Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-147

lfí. országos ülés 1911 >^Az egész társadalom egzisztencziája, az iparosoké nem kevésbbé, mint a földmiveseké, attól függ, hogy mennyi tápszert és mennyi fáradsággal képes termelni mezőgazdasági népességünk.* És tovább azt mondja (olvassa) : »Felfogván, hogy az egész társadalom feltételei a termelt tápszerek mennyiségétől függnek és hogy e mennyiségre a mezőgazdasági népesség társadalmi szervezete is hatással van : nem kell-e belátnunk, hogy a társadalom szervezetének változásai között azok a legfontosabbak, melyek a mezőgazdasági népesség körében állanak be, és hogy minden társadalmi átalakulás súlypontja szükségképen a mezőgazdaságban van ?« És valóban, t. képviselőház, a társadalmi nagy változások és átalakulások szükségességének fő okát, ha mélyebben nézzük a kérdést, a történelem egész vonalán, végeredményben az agrárviszonyok ki nem elégitő voltában fogjuk megtalálni, Es ennek zárókövét nem rakták le a nagy franezia forradalom kitörésekor. Azóta is daczára annak, hogy azt hangsúlyozzák, hogy a mai modern államban az ipari kérdésekre kell a fősúlyt helyezni és az ipari viszonyok megj avulásával az egész ország gazdasági állapota fel fog lendülni, mégis azt tapasztaltuk, hogy titkos rugói azok voltak a társadalmi mozgalmaknak, a mely titkos rugók ma is megmozgatják és vibráczióban tartják a modern államokat, és ezek visszavezetnek az agrárviszonyok méhébe, oda, a hol a földbirtoknak egészségtelen megoszlását, a földbirtokosok egészségtelen és beteges viszonyait látjuk, a hol a termelés nem felelvén meg a keresletnek, a gazdasági elégedettség nem bir olyan fokra lépni, mint kivánatos volna, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Épen azért akkor, a mikor mi is itt a földmivelésügyi vita során hosszasabban foglalkozunk az agrárpolitikai és földmivelésügyi kérdésekkel, ebben bennünket egyedül és kizárólag a közérdek vezérel (Ugy van ! a baloldalon.) és ugy találjuk, — és ezt szükségesnek tartom leszegezni — hogy bennünket e kérdések megvitatásánál és megvilágításánál nem hangzatos és általánosságban mozgó frázisok, nem is jelszavak vezetnek, hanem ezen tisztán és eminenter gazdaságpolitikai kérdéseknél elsősorban és kizárólag gazdaságpolitikai motívumok. Hogy a magyar földbirtokos osztály minő sanyarú helyzetben van, azt hosszasan megvilágítani és igazolni nem szükséges. Mégis méltóztassanak megengedni, hogy egy-két, különböző oldalról vett adattal erre is rámutassak. (Halljuk ! Halljuk !) A Dráván inneni, szorosan vett Magyaországon, 1876-tól 1900-ig 105.000 magyar birtokos család pusztult el s ebből 1890-től 1900-ig, a népszámlálási statisztika szerint 76.000 önálló birtokos. A legérdekesebb azonban az, ha az éremnek mindkét oldalát megnézzük, hogy mig ezen 1890-től 1900-ig terjedő tiz év alatt 76.000 önálló birtokos pusztult el, addig ugyanezen idő alatt a birtoktalan keresők száma egy, félmilüóval emelmájus k-én

} csütörtökön. 175 kedett. Ez a 76.000 gazda pedig tisztán, vagy legalább is túlnyomó részben, magyar birtokosokból került ki, ezek pusztultak el. A Duna-Tisza közén ugyanis 12.000, a Tisza baloldalán 15.000, a Tisza-Maros szögének magyarlakta vidékén 27.000, Erdélyben 15.000 magyar birtokos ment tönkre. Iszonyú számsor ez, mind egy-egy fejfája nemzeti önállóságunk temetőjének. (Igaz! Ugy van! Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Egy másik adatsor megerősiti a mondottakat. A birtokváltozások statisztikáját nézem. A mig 1876-ban a magyar birodalomban csak 189.000 volt az összes birtokváltozások száma, addig 1905-ben 593.700, 1909-ben pedig 580.000, vagyis 33 év alatt 400.000-rel emelkedett az évi birtokváltozások száma. S a mi jellemző, hogy mig 1876-ban e gazdát cserélt birtokok összértéke csak 342 millió korona volt, addig 1905-ben már egy milliárdot meghaladott, 1909-ben pedig túllépte az 1 milliárd 300 millió koronát is. Élénk világot vet ezen birtokváltozások egészségtelen voltára az is, hogy a mig 1876-ban kényszereladás utján csak 13.000 birtok 20 millió korona értékben adatott el, addig 1905-ben már 21.000 birtok 60 millió korona értékben került ily módon eladásra, a mi óriási emelkedését mutatja az egészségtelen birtokváltozásoknak. Végül ha a földbirtok egészségtelen megterhelését nézzük, akkor látjuk, hogy a mig 1893-ban 30,700.000 K uj terhet kebeleztek be egyedül végrehajtás utján, addig 1901-ben, vagyis nyolcz évvel később, ennek már két és félszeresét 75 millió koronát, 1909-ben pedig 70 millió koronát. Ha ezeket az adatsorokat nézzük, akkor tudhatjuk azt is, hogy nem kicsinyes szempontok és nem szűk szemhatárú osztályérdek vezérli mindazokat, a kik ennek a megmozdiút magyar földnek, ennek a már-már az egészségtelenség határáig, négyezer millió korona jelzálogadóssággal megterhelt magyar földnek sorsáról akarnak beszélni, sorsán kivannak javitani. (Igaz! Ugy van! a szélsőbáloldalon.) A birtokpolitika körébe vágó reformkérdések közül, t. ház, kétségtelenül egyike a legfontosabbaknak mely az egészségtelen birtokmegoszlás orvoslásával foglalkozik. Es itt engedje meg a t. földmivelésügyi minister ur, hogy egy kérést intézzek hozzá, talán pártom nevében is, a mi arra vonatkozik, hogy ne méltóztassék kimélni azt a csekély költséget, a melybe egy kimeritő és minden részletre kiterjedő uj birtok-statisztikának elkészitése kerül. (Élénk helyeslés a szélsóbaloldalon.) Mert ha egy kétségtelenül fenforgó betegség gyógyítására meg akarjuk találni az orvosságot, akkor elsősorban magát a diagnózist kell megcsinálnunk, a diagnózist pedig a maga teljes megbízhatóságával és pontosságával csak akkor állapithatjuk meg, ha pontosan és emberileg a legtökéletesebb módon meg tudjvdí állapítani azt is, hogy tulajdonképen hogyan és miként oszlik meg ma a magyar földbirtok. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.)