karolta fel, sőt ő még törvényt is készített ennek életbeléptetése czéljából. (Éljenzés a jobboldalon.) Én a magam részéről, mint szerény közmunkás vettem részt ebben a dologban és hiszem, a mint azt tegnapelőtt méltóztatott felolvasni, hogy ezen a téren bizonyos sikert is fogunk aratni. A mi az ifjúság katonai nevelését illeti és katonai nevelés alatt nemcsak a czéllövészetet, hanem a tornatanitást is értem, ennek voltaképeni czélja az, hogy a fiatalember megbirkózzék a polgári élet követelményeivel, mert a tornatanitással és a czéllövészet tanításaval azt érjük el, hogy a fiatalság fizikuma erősödik, a test könnyebb és hajlékony lesz, felébresztjük és lelkébe plántáljuk a munkaszeretetet, rendszeretetre szoktatjuk és megszerettetjük a fiatalemberrel a tekintély iránt való kellő respektust. (Helyeslés jobbfelől.) Mindezek olyan dolgok, a melyeket az illető a polgári életben fel fog használhatni. Mindezekkel azonban a katonai élet számára is bizonyos avanszt nyerünk, mert az üyen egyént könnyebben lehet katonai czélokra is kiképezni. Van még egy dolog, a mi voltaképen szemünk előtt lebeg. Tagadhatatlan, hogy a katonaság óriási nagy költséggel jár és hogy ha bármely állam budgetjét szem előtt tartjuk, látjuk, hogy a katonai költségek annak erős hányadát teszik ki. Ha már most egyszer sikerül az úgynevezett katonai kiképzést az ifjúság körében, de nemcsak az iskolában, hanem a földmivesek, az iparosok és általában az érett ijfuság körében meghonosítani és sikerült az ifjúságot elvonni a léhaságtól és a tivornyázástól, ha sikerül az ifjakba plántálni ezeket az erkölcsileg szép dolgokat, akkor azt hiszem, hogy annakidején, — 50—100—200 év múlva — a katonaság is más alapokra lesz fektetve. Ezek a nagyobb előnyök azok, a melyek az ifjúság katonai nevelésével járnak és ezeket azért emiitettem fel, mert nekünk a honvédelmi ministeriumban akkor, a mikor ezt inauguráltuk, az volt a czélunk, hogy a társadalom segítségével mozdítsuk elő ezt az eszmét, mert jól tudjuk, hogy minden törvényes rendelkezés kényszer jellegével bir és nem prosperál ugy, mintha a társadalom veszi azt kezébe. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Itt alludálok t. barátomnak, Bolgár Ferencznek tegnapi felszólalására, a ki épen azért, hogy propagálja ezt az eszmét, azzal a javaslattal állott elő, hogy jó volna, ha az ilyen egyének, a kik a lövészetben teljes kiképzést nyernek, a katonai életben bizonyos kedvezményben részesittetnének, vagyis a kontemplált kétévi szolgálat egy esztendőre szoríttatnék le. A további tárgyalások alkalmával én is propagáltam ezt az eszmét, kénytelen voltam azonban meghajolni azon konszideráczió előtt, a melyet ezzel szembeállítottak és a melyben azt mondták, hogy először is az egész nincs kipróbálva és ennek következtében nem lehet tudni, hogy az eszme megvalósitható-e, másodszor, ha a fő nézetpont az, hogy a katonai életben nemcsak a czéllövészet az egyedüli katonai ügyesség, a melyet el kell sajátítani, hanem vannak más, úgynevezett tömegügyességek is. E mellett — a mi a fő — a fegyelmezés n&gy időt igényel, mert csakis igyválhatik az az illetőnek úgyszólván vérévé. Ennek következtében ez idő szerint abba a kedvezménybe, hogy az illető csak egy évet szolgáljon, nem mehetünk bele. Sikerült azonban elérnünk azt, hogy az illetők ha kitüntetik magukat egy bizottság előtt a czéllövészet és a torna terén, a fegyvergyakorlatban bizonyos kedvezményt fognak kapni. Ez maga az én felfogásom szerint legalább kezdetnek elég nagy lépés. (Helyeslés jobbfelől.) Ez alkalommal Bolgár Ferencz t. képviselő ur feleralitette azt is, hogy, hallomása szerint,