Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.
Ülésnapok - 1910-146
160 í46\ országos ülés lQli május 3-án, szerdán. legesen, mielőtt megkezdenék a komoly munkát, tájékoztassa a vidék gazdáit. Oly komoly dolognak tartom ezt, oly nagyjelentőségűnek, hogy szerintem, ha a t. minister ur az ő szokásához hiven belenyúl e kérdésbe és ez által Magyarországon több százezer holdat nyer meg a termésnek, a biztos termelésnek, ezzel az ő nevét ugy meg fogja örökiteni, mint elődje, Darányi Ignácz, a kinek a neve, ha nem is annyira érczbe lett öntve, de a nép szivében megvan, a mely áldani fogja a t. minister urat azért, hogy sok jó és biztos földet szerzett neki, a mint áldja Darányi nevét is, hogy többi érdeme mellett, az ország állattenyésztését európai szinvonalra emelte. (Helyeslés a baloldalon.) A belvizek rendezéséről szólva és ennek áldásos mivoltát említve, felhivom a t. minister ur figyelmét egy másik rendkivül fontos dologra, ámbár azt hiszem, hogy programmjába ezt már be fogja venni, mert ez még nagyobb dolog, esak az a baj, hogy eddig azért nem kaphattunk még bele, mert szegények vagyunk. Értem a vizierők kihasználását. Tudja minden magyar ember, a ki ismeri e földet, micsoda óriási ereje van Magyarországnak a vizierőben. Akár gazdasági, akár ipari fejlesztésre használnék fel, meg sem lehet mondani, csak álmodni lehet, hogy micsoda változáson menne keresztül ezek felhasználása után az ország. A t. minister ur, a mikor tervbe vette, nagyon helyesen, hogy a többtermeléssel az országot felemelje, azt hiszem, erre mindenesetre gondolt és ha véletlenül nem gondolt rá, talán igénytelen felszólalásom kidomboritja azt a horderőt, és emelni fogja az ő szemében is annyira, a mint a kérdés meg is érdemli. Különösen mindjárt, a most folyó szabályozási munkálatok alkalmával meg lehetne ezt kezdem, hogy a szabályozással egyszerre karöltve a vizierő kihasználását is keresztül lehetne vinni. A meglevő szabályozásoknál ugyan nehezebben menne, de azért természetes, hogy csak akarni kell, és a fődolog volna pénzt teremteni, és ezt is keresztül lehetne vinni. (Helyeslés bal felől.) Nem tartozik szorosan a földmivelésügyi tárcza keretébe, de megemlíteni akarom a községi közlekedési és közutak kérdését, mert ez a gazdasággal szorosan összefügg, és minden majorból úgyszólván ezen indul ki a közlekedés és a gazdaság jövedelmezőségére rendkivül befolyással van. Ezért azt hiszem, hogy ennél a tárgynál felemiithetem ezt is. Méltóztatnak tudni, hogy az ország egy jó részében megvannak ezek a közdűlő utak, de azt tapasztalja az ember, hogy azokon bizony csak nyáron lehet közlekedni, míg ha télen próbálkozik az ember, akkor igen-igen hamar felkivánkozik a repülőgépre, mert kocsin vagy lóháton azon közlekedni nem, lehet. Ez azért van igy, mert rendkivül elhanyagolják valamennyit. A hol fontos közérdekről van szó, hol nagyobb községeket érint, ajánlatos volna, ha az állam nyúlna a hóna alá az egyes községeknek . .. Gr. Serényi Béla földmivelésügyi minister: A megyei utak nincsenek kiépítve! Csemez István: Hát kihez forduljon az a szegény község ? Legalább olcsó fedanyagot szállítsanak oda. Azzal is lehetne segíteni, hogy lehetőleg jól kezeljék az utat; ne teknőszerű legyen az ut, hanem domború, és a vizet ereszszék le. Kijelentem, hogy nem haza beszélek, hanem a 24 vármegye közül több helyen láttam, — hogy hol, azt nem mondom meg — hogy van fedanyag elegendő, ki is hordják, de az elteregetés már olyan felületes, hogy nem is lehet hasonlítani akár az állami, akár a törvényhatósági utak kezeléséhez. Még az is megtörténik, hogy kihordják a kavicsot, a halmokat lehúzzák a kocsiról, az évekig ott marad, és a helyett, hogy javítaná az utat, inkább rontja. Pedig itt nem szükséges más, mint csak egy kis enyhe, szelíd nyomás felülről, és ha ezt megteszik, azok a vidéki hatóságok majd szorosan fogják venni az egyes községeket. Erre, mint a gazdaság vitelére rendkivül fontos körülményre felhivom a t. minister ur figyelmét, és arra kérem, hogy a belügyminister úrral karöltve az ország mezőgazdaságának érdekében ezt mielőbb keresztülvinni szíveskedjék, mert ez igazán pénzbe sem kerül. T. képviselőház Bosnyák Géza t. képviselőtársam emiitette a gazdasági tudósítókat. Erre akarok néhány szóval reflektálni. Illetékesnek tartom magamat, hogy erről nyilatkozzam, tekintettel arra hogy nyolcz esztendeig én is voltam gazdasági tudósító. El merem mondani, hogy az a múlt évi tévedés engem különösen nem lepett meg, csak az lepett meg, hogy nem tévedtünk már azelőtt is igy. De ugy látszik, hogy a régi gazdasági tudósítók pesszimisták voltak, mig az ujabbak optimisták. Egy-egy gazdasági tudósítóra esett a múltban 15—20 község és ebből mit látott ? Ha igen sokat ment, 3—4-et vagy ha még többet, akkor egy esztendőben látta ugyan valamennyit, de területüknek csak egy tized vagy egy huszad részét, a melyik az ut mentén van. Kovács Gyula t. képviselőtársam emiitette, hogy szorítani kell őket a munkára. Nem igen lehet szorítani azt, a ki ingyen szolgál. (Igaz! ügy van !) Ha már elfogadta, megteszi becsületből, jó szándékból a köz iránt, de kötelességére szorítani nem lehet, mert ingyen szolgál. Mint kiérdemesült gazdasági tudósító én magam is el merem mondani, hogy bizony a tudósításokat odahaza az íróasztal mellett csináltuk, a mint a magyar mondja, hasból. (Derültség.) Még szerencse volt, tájékozottabb ember volt a gazdasági tudósító és nem csinált nagyobb hibát. Különben a gazdasági tudósítások biztosabbá tétele, az egész ország alapos tájékoztatása végett, azt ajánlom, méltóztassanak az intézményt községivé tenni, mert minden községben akad e tisztre alkalmas ember, hisz nem kívánunk tőlük tudományos munkát, szorítkozzék egyszerűen munkájuk a termésbecslésre és az erről szóló jelentésre. Ezt pedig meg tudja tenni min ion községben,
